Szívem egy kalózhoz húz! (Bakugou X Reader)

Az idegenek

"Őrzik a fák a lépteink,
A fényképek, hogy mennyi szépben volt részünk, örökre szóló emlékek.
Egyedül maradtam, így megyek el, de így van jól,
Én boldog leszek attól, hogy az enyém voltál, pillangó."

(Név) aki a lakatlan szigeten él Japántól Nyugatra szinte egyedül az állatokkal és leghűségesebb barátjával Kenzu-val aki egy kék tigris.

A barna, derékig érő hajú lány csak úgy suhant végig árkon, bokron egy indába kapaszkodva míg egy hegyhez nem ért és azon belűl egy barlangba
(Név) imádja az ottani kilátást de most nagyon megcsapta a szemét valami a távolba. Valami amit még sose látot mióta az eszét tudja. A vízen egy fábol készült valami tartott a sziget felé mire a lány egyből elindult megnézni hogy mégis mi lehet az. De mire oda ért a parton már nagyban leszáltak a különös szerzetek. A lány jobban megnézte őket, de nem szeretett volna zajt csapni ami természetesen nem sikerült. Mokkán a kismajom ráugrott a vállára ezzel (Név) kis ilyedséget kapott és egy faágra lépett. Mielőtt észrevették volna köddé vált

Bakugou Katsuki és legénysége nagy erővel pakoltak le a hajórol a szigetre ahol több időt elszeretnének tölteni hiszen Kirishima számára a hely tökéletes lenne a csapatnak.
Éppen Bakugou szeretet volna mondani valamit mikor faág reccsenés hangja ütötte meg a fülüket tőllük balra

-E..ez mégis mi volt? -huzódott  oda Deku Todorokihoz aki csak sóhajtott egyet majd elővéve kardját megnézte de semmi nem volt

-Gondolom csak egy kis állat nyugi van Izuku! -veregette meg Mina zöld hajú társa vállát majd mindenki lefeküdt aludni amikor hirtelen a tűz elaludt

-Melyik idióta oltotta már el a tüzet? -kérdezte idegesen felülve Bakugou arról nem beszélve hogy a tüzet nem ők altatták ki

-Nem mi voltunk Bakugou! -Kirishima a sötétbe nézve próbált rájönni mégis mi oka volt annak hogy a tűz kialudt ha semmi szél sincs és a tűz egy hirtelen aludt ki mintha csak vizet öntöttek volna rá

-Te mit nézel annyira furahaj? -nézet a sötétségbe barátja után mikor egy futó hangot hallottak meg. Bakugou már futni akart utánna mikor Kirishima visszahúzta

-Majd reggel megnézzük mi volt ez! -Kirishimának igaza volt ezügyben hiszen ha egy  éjszaka mennek vagy tévednek vagy meghalnak. Bakugou ezt mind tudta de őt a halál se rémiszti meg

-És mi van ha egyikünket az éjszaka megöli? -Mina összekuporodva ült a megmaradt tűzhely mögül

-Elvégre Minának igaza van -szolalt meg Kaminari -végülis Nyugat felé jöttünk S itt van ez a sziget mely a térképeken nem jelenik meg sehol sem. Mégis a városba mende-monda megy erről hogy ez a sziget az a sziget melyen sokan elhunytak rejtéjes módon

-És te hiszel ebben a badarságba -itt már Bakugou is felült és kezét keresztbe rakta mellkasa előtt -Ez egy sima sziget nincs itt semmi haláli

-Pedig Kaminarinak igaza van -lépet oda Midoriya és könyvvel mely furcsa szigetekről szólt. S amellyen ők voltak

-Akkor is badarság ez az egész! Nincs itt mitől félni! Mivan? Beijedtek egy kis szigettől?

-Kis sziget? Bakugou ez egy rohadt nagy sziget nem kicsi! -háborodott fel Mina

Végül mindenki elaludt (Név) pedig visszament a dzsungel mélyére
Másnap reggel Bakugou, Kirishima, Sero, Kaminari elindultak felfedezni vagy éppen utánna járni annak amit tegnap hallottak

-Mivan ha őslakosok? -Kérdezte Kaminari megállva mire mindenki hülyén nézet rá kivéve Bakugou aki mélyen az erdőre meredt majd látott egy árnyat elsuhanni messzebb és elindult futva utánna

-BAKUGOU NE HAGYJ MINKET ITT! -Kiabált utánna Sero és elkezdtek futni utánna de nem nagyon jártak sikerrel hogy utolérjék hiszen a szőke volt a leggyorsabb mindenki közül