Hazatérés | C. L. ff |

8.

Egyszer csak kopogást hallottam a szobám ajtaján de mire kiértem már csak egy kosárka volt az ajtó előtt. Körbe néztem hátha találok valakit de nem volt senki, üres volt a teljes emelet. Felemeltem a kosarat hátha megtudom ki járt nálam az előbb. A kosárban volt egy tábla csoki, egy üveg vörös bor és egy levél. Kibontottam az apróra hajtogatott papírt és elolvastam mi állt benne.

Remélem nem vagy túl szomorú és el tudsz jönni az esti búcsú bulira. L. P.

A nagy önsajnáltatásban már el is felejtettem, hogy a buli egy óra múlva kezdődött. Gyorsan előrántottam a bőröndömből egy egyszerű csillogós fekete ruhát ami lehet kicsit merész választás volt de kit érdekel hogy nézek ki?! Egy laza kontyba felkötöttem a hajamat utána pedig elővettem pár ékszert és feldobtam egy átlagos sminket. Kicsit fáradtan de elindultam lefelé, mert a nagy készülődések közben csak úgy elrepült az idő. Az étterem már át volt rendezve olyanra mint amilyen a bakui első napunk buliján volt. Még nem voltak sokan a teremben ezért volt időm körül nézni. Az asztalok mellett Stroll és egy pincér lány beszélgetett amit elég érdekesnek találtam hiszen Lance nem úgy nézett ki mint aki az étel rendelését tervezi leadni. A keverőpult mellett Lando beszélgetett valamit nagyon a dj-vel. A brit pilóta észre véve engem intett nekem és sietősen elköszönt a korábbi beszélgető partnerétől és felém indult. Mosolyogva köszöntöttem de ő kicsit aggódva nézett rám.
- Figyelj Bella én elolvastam amit írtál az előző insta posztod alá leírásba és aggódom érted. Úgy érzem kicsit eltávolodtunk egymástól miután összejöttél Verstappennel. Lehet azt hitted, hogy minden fiú barátod többet érez irántad mint barátság de ez az én esetemben nem igaz. Meséld el mi bántja a szívedet. Nyílván csak akkor ha úgy érzed, hogy megtudsz bennem bízni és nem kényszerítelek rá. Ha úgy érzed akkor később is visszatérhetünk erre a témára.
- Jaj Lando! Olyan hálás vagyok neked, hogy valakit még érdeklek annyira, hogy nem csak elolvassa és azt mondja, hogy: oké, ez egy jó zene gondolom. De sajnos én most nem érzem még úgy, hogy elmondjak bárkinek is bármi konkrétabbat a magán életemről.
- Ez is teljesen okés, majd szólj ha mégis elszeretnéd mondani. Szívesen meghallgatlak bármikor - mosolygott. A lelkizésünk közben a terem lassan meg is telt és egyszer csak Isa közeledett felénk kettő pezsgős pohárral. Amikor odaért a kezünkbe nyomta és Norrisnak egy teljes perc sem kellett ahhoz, hogy megigya az alkoholos italt. Én lassan kortyolgattam a pezsgőmet. Isa mellettem egy üveg narancslé kupakját csavarta le. Lando már a tánc parkettet hódította meg amikor a terem nagy része még csak a terem szélére húzódva ivott és beszélgetett. Lassacskán beindult a buli és emberek töltötték meg a terem minden részét. Yuki és Pierre karaokeztak amitől megszakadt a szívem, mert arra emlékeztetett amikor az előző szezonban is énekeltek együtt, akkor még csapattársak voltak. Hogy repül az idő. Itt vagyok életem első teljes f1-es szezonjának a negyedik futama után és 18 van még hátra. Kicsit sokkolt a dolog. Ha ennek egyszer vége lesz mindenki nagyon fog hiányozni. Ilyen rövid idő alatt is rengeteg ember a szívembe lopta magát. De az még a jövő zenéje, felesleges máris azon aggódni. Ki kell élvezni a mát mintha nem lenne holnap.
- Jössz táncolni? - ragadta meg a karomat Isa. Éppen Nicki Minajtól a Starships ment. Imádtam ezt a zenét szóval nem mondhattam nemet. Megadtam magam és hagytam, hogy barátnőm húzzon maga után.  Végig táncoltuk a dalt és az utána következő 10 másikat is. A 10. szám után többen beálltunk egy nagy körbe és úgy táncoltunk a Coco Jambora. Régi klasszikus. Egyszer csak a sok alkohol mennyiségtől amit fogyasztottam kicsit megszédültem. Hátra is zuhantam volna ha valaki nem fog meg. És ez a valaki ki más lett volna mint az exem Charles Leclerc?
- Én elveszem most tőled ezt a poharat és felkísérlek a szobádba - mondta kivéve a kezemből az említett poharat.
- Szállj le rólam - mondtam morcosan. Ő nyílván nem hagyott ott hanem a karomat fogva felsegített a szobámig. Mármint én azt hittem, hogy az a szobám de nem az volt hanem az eggyel arrébbi szoba. Nevezetesen a 16-os. Egy francia ágyra óvatosan lefektetett és betakart. Nem telt bele sok idő mire én elaludtam.