All your perfects - D.R.

3

- Maga tudja mennyi az idő? Mit akar?- ripakodott rám egy 80 és a halál közötti nőszemély. Dühösen méregetett és fintorogva nézett arcomra.

- Nem, nem tudom! A telefonom lemerült. Nem tudom melyik szoba az enyém!

- Hogy tudja elfelejteni hányas szobában szállt meg?- gúnyolódott.

- Mert egy kibaszott két lábon járó szerencsétlenség vagyok! Ön meg itt kiabál velem a szálloda közepén én meg bőgök, mint egy öt éves!- szipogtam és kifújtam az orromat.

- Mami mi a baj?- lépett mellénk Daniel Ricciardo. Szemeit megdörzsölte és ásítva először rám, majd a nőre vezette tekintetét.

- Ez a picsogó lány az este közepén zaklatni kezdett miközben épp Papival...

- Nem vagyok kíváncsi a részletekre Mami!- állította le Daniel- Biztos csak félre értés történt. 

- Nem ez itt megzavart mink...

- Maga meg ok nélkül kiabálni kezdett...

- Ránk tört!...

- Lemerült a telefonom!...

- Elég!- vágott közbe az ausztrál.

- De...- kezdtük egyszerre a nővel, de Ric elcsitított minket.

- Mami menj vissza Papihoz és folytassátok öhm...amit elkezdtetek. Gretchen te pedig gyere velem- fogta meg a csuklómat és elhúzott onnan. Miután az öreg nő is elment végre elrántottam a kezemet tőle. 

- Mami?- vontam kérdőre.

- Nem mindig ilyen ám!- kételkedően néztem rá miközben beléptünk a szobájába.

- Nem kezdhetnénk újra az elejétől?- aprót bólintottam.

- Daniel Ricciardo vagyok!- nyújtotta a kezét, de végig csak a szemembe nézett. Ez tetszett.

- Gretchen Verstappen!- mosolyogtam félszegen.

- Oh csak nem Max Verstappen húga?!

- Talált süllyedt.

- Ric bocsánatot szeretnék kérni amiért elrohantam ma reggel. Csak tudod érzékeny pontot érintettél- sütöttem le szemeimet.

- Tudom, és sajnálom de hiszed vagy sem nem azért néztelek amire gondolsz.

Mielőtt rákérdezhetnék kopognak az ajtón. Majd beszéd is társul a hanghoz.

- Riccirado! Tudom, hogy itt vagy! Nyisd ki!

Max. Könyörögve nézek a férfira.
Int, hogy maradjak itt. Az ajtóhoz sétált és kinyitotta, de nem állt félre, hogy ne lásson engem vagy ne jöjjön be.

- Mit akarsz?

- Összevesztünk a húgommal. Bemehetek?

- Nem! Mármint épp fürdeni készültem.

- Láttalak már ruha nélkül- mondja lazán bátyám. Én meg az ágyon ülve fintorogtam. Pfuj! Erre nem voltam kíváncsi.

- És amúgy is pizsomában vagy már.

- Ez nem a pizsomám. Miért vagy itt?

- Mondtam, hogy összevesztünk Gretchennel.

- Ó sajnálom, de nem tudok mit kezdeni vele- mondta, majd az orrára csapta az ajtót.

- Ezért még meg fog ölni- próbáltam nem vigyorogni.

- Tudom- bólogatott fájdalmasan- De azért is ha megtudja, hogy itt vagy.

- Tudom.

Felnevettünk. Alig pár órája ismerem, de önfeledten tudok nevetni vele. Nem érzem feszélyezve magam. 

- Szerintem meg kéne keresnem a szobám- az órára pillantottam ami 22:44- et mutatott.

- Ó oké hát ha gondolod holnap összefuthatunk.

- Még átgondolom. Jó éjt Ric- mosolyogtam és halkan kisétáltam a folyosóra nehogy a néni megint kiabáljon. Elindultam a másik szoba irányába. Végül csak jó helyre nyitottam be. Ledobtam a cipőm és bele dőltem az ágyamba.

Másnap reggel a tegnapi ruhámban ébredtem. Hajam kócos volt és nem is fürödtem este. Kapkodva a fürdőszobába rohantam és ruháimat lehámozva magamról léptem be a zuhany alá egy gyors tusolásra. Törölközővel magam körül szeltem át a szobát a neszeszeremért amiben a tisztasági cuccaim voltak. Még szinte meg se fordultam a bőröndömtől mikor kopogtak. Végig néztem zilált külsőmön, a törölközőn ami takarta fedetlen testemet. Végül oda rohantam az ajtóhoz és kinyitottam. Amint megpillantottam a fölém tornyosuló alakot összébb húztam magamon a törölközőt és kivettem a számból a fogkefét.

- Mit csinálsz itt?

- Tegnap azt beszéltük kiviszlek titeket apával a pályára.

- Sétálok- zártam le részemről a témát és zártam volna be a bejáratot, ha jó reflexei miatt nem állja el az utat.

- Apa a földszinten vár ránk. Ne most makacsold meg magad Gretchen!- elfüstölt az agya. Ideges.

- Menjetek ketten- vágtam be az ajtót. 12 óra alatt másodjára.

instagram: apri1wattpad_