A tesóm csapatja

1.rész

Ma van az első nap a suliba, egy hosszú szünet után. Éppen mentem le a lépcsőn, mikor bátyám szólított meg engem. És ő nem más volt mint Park Jimin. Elég jó kapcsolatunk van egymással. Mindig segítünk egymásnak, ha kell valamiben. Két ével idősebb mint én, de az mit számit. Na mindegy térjünk a lényegre. Na szóval megszólított a bátyam engem, miközben lefele mentem a lépcsőn.

- Hé Seoyoon! Segítesz egy picit? - kérdezte egy nagy mosolyal az arcán.

- Miben kéne a segítségem? Tán nem egy lány van a háttérben, hogy reggel hatkor már a segítségem kell? - nevetem egyet mikor láttam, hogy el pirosodot a kis arcoskája.

- K-Ki mondta azt hogy egy lány van a háttérben? - kérdezte dadogva

- Nyugi csak vicceltem tesó! Nem kell dadognod - még mindig szakadok a nevetéstől.

- Na akkor segítesz vagy nem? - kezdet lassan felém jönni

- Igen persze - válaszoltam gyorsan, de nem tudtam hogy mire válalkoztam. Úgyan is ő nem a lányokat szereti hanem a fiúkat. Ezt még is honnan tudom? Hát elégé gyanusan viselkedik a suliban ha a fiúk közelében van, meg ha a barátnőmel beszélgetek és fiúkról van szó akkor ő ott szokott lenni, nem hagy minket kettesben beszélgetni a fiúkról.

- Szóval, tudod hogy nagyon szeretlek hugi, de annyi lenne a kérésem hogy mondjam el anyuéknak, hogy nem a lányokat szeretem hanem a fiúkat szeretem? Neked nem kell elmondanom, hogy meleg vagyok mert biztosra veszem, hogy feltünt neked ez

- Első nem tudom, mert még mindig reggel 6 óra van és kibaszotul fáradt vagyok. Kettő igen, én már tudtam rég, hogy meleg vagy, cask nem mondtam el neked. - mondtam egy mosllyal az arcomom, ő meg nagy szemekel nézet rám. Egy kicsit meg volt lepődve hogy már rég óta tudom a titkát. Mentem a konyhába hogy reggelizek magma, mert szüleink nem voltak itthon. Meg nem is lesznek itthon egy darabig mert a munka miatt. De Jimin még oda is követett engem.

- Mi van? - fordultam felé egy kicsit mérgesen.

- Légyszi segíts már - nézet rám kiskutya szemekkel. Ennek nem nagyon tudok ellen álni. Ez az egyik gyengém

- ChimChim majd később segítek de most nem, mert enni szeretnék! - és mikor ezt kimondtam, elmentem tőle

- És mikor lesz az a később? - kérdezte kiváncsian

- Suli után - mondtam neki.

- De az sokára lesz... - mondta egy kicsit szomorúan. Egy kicsit meg sajnáltam őt...

- Jó van na! Majd suli közben adok egy cetlit hogy mond el anyunak meg apunak. Rendben? - néztem rá, mire annyit láttok, hogy felém fut és a nyakamba ugrik.

- Köszönöm szépen! Nagyon de nagyon szeretlek hugi!!! - mondta boldogan meg miközben szorosan ölelt engem. Próbáltam ki szabadulni kezei közül de nem nagyon ment

- Chim mindjárt meg fogsz fujtani!

- Bocsika! - rögtön el is engedet engem. Én a levegőmé kapkotam - bocsika Seoyoon, csak nagyon meg örültem, hogy segítesz nekem! - egy nagy mosoly volt az arcán mikor rá néztem

- Amúgy ideje enni mert nem sokára indulnunk kell a suliba - néztem az időt a telómon, és azt is láttam hogy 10 nem fogadot hívásom volt a barátnőimtől

- Jaj ne már - tünt el a mosoly az aráról - nincs kedvem menni. Nem maradtahok itthon?

- Nem! Ne legyél ennyire gyerekes Chim! - erre a telóm elkezdet csörögni, mikor rá néztem Hoseok volt. Néztem mit akar ilyen kora reggel. Vele már kis korunk óta ismerjük egymást. Ő az egyetlen fiú akivel legjobb barátok vagyunk. Felvettem a telóm mert nem akartam meg várakoztatni őt

- Hali csajszikám!! - bele kiabált a telefonba

- Szio Hobi! Mond mit akarsz ilyen kora reggel? - mosolyogtam el

- Hallod nem sokára ott vagyok nálatok, mert nem sokára kell hogy mejünk a suliba! Szóval gyorsan reggelizetek meg készülődjetek el!

- És ezért hívtál fel? Nem tudtad meg írni üzibe? - förmedtem rá

- Bocsika de túl lusta voltam rá - nevetet fel - ja meg esernyőt is hozzatok mert esik az eső

- Jól van! Na viszlát Hobi, majd jössz! - és le is rakdtam. Rá néztem Jiminre aki csak bámult rám egy kicsit mérges fejel

- Mi van?

- Semmi, csak az hogy Hoseok a csajszijának hívott téged mikor nem is vagytok együtt. Tudom, hogy gyerekkori barátod, és ő két évvel idősebb mint te - kezdet mérgesen közeledni felém

- Nem kell féltékenynek lenni batyus! Nincs köztünk semmi több mint barátság! És még azt is tudja, hogy nem szeretnék egyenlőre kapcsolatot ez utolsó után... - néztem le a földre

- Nem vagyok féltékeny! Hoseok nem is tetszik nekem! És tudom hugi hogy mi történt..és sajnálom - át ölelt, én meg vissza öleltem. De aztán el is toltam őt tölem

- Na most már együnk mert éhen halok és Hobi is lehet hogy mindjárt itt lesz! - vettem elő két tányért és rá tetem az asztalra, és le is ültünk enni. Mikor be fejeztük, el pakoltunk az asztalrol, amint befejeztük, csöngetek az ajtón. Gondoltam hogy Hobi az. Szóval kiabáltam hogy nyitva van az ajtó és be jöhet. Én mosogadtam, Jimin a cuccainkat hozzta le

- Sziasztok! - köszönt Hobi

- Szia! - mondtuk egyszere ChimChim-el

- Na mehetünk? - kérdezte Hoseok

- Mindjárt! - kiabáltam a konyhából. Gyorsan elpakoltam és ki mentem a két fiúhoz - na most már mehetünk - mosogtam rájük. Bólintotak egyet, aztán elindultunk. Kicsit le voltam maradva a fiúkhoz képest, mert be kellett zárnom a bejárati ajtót. Mikor éppen hogy csak be érdtünk, pont akkor csöngetek be az első órára. El köszöntünk egymástól és mentünk az óránkra.