Amikor megismertelek

I.

A nevem Hoffmann Claudia. Egy 19 éves német lány vagyok Berlinből, akinek elege lett az otthoni életből így Londonba menekült, hogy világot lásson. Tudom nagyon klisé az egész, de ez az én történetem. Reggel egy felettébb idegesítő vinnyogó hangra kelek. Nyilván az ébresztőm volt az így kikeltem az ágyból és megkezdtem a napot. Megmosom az éj fekete hajamat, ami már olyan zsíros volt, hogy szinte facsarni lehetett. Ez után megmosom az arcom és fogat mosok, hogy kicsit javítsak az kinézetemen, utána felviszem a szempilla spirált és egy nude színű rúzst és megyek egyenesen a nappaliba. A szobában frissen lefőzött kávé illatát érzem.

-Szép jóreggelt hétalvó. -köszön hangosan Luca a lakótársam. A haja mogyoró barna a szeme pedig szinte smaragd zöld és amikor mosolyog enyhe gödröcskék jelennek meg az arcán. Általános iskolában ismertem még első osztályban és azóta is legjobb barátok vagyunk.

-Neked is. Te mióta vagy ébren? -kérdeztem kíváncsian mivel az iskola csak egy fél óra múlva kezdődik a mi panelunk meg körülbelül 10 percre van az épülettől így hamar be tudunk érni akkor is, ha esetleg később kelünk.

-Olyan 4 körül keltem és nem tudtam vissza aludni. -mondta kissé fáradtan. Az óráink csak 8-kor kezdődnek. Elnéztem a konyha pult felé és láttam egy csésze kávét, megindultam felé hiszen most nagyon jól esne egy kis energia, de láttam, hogy egy kis cukor szét van szórva és egy pár csepp tej is van a pulton. Biztos a fáradtság miatt kicsit szétszórt volt, így gyorsan feltakarítottam és megittam a kis pohárka tartalmát. Ma péntek van tehát csak 5 óránk van utána csak munkába kell mennünk és egész hétvégén kipihenhetjük az egész hét történéseit.

----------------------------------idő ugrás sitty sutty-------------------------------------

Az óráknak végre vége. Azt hittem sosem hagyja abba a kis beszédét az a nő. Most viszont van még egy órám mielőtt kezdődik a műszakom a könyvtárban, szóval addig sétálgatok és veszek magamnak valami kaját mert mindjárt éhen halok. London utcáit most szép tavaszi napsütés világítja meg és néhol frissen nyílt virágillat is megcsapja az orromat. Mindenki éli a sajátos kis életét van, aki telefonál vagy épp egymagában gubbaszt és átgondolja vajon mit kéne ma főznie. Egyesek a párjukkal vagy a gyerekükkel sétálnak vagy ebédelnek. A gondolataimból az ugraszt ki, hogy valaminek, illetve valakinek neki ütközöm és a földre esek az üdítőmet pedig egyenesen az előttem állóra borítom.

-Figyelj már hova mész baszd meg! - förmed rám a férfi, akinek a fehér pólóján ott virít egy nagy barna folt, amit a kóla okozott

-Nagyon sajnálom! Várjon adok valamit, amivel letörölheti. -mondtam és már nyúltam volna a táskámba zsebkendőért és mielőtt ezt megtehettem volna a férfi ismét megszólalt.

-Ha segíteni akar akkor inkább az útra figyeljen legközelebb! -szűrte ki fogai közül flegmán majd elsietett. Még szitkozódtam magamban egy kicsit majd gyorsan tovább siettem a könyvtárba mivel nem akartam késni. Az épületbe beérve felcsendültek a kis csengők az ajtó felett, ami jelzi, hogy új vendégek érkeztek.

-Áh Clau azt hittem már nem is jössz ma. -köszönt nekem a már őszülő bácsi. Kedves mosollyal várt, mint mindig. Isaac egy 65 éves férfi, akivel akkor találkoztam amikor Londonba érkeztem és sürgősen munkára volt szükségem, ő volt az, aki segített és támogatott engem.

-Jónapot Isaac. -néztem rá kedvesen és már mentem is pakolni. Pár óra elteltével hallottam az ajtó nyitódását és már fordultam oda, hogy üdvözöljem az illetőt, de teljesen lefagytam.

-Szépnap...-ez ugyan az az idegen, akivel ma összeütköztem. Ahogyan láttam már át öltözött az arca komoly volt a haja fekete, mint az enyém a szeme szürke és egy sötét kék öltönyt viselt. Vonzó volt, de az ahogyan megismertem megrondítja ezt a gondolatot.

-Szépnapot. -köszönt magabiztosan, amitől kirázott a hideg. Annyira titokzatos és rideg a tekintete mégis vonz valamiért. Miközben pakoltam végig figyeltem minden mozdulatát néha viszont a tekintetünk találkozott ekkor elnéztem nehogy észrevegye, hogy figyelem őt. Végül is amióta bent van azóta őt nézem. Jézusom nem vagyok normális reggel egy bunkó seggfej volt nem szabad azon gondolkodnom, hogy milyen szexin feszül a karján az öltöny vagy hogy milyen eres keze van.

-Nekem elment az eszem. -suttogtam halkan miközben a fejemet fogtam. Valaki mellettem mély hangon megszólalt, ami a frászt hozta rám.

-Hogy tessék? -kérdezte zavartan a férfi, aki nem tudom hogyan került mellém ennyi idő alatt egy pillanatra néztem csak el.

-Hangosan gondolkodtam elnézést. -kértem bocsánatot igazából nem tudom miért hiszen jogom van magamban beszélni hiába nézhet most őrültnek.

-Megvan a könyv, amit kikölcsönöznék, de nincs senki a pultnál. -mondta. megindultam vele és leolvastam a könyvön található vonalkódot, hogy tudjam melyik könyvet vitte el. 365 nap. Jó választás bár nekem nem jött be annyira ezt inkább azok olvassák, akik a pornó nézés helyett inkább olvasnák azt.

-Meg is vagyunk 1 hónap múlva hozza vissza. -nyújtottam neki a könyvet és amikor el akarta venni a kezünk egy pillanatra össze ért. Mintha megütött volna az áram, valami fura érzés lett úrrá rajtam. Ameddig ezen gondolkodtam addig elfelejtettem elengedni a tárgyat ezért a férfi megszólalt.

-Mire elengedi lejár az 1 hónap nem azért kölcsönöztem, hogy már vissza is hozhassam. -mondta kissé csipkelődve amire megforgattam a szemeimet. Ez látszólag nem tetszett neki mivel mérgesen rám nézett és halkan oda súgta.

-Ne forgasd a szemed Claudia mert ezen a pulton fogom pirosra verni azt a formás kis seggedet. -mondta én meg olyan szinten zavarba jöttem, hogy azt hittem elájulok. Próbáltam kicsit lenyugodni, hogy megtudjak szólalni.

-A nevét el kell kérjem, hogy tudjuk kit kell keressünk, ha nem hozza vissza. -sikerült dadogás nélkül beszélnem tudat alatt vállba veregettem magam.

-Ethan Kröger. -remegő kézzel pötyögtem be a gépbe a nevet Ethan pedig kisétált az épületből

--------------------------------idő ugrás sitty sutty-------------------------------------

Amint belépek a lakásba egyből a hűtőhöz sietek mivel nagyon éhes vagyok. Csináltam is egy szendvicset, amit meg is ettem és mentem is megnézni Luca itthon van-e és szerencsémre a szobájában gubbasztott.

-Szia Lucus milyen volt a napod? -kérdeztem kedvesen. Ő éppen írta a háziját, amit én álltalában kihagyok mivel megfeledkezek róla.

-Nagyon fárasztóó. -húzza el az ó-t a mondat végén

-Mi van veled teljesen vörös az arcod. Beteg vagy? -mondta kíváncsiskodóan. Eszembe jutott, hogy ma mi történt és csak még vörösebb leszek az egész testem libabőrös lesz és egy forró érzés önt el.

-Hát ma találkoztam egy Ethan nevű férfival, aki először nagyon bunkó volt. -mesélem neki a mai nap történéseit ő pedig tátott szájjal hallgatja.

-Clau azt a rohadt miért nem kérted el a srác számát? -faggat a barátnőm, amin csak kuncogok egy kicsit. Az este még viccelődtünk egy keveset majd át mentem a szobámba, hogy elaludjak mivel holnap Lucával bemegyünk a városban lévő könyvesboltba. Még kicsit nyomkodtam a telefonomat, de nagyon kómás voltam már így letettem az éljeli szekrényre még hallottam ahogyan a telefonom rezgett, de már elnyomott az álom.

A boltban vagyok és pakolok a könyvtár hátuljában amikor valaki hátulról nekem simul. Érzem a kidolgozott testét mivel az ingje szinte feszül rajta ahogyan érzem a fejem mellett támaszkodik az ingujja fel van hajtva és az erek a kezén eléggé láthatóak. Kicsit félek, de valamiért várom, hogy mi lesz a következő lépés. A férfi lassan benyúl a pólóm alá és végig simítja az oldalamat, ami miatt egy halk sóhaj elhagyja a szám. Érzem, hogy tetszik neki ez a helyzet legalábbis szerintem nem a telefonja van a nadrágja zsebében

-Claudia. -súgja mély rekedtes hangján a nevem, amibe beleremeg a lábam is de elkap és maga felé fordít. Az arcunk már csak pár centire van egymástól.