Szívem egy kalózhoz húz! (Bakugou X Reader)

titokzatos lény

Bakugou a sűrű rengetegbe rohanva indult keresni az árnyat, mely szemei előtt illant el sűrű lombok között koszos, rongyos ruhában
(Név) amilyen gyorsan csak tudott rohant a varázsfalhoz melyen keresztül eljut otthonába

-(Név) mégis hol voltál? -indult elé hű társa Kenzu míg a lány csak kifújta magát s majdan leült egy padra

-Csak a dzsungelben voltam kicsit -(Név) nem hazudott hiszen tényleg ott járt és véletlenek miatt látta meg a kalóz fiú a lányt és futott utánna

********

-Bakugou te ne futkorásszál már egyedül! Ember azt se tudjuk hol vagyunk ne maradj magadra -Jegyezte meg Kaminari amit Bakugou olyan szemmel nézet végig mintha képes lenne megölni szemével a fiút

-Tudok magamra vigyázni! -ezzel elindult vissza a partra melyen Monoma várta őt. Bakugou és a többiek nem értették miért és hogyan került ide Monoma hajója és emberei de tudta hogyha ő itt van akkor bizony nem jó szándéka lehet

-Te mi a francot keresel itt? -indult meg idegesen a szőke Monoma felé mire az felemelte kezét ezzel jelezve hogy álljon meg

-Először is! Én sem örülök hogy itt vagy de már messziről kiszúrtam a hajósat és gondoltam jövök egy kicsit én is felfedezni ezt a szigetet

-Csakhogy a sziget nem a te tulajdonodban áll! -közölte karba lett kézzel. Bakugounak igaza volt ezügyben de Monomának halvány lila fogalma se volt arról hogy a kalóz ki ellensége hogyan érti ezt az egészet

-Japán az én uralkodásom alatt áll így ez a sziget is! Lehet nincs feltüntetve térképeken de ezért is lesz az én tulajdonom alatt

-Azt már nem! Nem körülötted forog minden! -csatlakozott be a vöröshaju is. Monoma szinte annyira forrófejű hogy kardot rántva kezdett el megküzdeni Bakugouval

Kardok élei szinte súrulták egymást, csattogtak. Oka nem volt hogy megküzdjenek de Monoma mégis kardot rántott S ezzel harcba hívva embereket mígnem Monoma egy hirtelen mozdulattal csapódott arább a homokban amire mindenki odakapta a fejét. Szinte érezni lehetett hogy van ott valaki, valaki aki nem közéjük tartozik és hogy nem egyedül van.

-Valaki figyel minket -bökte oda Bakugou barátjának Kirishimának majd elindult a kabinjába hogy megmosakodjon.

Szinte nem értette hogy miért van itt Monoma a katonáival, hogy mi volt az a lény aki elsuhant előtte mint egy szellem, azt hogy mégis mi volt ez az egész ami oda kint történt

-Nem lehet hogy ez a sziget elvan átkozva? -lépet be Midoriya az ajtón de Bakugou csak kifelé bámult az ablakán be a sűrű erdőbe

-Nem hinném. Vagyis van itt egy kripta melyben talán találhatnának nyomokat mi volt ez a hely. Elvégre te mondtad hogy mennyien haltak itt meg! Akkor biztos vagyok benne hogy itt van minden olyan ember eltemetve -szögezte le Bakugou majd a zöldhajura nézet

-Ennek mi köze lenne ahoz hogy elátkozott?

-Deku! -forditotta újból fejét a fiúra -Ez az sziget nem elátkozott -Izuku csak érthetetlenül nézet a szőkére -Van itt valaki aki valamiféle képességgel rendelkezik -Bakugou ekkor felállt és elindult kifelé

-Ha van is itt valaki! -kiabált Izuku utánna -Hogy akarsz rájönni? Monoma nagyon figyel téged! Azt se tudjuk ő mit akar aztán ha elindulunk megfejteni ki lehet vagy mi ő rá lel arra ami neki kell!

-Egyedül megyek! -csak annyit mondott majd elindult. Az ajtóban letett kardját felvette majd elindult az erdőbe
Járhatott ott 3 órán keresztül mikor egy olyan helyre ért amit sose látott. Egy lila vízesés és a tó és fák is lilák voltak. Bakugou leült az egyik sziklára ami a víz mellet volt és kezdett el gondolkodni