Viszonzatlan szerelem

M

.

meGmentő / 3

"You belong to me"

*Fly szemszöge*

A történtek óta most van az első közös koncertünk. Mondhatni egy kicsit sokkal jobban szétizgultam magam a szokásosnál. Nagyon ráparáztam az egészre, mert attól tartok, hogy Attila befog égetni a közönség előtt, amit sehogy sem tudok kivédeni, az emberek sokkal jobban szeretik őt mint engem.

- Srácok! Kezdés van, induljatok! - szólalt meg igazából fogalmam sincs, hogy ki. A stressz egyre jobban úrrá lett rajtam, nem igazán tudtam mit is kellene tennem. Persze, hogy ilyenkor nincs itt Eszter, Ő mindenben tud nekem segíteni, már a puszta jelenlétével is hatalmas megnyugvást ad számomra.

- Gyere Fly! - lökte meg óvatosan a vállam Deshimesi.

Szokás szerint a legjobbat próbáltuk nyújtani a rajongóknak. A színpadról lenézve gyönyörű látvány fogadott. A telefonok vakuja világított csodálatos volt... kár, hogy ő nem láthatja, biztosan imádná.

- Kedves emberek, bejelenteni valóm van! - ez nem hangzik túl jól. Ránéztem Deshre, aki kétségbeesetten pislogott rám nagy szemeivel. Mire készülsz Baukó? - Fly barátom benyúlta a csajomat! - vigyorogva ölelte át a vállam. Ez elmebeteg... Hatalmas csend kerekedett az egész helyre, senki nem szólt egy szót sem. Azt sem tudtam mit kéne csinálnom, meneküljek el vagy sem? - Mi a faszra vársz még itt, tapsra? - intett egyet, majd a közönség tapsolni kezdett, mint a bábuk, akiket ez az elme roggyant különböző szálak segítségével mozgatni tud. A jelenlegi helyzet nem is lehetne számomra kellemetlenebb. - Megtapsoltunk, húzz a faszba! - engedte el vállam és indulatosan meglökött a lejárat irányába. Pislogtam egy párat, teljesen lefagytam, hogy képes ilyenre? A közönség hatalmas nevetésbe kezdett, ahogy Attila jóízűen fel kacagott. - A közönség is rajtad röhög hát menjél már! - az arcom bőre vörös színben égett, leszaladtam a színpadról, cuccaimat összeszedve, szaladtam a kocsimhoz onnan egyenesen a kórházba.  

***

- Mégis, hogy tehettél vele ilyet Attila? - kezdtem el lökdösni ezt a faszt. Ő csak vigyorogva nézte minden tettem, mint valami kibaszott agybajos.

- Megérdemelte, hozzá nyúlt valamihez, ami az enyém... - pillantott mérgesen rám. - Pontosabban hozzád. - fogta meg szorosan kezeimet, amikkel percekkel ezelőtt lökdöstem őt. A fejem felé szorította végtagjaimat és szorosan hozzám nyomta testét. - Te hozzám tartozol, érted? - tekintetével szinte levetkőztetett. Megszólalni se mertem. Győztesen elvigyorodott, majd suttogva megszólalt. - Bármire képes vagyok, hogy az enyém legyél, szóval gondold át, hogy folytatni akarod ezt Fly-al vagy sem... Nem mintha túl sok lehetőséged lenne a választásra. - mondani valója végén belepuszilt a nyakamba és elsétált. 

- Neked mégis mi a fasz bajod van? - nevettem fel hisztérikusan és csak tehetetlenül álltam ugyanott, ahol percekkel ezelőtt a falhoz szorított. Hirtelen megállt és percekig csak nekem hátat fordítva gondolkozott azon, hogy menjen tovább vagy válaszoljon. Lassan megfordult, mélyen a szemembe nézett és nagy levegőt véve sietősen elém állt.

- Tudod van egy következő szint az érzelmek terén, ahol nincs semmilyen fájdalom és csak a célod elérése érdekel. Akkor amikor szükséged volt rám, nem maradhattál az életemben. Mostanra, amikor a szemembe nézel fel se ismersz, nem látsz semmi érzelmet. - Suttogva beszélt hozzám végig, miközben a szemkontaktust egy pillanatra se szakította meg. - Azt mondják, hogyha megtaláltad az igazit, soha senki másra nem fogsz tudni gondolni. Azt hiszem te vagy számomra az igazi Eszter... Fél éven keresztül rád gondolva keltem, feküdtem és élveztem el. 

Kissé elpirultam, hiszem hangneme egy pillanatra sem változott meg, mintha csak az időjárásról beszélgetnénk. Pislogtam egy párat hiszen tényleg nem az az ember volt akit megismertem.

Azt a srácot akivel régebben találkoztam és megismerkedtem nem ilyen volt. Ő egy összeomlott, kissé önbizalomhiányos ember. Sosem mondott volna ilyet, sőt a mostani viselkedéseiből egyikre se mert volna gondolni, nem hogy megtenni. Azt az embert szerettem aki, eltaszított, nem azt aki most megzsarolt, hogyha nem hagyom el a szerelmem, akkor komoly következményekre számíthatunk. 

Nagy levegőt vettem, majd elkerekedett szemekkel néztem a srácra úgy mintha nem is ismerném.

- Ki a fasz vagy te? - néztem rá félve. Féltem a választól, a reakciótól és összegezve mindentől ami a fiú volt.

- A végzeted Édesem... - néz ajkaimra. - Nehéz mellettem lélegezned, mintha olyan nagy hibát követtem volna el... csak nyisd ki az ablakot és lélegezz fel, nézz el a hibáim felett, bocsáss meg nekem... - bűnbánóan a tekintetem keresi. - Az elméd menekülni akar, de mégis maradsz... - vigyorog győztesen. 

- Túl sok bűnöm van ahhoz, hogy elmeneküljek. Megakarom ismerni az új éned! - határozottan néztem végre szemeibe. 

- Látsz rá esélyt? - szemtelenül mosolyogni kezd, ami mondanom se kell de megdobbantja a szívem. Lélegzet visszafojtva pillantok rá.

- Adsz rá esélyt? - felvettem ugyanazt az arckifejezés mire meglepetten tekintett rám. Én is sokat változtam, nem csak külsőre, hanem belsőre is. Barna helyett, az imádott cseresznye vörös haj, eleinte nagy féltem ettől a színtől, de amióta kipróbáltam azóta nem bírok betelni vele. A tetoválások.... a stílusom és a smink rutinom is megváltozott, plusz Álmossal eljárunk kondiba is időnként, aminek mostanra meg is van a látszata.

Fejét oldalra billentette, összeráncolta vastag szemöldökeit és úgy mosolygott rám. Gondolkozott a válaszon, az ilyen felbátorodás még most sem. Azt hiszem az angolok erre mondják, hogy "feisty" vagy "little minx" kifejezést ha jól tudom. (srry character ai)

Nyelvét megforgatta szájában, majd a földre nézett, hihetetlenül szexi volt. 

Miket hordok én itt össze meg vissza, könyörgöm? Hogy mondhattam ilyet, úgyhogy kapcsolatban vagyok? Egy pillanat alatt elkaptam a fejem és egy teljesen másik irányba néztem és elgondolkodtam azon, hogy éppenséggel mibe is mentem bele. Engedtem a szívemnek, ami most rettentően rosszul jött ki. 

A bolond szívem visz a sírba, az egyszer fix. Nagyot sóhajtottam és fejben az homlokom csapkodtam egy folytában. Miért, mentem, ebbe, bele? Mégis mit gondoltam? Engem várnak otthon... Bár ebből még jól is kijöhetek... Eljátszom az érdeklődésem és aztán csinálok egy veszekedést és őt hozom ki hibásnak. Csúnya dolog tudom, de nem tudok más csinálni. Csak ezzel egyetlen egy a baj, hogy rohadtul nem csak eljátszanám az érdeklődésem. Tényleg érdeklődnék iránta.

Megfogta az államat, majd fejemet maga felé fordította, ezzel kényszerítve, hogy ránézzek. Komoran szemeit az enyéimbe fúrta, majd megszólalt.

Lehet róla szó... - mosolyog lágyan. Újra ajkaimra pillantott. - De előbb fel kell ébredned. 

A levegőt kapkodva ültem fel az ágyon, sietősen körbe néztem, kémlelve, hogy hol is vagyok. Itthon, mellettem Fly aki valószínűleg felébredt hirtelen mozdulataimra. 

A levegőt kapkodva néztem rá, mintha rosszat álmodtam volna. Egyébként mikor jöttünk haza? 

- Jól vagy Baba? - ült fel ő is szorosan hozzám simulva. Az egészet álmodtam...

- Attilával álmodtam, azt mondta, hogy nem áll le addig, amíg szét nem szed minket és hogy én hozzá tartozom... - kezdtem el sírni. Tényleg ennyire megérintett volna az egész? Az álmomban nem így éreztem. 

Álmos nem szólt egy ideig egy szót sem, az óra hajnali kettőt ütött, szerintem fel sem fogta az egészet. Lefeküdt és maga után húzott a mellkasára. A hajamba puszilt majd simogatni kezdte a hátam nyugtatás kép. Én csak csendben sírdogáltam mellkasán.

- Minden rendben lesz! - suttogta én meg csak próbáltam elhinni szavait.