Mikor végre kinyitottam a szemem, akkor annyit láttam, hogy...Hogy mellettem volt Jungkook és Jimin, és Jungkook fogta a kezemet, ChimChim meg mögötte állt. Néztem körbe, aztán a fiúkra néztem.
- H-Hol vagyok? - kérdeztem tőlük, miközben próbáltam fel ülni de Jungkook nem engedte. - kérlek enged meg, hogy fel üljek - néztem Jungkook-ra.
- Nem lehet, pihened kell Seoyoon!
- Jungkook-nak igaza van hugi - jött közelebb Jimin és a kezét Jungkook bal vállára rakta - pihenjél még ma. Úgy is holnap ki engednek innét - nézett rám egy mosollyal.
- De még most se kaptam választ arra, hogy hol vagyok! Meg mi a fenne történt, hogy infúzióra vagyok kötve? - néztem rájuk kérdően
- Hát az történt, hogy...- kezdett bele Jungkook, de abba hagyta, mert a doctor úr be jött.
- Oh láttam felébret Ms. Seoyoon - nézett rám a doctor
- Hát jól látja akkor - ültem fel óvatosan - de maga meg tudná mondani, hogy kis is történt valójában? Mert ez a két kis fiúcska nem szeretnék elmondani, hanem terelik a témát - kezdtem el gúnyosan vigyorogni és mutattam Jiminre és Jungkook-ra.
- Annyi történt, hogy megint elájult de jó hogy itt mert rögtön tudtunk segíteni mosolygott egyet - és most már haza bír menni - és ezzel ki is ment Mr. Kim Soohyun. Mikor már nem volt bent a doctor, rá néztem a fiúkra egy mérges arcal.
- Na szóval mi történt köztetek amíg én el voltam ájulva? Mert úgy tűnik, hogy ti nagyon jóban letettek.
- Hát ki békültünk, meg bocsánatot is kértem Jungkook-tól, hogy be húztam neki. - válaszolt a kérdésemre Jimin - ja és be vettük a csapatokba őt - tette még hozzá és mind a ketten el mosolyod takács. Én erre nem tudtam mit válaszolni, csak bólíntani tudtam rá.
-Amúgy ki mennétek, hogy fel tudjak öltözni? - kérdeztem mérgesen tőlük, mire bólitotak és ki mentek. Gyorsan felöltöztem és ki mentem hozzájuk. Ők csak néztek rám, de engem nem nagyon érdekelt, én csak mentem előre és elköszöntem mindenkitől, aki ott volt az orvosi rendelőben vagy mi a neve ennek. A fiúk fudtak utánam, mert én jóval gyorsabb voltam tőlük.
- Várj már meg minket Seoyoon! - kiabált nekem Jungkook, de nem halgadtam rá és mentem tovább, míg bele nem ütköztem valakibe. Na de jó, megint ez történik velem. Mikor felnéztem láttam, hogy a bátyám csapatja ált előttem és Namjoon-nak ütköztem neki. Na még ez kell, rögtön bocsánatot kértem és ki rohantam onnan. Jungkook és Jimin még mindig utánam kiabáltak, de engem nem nagyon érdekelt, én csak otthon szeretem volna lenni, a szobámba. Mikor haza értem, rögtön felszaladtam a szobámba. Az ajtót bezártam magam mögöt és lecsúztam a földre, és bámultam magam elé egy fél percig, aztán feláltam és az asztalom felé vettem az irányt. Be inditotam egy jó hosszú zenét és maximum hangerőre raktam, hogy ne halljam meg, hogy haza jött a bátyám a csapatársaival, mert ha találkoznak akkor általában nálunk szoktak lenni. Nem azt mondom, hogy nem birom őket, hanem most az hogy Jungkook is most már közéjük tartozik, így ő is a menő és a "hot" fiúk közé tartozik, én inkább nem megyek bele a részletekbe. De most majd minden lány az a rohadt Jungkook-ot akarja, de nekem nem is tetszik ő, akkor mit idegeskedek rajta? Átváltotam a zenét egy másikra ami legalább megnyugtat és elviszi a gondolataimat, és be mentem a fürdőszobámba, hogy vegyek egy hosszú és meleg habfürdőt, miközben zenét hallgatok. Most már úgy kb 1 órája vagyok bent a fürdőben és gondolom a bátyámék is meg érkeztek. Ki száltam a kádból, és meg törölköztem, és ki mentem a szobámba, hogy fel öltözek. Mikor kész lettem, le álítottam a zenét és ki mentem. Egy törölközővel töröltem a hajam, miközben le felé sétáltam a lépcsőn, a konyha felé vettem az írányt. Sajnos a bátyámék a nappaliba voltak és megláttak engem, na még ez hiányzot nekem.
YOU ARE READING
A tesóm csapatja
RandomSeoyoon egy 15 éves koreai lány aki Park Jimin-nek a húga, és újra szerelmes lesz két év után, nem másba mint az új osztály társába Jung Jungkook-ba.... Ez az első normális könyvem amit így ki teszek, még kezdő vagyok.... De remélem hogy mindenkinek...