Viszonzatlan szerelem

E

mEgmentő / 2

„Szikrázott, köztünk szerelem szikrázott"

Fél év múlva:

Hihetetlen, hogy az idő milyen gyorsan telik. Összevesztem Attilával és megismerkedtem Álmossal. Ez a fiú a végzetem, egyszerűen imádom őt.

Elég érdekes története van a megismerkedésünknek, hiszen az én introvertált személyiségem nehezen ismerkedik extrovertáltakkal. Mégis megtörtént. Mondhatni, hogy véletlenszerű találkozás volt a kettőnké, de nem hiszek a véletlenekben. Úgy gondolom, hogy fontos volt mindkettőnk életében a megismerkedésünk, lehet, hogy ez csak számunkra egy lecke de lehet, hogy végzetig szóló szerelem.

A mai nap Desh meghívott minket magához, mi meg persze ezer örömmel igent mondtunk.

7:03

- Szép jó reggelt Kicsi Szivem! - bújtam oda Álmoshoz. Az oldalán feküdt háttal nekem, egész testemmel rámásztam, ideje felkelteni.

Persze Ő egy pillanatra se nyitotta ki szemeit, inkább a hasára fordult és a párnákba temetve arcát mordult fel, hogy hagyjam még egy kicsit aludni.

Megforgattam szemeim, majd egy puszit nyomtam tarkójára. Kikászálódtam az ágyból és a konyha felé vettem az irányt.
Neki láttam reggelit készíteni, a mai reggelink palacsinta lesz.

Serpenyővel a kezemben álltam oda sütni. Míg az edény melegedet, a telefonon elindítottam zenét. Egyelőre nem akartam felébreszteni az álomszuszékot, így közepes hangerőre váltottam.
Beleöntöttem a masszát a serpenyőbe és elkezdtem a sütögetést. A zenék sorra váltották egymást, más hangulatot adva nekem. Leginkább latin, spanyol zenéket hozott fel a Spotify így a csípőmet tekergetve készítettem a reggelit.

- Kora reggel csinálod nekem a munkát. - éreztem meg két kart, ahogy átölel hátulról.  Teljes testét nekem nyomja, így érzem reggeli keményedését.

- Kész a reggelid! - fejét a vállamra tette, így arcon tudtam puszilni.

- Másra vagyok éhes! - harapott lágyan a nyakamba. Felkuncogtam tettére. Felkontyolt festett piros tincseim kissé az arcába hullottak eltakarva gyönyörű kék szemeit. - Ma még bekellene ugrani Kevinhez, felvenni a Bandana-t. - beszéde után egy puszit nyomott a vállamra.

Az utolsó elkészült palacsinta után felé fordultam, persze miután elrendeztem mindent, hogy ne robbanjunk fel.

- Ne maradj sokáig és ne füvezz! - emeletem rá mutató ujjam. Nem igazán szeretem mikor drogozik, mindig máshogy jön ki rajta, van amikor jó a kedve és van amikor az ájulás szélén van.
„Fenyegetésemre" vigyorogni kezdett, majd megszólalt.

- Úgy gondoltam, hogy te is jössz. Ott lesz Desh is szóval mehetünk vele hozzá. - nyom egy puszit az arcomra, majd teríteni kezd a reggelihez.

- Hát rendben, sokáig fog tartani? - kérdezek rá a lényegre, miközben a különböző szószokat veszem elő a koszthoz.

- Pár óra, de nyugi Baba, semmi rossz nem fog történni! - nyugtat meg, majd helyet foglal az asztalnál. - Jó étvágyat!

<>

- Na, csak most az egyszer add ide! - néz rám Desh, aki már öt perce könyörög, hogy oda adjam az ilumámat. Felsóhajtottam, majd a kezébe nyomtam a piros iqos-t, természetes az övé le volt merülve. - Atinak is pont ilyenje van! - vigyorog a felismerése miatt, de én nem igazán tudtam mosolyogni.