ÉLJEN!

Családi viszony

Az kívánságom, hogy "haza menni" meg is valósult és dupla olyan jól hatott, mint ahogy eredetileg terveztem.
Ez a péntek már a (14!) születésnap időszakba tartozott és anya nagyon jól viselte, hogy naplopóként töltöttem az estém.

❁❁❁

Én is szülinapozom, de már rég nem hívtam barátokat ünnepelni.
Ez az alkalom sokkal inkább családias, ezért töltöm minden "évfordulómat" a középidős rokonokkal. Belőlük sincs túl sok, tekintve, hogy apa egyke, anyának is csak egy öccse van, nagyszülők szempontjából pedig egész drasztikus a helyzet!

Kezdjük apa ágáról, hogy túl legyünk a fekete levesen: A Cseszkók a lencsekélyebb szinten sem nevezhetőek összetartó családnak.

Nagymamám - Karina - a maga 77 évével energikusabb, és ha munkáról van szó, hatékonyabb nálam. Ez az aktivitás ott van a társalgásaiban is, extrovertált, de még mennyire! Szeret beszélni tyúkokról, termésről és mindenről, ami az ő kis házában történik (akár evés közben is!). Ehhez a természethez társul a végnélküli őszinteség - néha illetlenségbe csap át -, és az enyhe falusi akcentus. Tökéletesen beleillik a sztereotípiákba, tökéletesen elégedett ezzel az élettel.
Különösen közel áll a szívemhez, hiszen külsőleg mindent tőle örököltem: A karakteres, hosszúkás orrot, a vékony ajkakat, a sötét pillákat, szemöldököt és hajat.

Az ő férje volt István papa. Nem tudok sokat mesélni a személyéről, mert nem emlékszem rá. De sok mesét hallottam róla!
Hentesként dolgozott. Mindenki ismerte őt Kunszálláson, és mindenki szerette pálinkával kínálni. Egy ici-picit iszákos volt, de a kedélye kifogástalannak bizonyult.

A nagyszülők testvéreit abszolút nem ismerem, olyannyira, hogy a nevüket sem tudom felsorolni. De voltak, és a kapcsolat nem volt velük felhőtlen.
Karina mama nővére a világ legakaratosabb nője a férje pedig egy született papucs. Őszintén nem tudom eldönteni, hogy milyen a viszony a testvérpár között, mert egyik napról a másikra változik.

Az ő gyermekük Sándor a nagybetűs SZNOB (nála csak a felesége rosszabb, Vivien).
Ennek ellenére egész jóban voltak apával mint unokatestvérek, így ők lettek a bátyám keresztszülei. A keresztszülő-keresztgyerek kapcsolat zátonyra futott, miután olyan alapvető dolgokban elvéreztek, miszerint "Látogassuk meg a keresztgyereket" vagy "Adjuk meg a telefonszámunkat a keresztgyereknek".
Ha jól emlékszem életemben egyszer láttam őket szemtől-szemben, de sokkal inkább a kutyájuk maradt meg, mintsem maga a házaspár. Nem tudom felidézni az arcukat, de ez még hagyjám, a bátyám - Regő - sem tudná.

Végül ennek az ágnak tragikus vége lett:
Az akaratos nő lebénult, a férje (a papucs) törött bordákkal halt meg.
Sándor 50 éves sem volt, amikor agyvérzésben életét vesztette, Vivien pedig teljesen becsavarodott.
Mivel itt, Kunszálláson történt a tragédia - halottak napja alkalmából tettek látogatást - az özvegy apát kezdte okolni, hogy miért nem fogadtuk őket, miért nem segítettünk? Ez jogos kérdés, csak azt az ici-pici részletet hagyja mindig ki, hogy ők elérhetetlenek, és eszük ágában sem volt esetleg beköszönni hozzánk. Senki nem tudta, hogy egyátalán itt jártak!

Mindezek ellenére anya megpróbált segíteni, és jó kapcsolatot "fenntartani". De ki lettünk kosarazva néhány rosszindulatú rágalmazás mellett.

Hát itt ért véget a mese a Cseszkókról.

A Csernákok (anya ága) ugyan népesebb, mégis kellemesebb társaság. Itt is megvannak a család fekete bárányai, de lényegesen jobb viszonyt ápolnak, mint a Cseszkók.

A nagymamám - Ilona - egy végtelenül művelt nő, aki egész életében olvasott (legalábbis nyugdíjas éveit ez tölti ki). Természete nyugodt és minden esetben ragaszkodik az illemhez.
Nem csak személyiségileg, külsőleg is ellentéte a lobbanékony Karina mamának: Hullámos haja majdhogynem szőkének mondható, remekül illik a kék, végtelen szemeihez. Olyan mintha beléd látna, lehetetlen a szemébe hazudni. Ez remekül jött a munkájához, ugyanis dadusként dolgozott.