Hazatérés | C. L. ff |

6.

Mikor hazaértünk izgatottan siettem fel a szobámba, hogy kibontsam a bőröndömet.
- A Ferrari gépe még nem szállt le úgyhogy a lovagodhoz ne siess annyira. A végén még elesel a lépcsőn. Az kéne már csak - kiabált utánam az apám. Igaza volt, majd akkor felhívom Norrist. Amikor kibontottam a bőröndömet boldogan láttam, hogy semmi baromság nem volt benne, sőt! Egy fekete pulcsi volt az. Tegnap este csináltuk a pizsamáinkban a képet ami rá volt nyomtatva. Mindenki boldog volt, szegény Max akkor még nem szakított a barátnőjével. Ő jelenleg nem annyira boldog de mi többiek többé-kevésbé azok vagyunk. Lando örül a kapcsolatunknak Charleslal. Carlos és Isa csak mint mindig szeretik egymást és ez elég indok is a boldogságukra, csakúgy mint nekem és a másik Ferrari pilótának. Míg ezeken gondolkoztam a pulcsival a kezemben a Mercedes igazgatója, itthoni nevén az apám, berontott az ajtómon.
- Vége!
- Hahó! Minek van vége? Amúgy is kopogni nem szokásod?
- Ennyi volt a kapcsolatod a Leclerc gyerekkel.
- Már miért lett volna ennyi? Felnőtt nő vagyok saját döntéseim vannak.
- Mick azt mondta, hogy te ennek a fiúnak és a csapatjának továbbítod a Mercedesnek a kulissza titkait.
- Schumacher bekaphatja - súgtam magam elé.
- Hogy tessék? Ezt is attól a barom monacói fiúdtól vetted át. Anyád és én nem így neveltünk. Elfogadhatatlan viselkedést tanúsítasz velem szemben. Semmi tisztelet nem szorult beléd?
- Bocsánat. Nem mondtam semmi titkosat a csapattal kapcsolatban Charlesnak.
- Aztán majd el is hiszem. Azonnal megkérem, hogy mellém rakják ezentúl a hotel szobádat és velem fogsz eljárkálni bármerre is szeretnél menni. Ezt a viselkedést biztos azoktól a kis barátaidtól vetted át. A telefonodat és a laptopodat is kérem. Szobafogság! - sorolta. Én inkább csendben maradtam és odaadtam a készülékeimet. Mikor kisétált a szobámból átöltöztem inkább pizsamába és magamra vettem a most már tőlem eltiltott barátaimmal közös pulcsimat. Most nem a szebbik pizsamám vettem fel, mert azt beraktam a mosásba. Most egy piros-fekete kockás pizsamanadrágot vettem fel az egyik Ferraris csapatpólóval amit a most már valószínűleg ex-fiúmtól vettem kölcsön. Felvettem a tőle kölcsönvett Ferraris baseball sapkát is, hogy az apám 100%-osan kiboruljon ha eddig nem sikerült volna neki. Mikor kipakoltam a bőröndömet és bepakoltam Ausztráliára is már elkezdtem kitakarítani a szobámat. Este nyolcra végeztem nagyjából. A szobám patyolat tiszta volt, a koszos ruháimat kimostam és kiteregettem de már azok is megszáradtak. Eléggé produktív délutánom, estém volt. Este nem mentem le reggelizni de ebből is csak a baj volt, mert a drága szüleim már megint csak üvöltözni tudtak emiatt is. Nagyon elegem volt már belőlük. Elég volt, hogy mindig én vagyok a hibás, most is a semmiért kapták fel a vizet. Amikor hallgattam, hogy lent rólam miket üvöltöznek, megszólalt a csengő is.
- Jó estét kívánok! Bella esetleg eljöhetne velem egy kicsikét? - hallottam a jól ismert monacói hangját. Egyből lefutottam a lépcsőn amit szerencsére apám nem hallott, mert ő az étkezőben maradt és anyám nyitotta ki az ajtót.
- Anya kérlek! - mondtam halkan.
- A hátsó ajtónál találkozzunk hárman fél óra múlva, elmondok egy-két dolgot előtte, de majd mehettek - mondta engedékenyen. A nyakába ugrottam úgy örültem neki, az a baj, hogy egy kicsikét hangosan örültem így az apám kisétált az előszobába. Én szerencsétlen Charlesra rávágtam az ajtót de majd később megmagyarázom neki.
- Menj fel, vegyél fel egy farmert és lent találkozunk fél óra múlva, addig apádat elintézem - mosolygott az engedékenyebbik szülőm. Hogy ne keltsek feltűnést lassan és nyugodtan sétálgattam fel a lépcsőn pedig ugrálni és visítozni lett volna kedvem. Fél óra múlva apám már mélyen aludt anyával pedig a hátsó ajtóhoz lopakodtunk. Mikor kinyitottuk az ajtót anya gyorsan felvázolta a helyzetet Leclercnek aki szomorúan hallgatta.
- És lehet a verseny hétvége előtt ez az utolsó alkalom amikor találkoztok, bárhova is mentek vigyázzatok magatokra, Bella ha nem muszáj ne írj, nehogy apád meglássa a telefonomban, reggel hétre érjetek vissza - búcsúzott tőlünk anyukám. Amikor becsuktuk az ajtót megpusziltam a monacóit és szorosan magamhoz öleltem.
- Ne hívjuk fel a többieket, hogy utolsó alkalom és jöjjenek? - kérdezte a fiú.
- Én most csak veled szeretnék lenni - szögeztem le. Éjszaka semmit nem aludtunk, csak romantikusan sétálgattunk a pislákoló utcai fények megvilágításában. Amikor megéheztünk elmentünk a McDonald's autós kiszolgálásos részéhez, mert más Anglia külvárosaiban nincsen nyitva ilyenkor. Mikor megkaptuk a táplálékunkat leültünk egy padra a parkban és miközben elfogyasztottuk arról beszélt nekem Charles, hogy mennyire fontos volt neki Jules és, hogy mennyire szerette őt. Nehéz volt beszélnie róla de hálás vagyok neki, hogy ennyire megbízik bennem, hogy ezt elmesélte. Sajnos már közeledtünk a reggel hét óra felé ezért el kellett indulnunk hazafelé. Apa észre sem vette, hogy kiszöktem otthonról. Remélem ez majd a hotelban is így fog történni hiába nem lesz ott anya. Az otthon töltött héten tényleg csak egyszer tudtam találkozni Leclerckel mivel ő is meglátogatta a családját Monacóban. Anyukám az egyik nap elvitt engem a plázába, hogy vegyek magamnak új dolgokat apám bankkártyájáról. Végül csak egy szürke melegítőt és pár edzős szettet vettem mivel megjött a kedvem edzőterembe járni. Hogy mikre nem képes az ember ha szeret valakit! A bevásárló központban találkoztunk Landoval, anya vele szerencsére gond nélkül elengedett. A brittel megittunk egy kávét és felpróbáltunk pár nevetséges ruhát amiken nagyon jókat nevettünk a próbafülkében. Norrist végül megtalálták a rajongói ezért inkább hazament, én megkerestem anyát aki éppen a másnapi ebédhez vásárolt be. A hét további részeiben segítettem az otthoni házimunkákban és az ételek elkészítésében, de szerencsére hamar vasárnap lett. Georgeal, Lewissal és Mickkel a reptéren találkoztunk. A két britnek gyorsan elmagyaráztam a dolgokat így szegény fiatalabb Schumachert figyelmen kívűl hagytuk egész úton. Az időeltolódás miatt fejenként két liter kávét öntöttünk magunkba, mert ilyenkor nem szabad aludnunk a repülőgépen. A hotelban szerencsére apámnak nem sikerült elintéznie, hogy mellé kerüljek így szerencsére Hamilton mellé kerültem a 43-as szobába. De az étkezéseknél apámmal kellett lennem. Pénteken az első szabad edzésen inkább hozzá sem szóltam Mickhez, szerintem gerinctelenség volt hazugságot terjeszteni rólam a saját apámnak, de az megint más dolog, hogy ő ezt el is hitte.
- Figyelj már! Most komolyan ezt játsszuk? Szerintem lett volna kettőnkben potenciál! Amúgy is mit akarsz attól a senkitől? Még Hamiltont is jobban megérteném mint őt - szólalt meg a második szabad edzés után.
- Tudod mi vagy te? Szánalmas. Nem az apád hírneve miatt akarnék veled együtt lenni. Én veled csak barátságot akartam semmi többet. Nem tehetek róla, hogy te félreértetted a helyzetet. Még én kérek bocsánatot, hogy nem esek a lábaid elé a vezetékneved miatt - álltam fel és sétáltam ki a boxutcába. Ki kellett szellőztetnem a fejemet ezek után. Leültem egy padra a Ferrari boxa előtt hátha majd Leclerckel tudok beszélgetni. Míg rá vártam a mostanra már visszakapott telefonomon megnyitottam egy értesítést. Még régebben feliratkoztam egy Forma 1-es bulvár magazin hírleveleire, hogy jókat röhögjek de amint megnyitottam a cikket lefagyott az arcomról a mosoly.