All your perfects - D.R.

4

Egyedül mentem ki a pályára. Apával és Maxel nem futottam össze de nem is bántam. Nincs most se kedvem se energiám a veszekedéshez.

A nap sütött kint. Egy virágos ruhát húztam fel ami takarja testem nagy részét. A nyakánál picit látszik a tűz nyoma, de nem vészes.

A paddock előtt álltam és a biztonsági őrrel vitatkoztam aki nem akarta elhinni, hogy Max Verstappen húga vagyok.

- Személyit- nyújtotta a kezét. Puffogva kutakodni kezdtem a táskámba, de hirtelen ujjak fonódtak a csuklóm köré ezzel leállítva engem.

- Velem van- a hangra felkaptam a fejemet és szememet forgatva követtem a fiút.

- Atya ég vagy ezer éve!- ölelt magához szorosan, mikor már beléptünk a pályára.

- Jól nézel ki Charlie- pusziltam meg kétoldalt.

- Kösz gondoltam kipróbálom a borostát- kacsintott és én elnevettem magam.

- Akkor ezért nézel ki ilyen öregnek- cukkoltam.

- Te is jól nézel ki G- mondta ügyet sem vetve előbbi megszólalásomra.

- Nem is tudom olyan furán érzem magam ebben a ruhában- toporogtam- Mindenki megbámul.

- Én is megbámultalak- karolt át és egy puszit nyomott a hajamba- ne aggódj elragadóan nézel ki!

- Kösz Charles!

Nevetgélve indultunk el a Ferrari garázs felé. Charlie felajánlotta, hogy nézzem onnan az időmérőt, hogy VIP páholyból lássam ahogy megfuttja a legjobb időt.

- Hogy hogy nem Maxel jöttél?- dobta le magát a kis szobája kanapéjára. Lábait arrébb löktem és leültem mellé.

- Tegnap összevesztünk ennyi.

- Nekem nem úgy tűnik. Biztos csak ennyi? Tudod, hogy nekem elmondhatod- nézett rám komolyan és hatalmas, nehéz lábait az ölembe ejtette.

- Tegnap este tesós napot tartottunk- sóhajtottam. Elkezdtünk beszélgetni az életünkről és felhúztam magam rajta milyen tökéletes élete van. Van sok barátja, barátnője, remek állása és normális nemi élete!- ajaj nem gondoltam, hogy az utolsót kimondom hangosan. Charles kicsit megszeppent.

- De én a barátod vagyok!

- Tudom, de te más vagy!

- Miért lennék más?

- Te már a baleset előtt is ismertél. Láttad az az előtti énemet. Láttad miből lettem ilyen- mutattam magamra. Szemeimet újra könnyek áztatták.

- Ismertelek a baleset előtt. De ez nem azt jelenti, hogy rögtön megváltozna a véleményem rólad.

- Pedig de.

- Makacs vagy akár csak a bátyád.

Erre nem válaszoltam. Nem akarok Maxről beszélni. Sőt egyáltalán nincs kedvem már kommunikálni. Vele nem akarok veszekedni. Csakhogy ezt Charles nem így gondolja.

- Tudod, hogy mindig mérhetetlenül őszinte voltam mindig veled. Még ha az bántó is volt.

Bólintottam. Ez igaz. Még a tűz után is mindig megmondta a véleményét ami, ha nem hazudok elég sokszor megsiratott, de tudtam, hogy legalább az igazat mondja. És ezt értékeltem.

- Az emberek nem a hegek miatt bámulnak meg. Hanem, mert...

- Charlie erre nincs más magyarázat.

- Atya ég végig mondhatnám egyszer mit gondolok?

Megint bólintottam.

- Azért, mert látják, hogy nem fogadod el. Komoran mész végig az utcákon vagy éppenséggel ki se mész az emberek közé. Nem nézel a szemükbe és elzárkózol tőlük. Vállald fel aki vagy!

- El tudod azt képzelni mióta szeretném? El tudod azt hinni, hogy szeretnék egy nap úgy felkelni, hogy nem az az első gondolatom, hogy utálom a testem és az, hogy mint gondolnak rólam mások? Van fogalmad...

- Leclerc told ki szépen innen a seggedet, mert egész nap itt rohadsz!- nyitott be Daniel. Mikor észre vett minket elvörösödött- Ó sajnálom nem tudtam, hogy ti...hát öhm mindegy nem is zavarok.

- G el kell mennem! Vacsora előtt beugrom hozzád és beszélünk- pattant fel és egy puszit adott a homlokom közepére.

- Oké. Én meg szerintem lemegyek a lelátóra.

- Szia- intett és kirohant Daniel után. Lassan én is megindultam és kimentem a VIP lelátóra ami szinte teljesen üres volt. Középen egy nő ült egy szőke kisfiúval az ölében akin egy Ricciardo feliratú póló volt. Halvány mosolyra húztam ajkaim és nem messze tőlük leültem.

- Danny bácsi!- indult felém a szőkeség és mellettem szél sebesen el rohanva ugrott Daniel kezei közé.

- Mindenhol kerestelek titeket!- kócolta össze a haját a kis srácnak.

A felesége és a gyerekei lehetnek. Eléggé hasonlítanak egymásra. Olyan áhítattal nézi a fiút, hogy először észre sem vett.

- Ó szia Gretchen- intett nekem és letette a gyereket. Még köszönni sincs időm ellépett mellőlem és a feleségéhez ment.

- Szia!- puszilta homlokon.

- Szia! Anyu nem sokára jön csak még hoz Isaacnak ebédet.

- Elkényezteti őt teljesen.

- Ez nem is igaz!- szólt közbe a srác.

Úgy éreztem itt nekem nincs helyem ezért felálltam és a lépcső felé indultam.

- Várj! Öhm Gretchen?- szólt utánam a nő.

- Igen?

- Nem csatlakozol hozzánk? Daniel már mesélt rólad- kacsintott és én a férfira emeltem mogyoró barna tekintetemet.

- Valóban?

Végül leültem melléjük és feszengve próbáltam értelmes mondatokat kinyögni.

- Szóval öhm ti mióta is vagytok házasok?

instagram: apri1wattpad_