A tesóm csapatja

3.rész

- Nem kell bocsánatot kerned, hogy most megöleltél te kis rohanós csajszi – nevetet egyet, mikor egy kicsit közelebb hajolt. Majd azt mondt hogy.... Azt mondta hogy:

- Nem sokára az enyém leszel Seoyoon – sugtokta az ajkaimra, majd adott egy puszit a számra és aztán ki sétált a teremből mint aki jól végezte dolgát. El vörösödtem miután ki ment, és vissza leültem a helyemre. A kezeimet az asztalra tettem, a fejemet meg a kezeimre raktam és így voltam bent egyész szünetbe, meg néztem ki az ablakon, mert nem tudtam fel fogni hogy mi is történt az előbb. Be is csöngetek, és yay megint azzal a kis pervez Jungkook-kal kell hogy üljek. Örülök is meg nem is örülök neki hogy egész nap vele kell hogy üljek. Aztán eszembe jutott az is, hogy körbe kell hogy vezesem őt. El vettem a kezeimet és az asztalba be vertem a fejem és egy nagy sóhajtást ejtetem ki a számon, és pont akkor ért be mindenki mielőtt meg csináltam volna ezt és látták hogy mit csinátam. Jungkook oda sietet hozzám és le ült mellém.

- Jól vagy? Tán még mindig fáj a segged, ahogy ráestél miközben nekem jöttél futás közben?

- Nem, nem vagyok jól – fordítotam mérgesen felé a fejem

- Mi a baj? – néz rám aggódóan

- Az hogy egy perverz nyúl vagy állat mellett kell, hogy üljek egyész nap

- Héé! Nem vagyok perverz. Attól, hogy most adtam egy puszi... - gyorsan el takartam a száját, hogy meg ne halja valaki

- Neked elmentek otthonról? – kérdeztem sutogva, mikor le vette a kezem a szájáról

- Nem, és nem értem azt hogy mért kellett be fognod a számat – néz mélyen a szemembe

- Mert bárki meg hallotta volna, hogy mit mondasz! – tarkón ütem egy kicsit

- Áu! Ennek most meg mi értelme volt?! – nézetm rám miközben megvakarta ahol megütötem a tarkóját – ezt tudod, hogy fájt?!

- Jaj ne legyél ennyire gyerekes – nevetem el magam

- Nem vagyok gyerekes!

- De az vagy! És ha ennyire gyereses leszel akkor sose kapsz meg egy lány se, meg még engem se – néztem rá egy gúnyos vigyoral az arcomon – meg sőt pervez is vagy – böktem meg az oldalát

- Na ne már, ne legyél már ilyen! Meg kezdjük onnan, hogy nem löktél el és nem elenkeztél, mikor tudod – kuncogni kezdet, én meg elpirultam

- Hé! Nem tehetek róla, hogy el voltam bambúlva! Ne hogy megint megüselek – kezdet el nevetni de rögtön abbahagyta mert a tanár bejött. Rá néztem és csak csodálkozni tudok rajta, hogy ember léttére hogy lehet ilyen tökéletes. Most jelenleg angol óránk van és mikor a tanárúr a nevemet mondta hogy válaszoljak a kérdésére.

- Seoyoon can you please answer the question? – kérdezte tőlem, mert nagyjából én tudok jól beszélni angolul, meg a barátnőim az osztályban. Mikor fel áltam éreztem, hogy mindenkinek a szeme rajtam volt.

- T-The answer is...- és itt meg akadt a hangom. Le néztem az aszalomra, és a tanárúr tudta hogy zavarban vagyok. Vettem egy mély levegőt és válaszoltam a kérdésre – the answer is kind and love..but may i go to the bathroom? – kérdeztem a tanárúrtól miközben lefelé néztem

- Yes you may go SJ – mosolygot egyet. Mindenki meg volt lepődve mert nem szokott senkit se ki engedni az órájáról. De én még jobban meg voltam lepődve mert nem szokott a becenevemen szólítani semelyik tanár, csak a fiúk hívnak így az utolsó kapcsolatom után. Nem engedtem senkinek se hogy a nevemen szólítsanak.

- Seoyoon are you going? – megint mindenki nézet rám, de én csak ledöbbenten néztem élőre és nem válaszoltam a tanárnak. – i'm sorry for calling you by your name, please forgive me – kért bocsánatot a tanárúr

- I-It's alright...- feláltam a helyemről és ki rohantam a teremből, lefelé nézve. Be mentem a mosdóba és oda mentem az egyik csaphoz és csak néztem a tükörbe, aztán leültem a földre és elkeztem sírni. Nem tudtam felfogni, hogy mi történik velem most. Át karoltam a lábamat és a fejemet a térgyemre raktam és sírtam tovább. Hallottam, hogy valaki a nevemen szólítt kintről. Fel áltam és meg mostam az arcom, hogy ne látszódjon hogy sítam. Mikor ki mentem akkor Jungkook volt az aki szólítot engem.

- Mi az Jungkook?

- A tanárúr küldöt, hogy gyere vissza most már. De amúgy miért sírtál? – nézet a szemembe – csak azért kérdem mert a szemed olyan mintha sírtál volna

- Én sírni? Én meg a sírás az két külön dolog – nevetem zavartan – na mindegy menjük akkor vissza az órára – induli akartam volna el mikor csúklómnál megfogot.

- A tanárúr miért hívott SJ-nek? És miért lepődöt meg úgy mindenki de főleg te?

- H-Hosszú sztori – mondtam dadogva. De mikor el akartam húzni a kezem, akkor szorosabban kezdte fogni a kezem és közel húzott magához. Elpirultam de most nagyon, szerintem olyan vagyok mint egy paradicsom.

- Nekem el mondthatod, nem foglak meg enni – én csak néztem rá, nem tudtam megszólalni – na mi van? Tán a cica elvitte a nyelved? – ekkor adott egy puszit az arcomra

- N-Nincs semmi baj és nem vitte el semmilyen cica a nyelvem! Majd ha jobban megismerlek, akkor majd elmondom

- Akkor mi vitte el a nyelved 1 percig? – vigyorogni kezdet

- Képzeld egy nyúl vitte el a kis nyelvemet – néztem rá mérgesen – de most már el engethetnéd a kezem

- És mi lesz ha nem engedem el? – közeledni kezdet a fejemhez

- Annak nem jó vége lesz kis Kookie – nevetek egy kicsit

- Kis Kookie? Már becézgetsz engem? – és mielőtt válaszoltam volna, megcsókolt. Próbáltam ellen álni csak nem sikerült, szóval viszonoztam a csókját. A falnak nyomot és addig faltuk egymást amig levegő hiányuk nem volt. Abba hagytuk egy kis idő után és a levgő után kapkodtam meg ő is.

- Na most már tényleg menjük vissza órára – néztem rá. Az azrcom vörös volt.

- Jó van, de előbb be kell hogy valjad hogy tetszet a csók

- Nem fogom, mert nem tetszet egyáltalán! – de igazából tetszet csak nem akarom elmondani neki

- Na ne tagad már, hogy nem tetszet! Akkor miér viszonoztad?

- Mert nem volt más választásom!

- Aha persze! Akkor én vagyok Jézus fia mi? – nevetet egyet majd elindult, én meg követem őt, mert még mindig fogta a kezem és nem akarta el engedni. Mikor oda értünk az osztájunk elé akkor megint adott egy hosszú csókot amit megint viszonoztam és ekkor el is engedte a kezem és be mentünk az osztályba. A tanárúr megkérdezte hogy hol voltunk ilyen sokáig, amire csak annyit mondtunk hogy egy kis dolgunk volt. Ezt meg is értete a tanárúr. Elmentünk a helyünkre és leültünk, figyeltünk az órára.