Kitz. - Minden olyan szépnek indult ~SzD.ff.

4.

A kis sítúránk után én hamar elköszöntem a fiúktól és visszatértem a házunkba. Kellett a magány, ami túl jó barátom lett az elmúlt egy év alatt. Nem beszélve arról, hogy délután meetingem volt a szervezetekkel.  Amiket általában utálok, mert vénlányokkal kell társalognom, akik természetesen mindent elleneznek, amit kitalálok, és ami normális lenne. Leragadtak a múltban és azt hiszik az a jó, amit ők mondanak. Egészen undorító..

-          Kopp- kopp – dugja be fejét Monica a dolgozó szobám ajtaján. A meetingek nem rég értek véget, természetesen sikerült jól összevesznem a banyákkal. De végre az értésükre adtam, hogy elnökként nagyobb szavam van náluk és most úgy lesz minden, ahogy én mondom. Elegem volt! Talán ez a Dominikkel történt beszélgetésünk hatása is.

-          Moni gyere csak –intek az idős asszonynak.

-          Igazából keresnek azért jöttem –mosolyog rám.

-          Mégis, ki? –lepődök meg.

-          Egy fiatalúr, Dominik a neve.

-          Oh. Küld, csak be, kérlek-, mosolygok vissza. Nagyon gyanús az a mosoly, amit itt nyomat nekem.

-          Hello –farmer és pink póló van rajta egy világos kardigánnal. Mosolyog.

-          Szia, Dominik –intek a kanapék felé és hellyel kínálom- Mi járatban?

-          Nem volt kedvem a fiúkkal és a bátyáddal iszogatni. Gondoltam át jövök hozzád, veled valahogy jobban kijövök, mint velük. De ez csak most tűnt fel. –vallomása meglep. Nekem is szimpatikus és bevallom, jól érzem magamat vele.

-          Én is kedvellek –mosolygok rá – Kérsz valamit? Nem sokára vacsora is lesz, de gondolom Hartmut a foci bagázzsal marad. –csóválom meg a fejemet.

-          Oh.. készülnek lemenni a városba.

-          Akkor egy darabig nem látjuk őket viszont. –célzok a helyi kocsmára, ami elég népszerű hely a helyiek és a turisták körében is.

-          Egy pohár ital jól esne.

-          Szuper, tudom is mi kell nekünk. – édesapám imádta a whiskey-t, az egész pince tele van jobbnál jobb italokkal, de én egészen eddig nem nagyon használtam ezt ki. Most viszont a kis asztalkához lépek, amin ott pihen egy üveg benne az egyik legjobb whiskey-vel amit valaha ittam. Apu és én volt, hogy iszogattunk itt kettesben. Természetesen anyám ezt is utálta! Két poharat veszek magamhoz és az üveget. Amit végül a dohányzó asztalra rakok és töltök a poharakba. – Ez apám kedvence volt, hidd el remek egy évjárat. – Dominik elveszi a neki szánt poharat és beleszagol.

-          Ütősnek tűnik – feleli aztán.

-          Hidd, el az egyik legjobb- kacsintok rá és lehúzom azt a pár centet, amit kiöntöttem.

-          Hu. Ez tényleg nem semmi – nézegeti a pohárkát, ő nem itta ki egyből az italt.

-          Ugye? –mosolyodok el újra- Az én apám csak a legjobbat akarta mindenből- töltök magamnak újabb adagot.

-          von Weissenberg grófnak csakis a legjobbat! –beszél úgy, mint egy arisztokrata.

-          Pont így- csapom vállba- és ezt fejezd be az apám sosem beszélt így, ez anyám volt inkább.

-          Oh, akkor nem volt elég nyávogós a hangom. –erre mindketten felnevetünk, de egy kopogás félbeszakít minket, újra Monica feje jelenik meg.