All your perfects - D.R.

1

Ma van a kilencedik éve, hogy az életem romokban hever. Kilenc éve, hogy a barátnőmtől jöttem hazafelé. Kathy és én a hátsó ülésen ültünk míg Kath anyja vezetett. Hamisan kornyikáltuk kedvenc dalainkat amikor hirtelen belénk csapódott valaki. Az autó kigyulladt. Az övem beakadt. Segítségért kiáltottam, de nem hallott senki. Oldalra fordultam, ahol megpillantottam a legjobb és egyetlen barátnőmet. Aprócska teste vérben úszott, szeme csukva volt. Sziréna hangokat hallottam. Torkom szakadtából sikítani kezdtem, hogy valaki segítsen kijutni. A tűz egyre közelebb jött és már nem láttam ki az autóból. Kathy eszméletlen volt az anyját pedig nem látom sehol. Egyre jobban eluralkodott rajtam a pánik és képtelen voltam nyugodt maradni. Pár perc után elájultam és másnap a kórház falai közt ébredtem. Kathy meghalt. Az anyja kirepült az autóból, meghalt.

Lassan felnéztem a tükörbe. Minden egyes nap, ha meglátom magam a tükörben vissza ugrok 9 évet az időben. A hegek a testemen, az arcomon minden arra a napra emlékeztet. Augusztus 16. A nap, ami tönkre tette az életem. De miért is? Nem volt többé a legjobb barátnőm, minden éjjel rémalmok kísértettek és az emberek vagy lesajnáló tekintettel néztek rám, vagy éppen undorodva. Anya és apa félévvel később elváltak, mert nem tudták nézni ahogy szenvedek. Rengeteget veszekedtek és megromlott a kapcsolatuk, miattam. Mindig mondják, hogy nem miattam, de én tudom. Nem volt még barátom. Mindenki undorodik a testemtől. Nem tartottam magam csúnyának, de a hegek tönkretettek. Végig kísérnek egész életemben.

Az emlékek kezdenek fakulni és az utóbbi években kevesebb rémálmom is volt. Az elfogadás viszont nem megy. Ma egy újabb augusztus 16- a. Egy átlag év legrosszabb napja. Hiába sütött a nap egész Melbournebe én hosszú ujjú pólóban léptem ki a ház ajtaján. Tavaly költöztem el apától amikor betöltöttem a 20-at. Sokszor megyek hozzá látogatóba, mert tudom mennyire egyedül érzi magát. Anya 3 éve meghalt egy autó balesetben. 

A bátyám a forma1 miatt anya halála előtt elköltözött Monacoba. Fél éve nem láttam és most, hogy versenye lesz itt Ausztráliában apával kimegyünk a hétvégére.

Nem szerettem közösségbe járni a testem miatt, de elkerülhetetlen volt az, hogy mondjuk a kisboltba vagy az utcán ne bámuljanak meg. Szorongás fogott el ezekben a pillanatokban és a sírógörcs kerülgetett. Évekig senkinek nem sikerült igazán közel kerülnie hozzám egészen mostanáig.

Volt egy pillanatunk. Csak egy pillanatunk amikor már tudtam, Ő más. 

2019.04.26.

- Max!- ugrottam bátyám nyakába.

- Gretch!-pörgetett meg kétszer karjai közt. Annyira hiányzott ez az egész.

Amikor már saját lábaimon álltam bátyám mélyen a szemembe nézett. Jobb kezével óvatosan fülem mögé tűrte arcomba lógó tincseim és egy gyengéd puszit nyomott a hegekre.

- Gyönyörű vagy húgi!- szemeimet már könnyek égették és egy hajszál választott el attól, hogy elsírjam magam. 

- Max- suttogtam s mindeközben egy másik ember szólalt meg velem egyszerre.

- Maxie bébi!- csapódott mellénk egy magas, barna göndör hajú, borostás férfi. Fejemet automatikusan lehajtottam, hogy arcom takarásba legyen az idegen előtt.

- Hát megcsalsz ezzel a gyönyörű lánnyal?- kapta szívéhez a kezét drámaian. Félve felpillantottam rá. A férfi mogyoró barna tekintetével vizslatott.

instagram: apri1wattpad_