Without hesitation (Albedo x reader)

3. Fejezet 🔞

Mielőtt eloszlatnád a fejedben megtelepedett ködöt, Albedo meleg szája finoman becsukódik a nemed körül. Úgy tűnik, minden érzésed oda összpontosul, tested gyakorlatilag fájdalmat okoz a szabadulásért való kétségbeeséstől.

- Ah- Al... bedo - lihegsz hanyagul. - Nnh... akarom... fáj.
Összeszorítod a szemed, és késztetést érzel a sírásra.

Az alkimista elgondolkodva nyalja meg ajkát. - Mondd, fizikai fájdalmaid vannak?

Felrobbanó energiától hevesen bólogatsz. - Igen, igen, ez... fáj, akarom. Ködös szemekkel nézel rá. - Nekem... szükségem van rá.

Albedo felvonja a szemöldökét. - Kell? Azt akarod mondani, hogy nem élvezed a fájdalmat? Egy kéz halad végig a combod puha bőrén, ő pedig élesen összeszorítja a kezét. - Ha jól emlékszem, és márpedig jól emlékszem, élvezed a fájdalom izgalmát élvezettel keverve.

Gyengén nyöszörögsz és vonaglódsz, és megpróbálsz mindenféle érintést vagy elégedettséget felkutatni. Albedo egy percig hidegen vizslat, mielőtt újra megszólal.

- Még egyszer megkérdezem - mondja. Föléd hajol, és egyik kezével erősen megragadja az állkapcsodat. - Szereted a fájdalmat?

Fojtott kilégzéssel lassan és komoran pislogsz az alkimistára. - Igen, én... - lihegsz kipirulva és tanácstalanul. - Azt akarom, hogy fájjon.

Albedo elengedi az állkapcsodat, és a fejed hátraesik. - Ahogy sejtettem - mondja hűvös elégedettséggel. - Azonban, ennek a kísérletnek nem a kielégülés késleltetése a fókuszpontja. Ravasz, félig csukott szemekkel fixíroz. - Kíváncsi vagyok, mennyit bírsz.

Nem tudsz visszatartani egy lélegzetvisszafojtott nyögést, mivel Albedo nem vesztegeti az idejét azzal, hogy rád tapasztja a száját. - Itt lent érzem a pulzusodat - ugratott. - Szinte olyan, mint egy második szívdobbanás.

A kevés szóbeli szűrővel Albedo rendkívül ügyes volt a piszkos beszédben. Időnként azon töprengtél, vajon soha nem tapasztalt-e olyasmit, mint zavar vagy szégyen. Gondolatmeneted hiányos gondolatok és néma könyörgések összemosása, nincs energiád hangoskodni, miközben Albedo gátlástalan nyögéseket von ki belőled.

Figyelmesen, Albedo elkötelezte magát amellett, hogy a szex minden centiméterét annyira élvezze, hogy az egyszerre túl sok lesz; forró szája, nedves nyelve, sima ujjai, mind könyörtelen. Alig tudsz mozogni, csak nyöszörög és nyög, miközben gyengén vergődik az ingerlektől.

Az egyetlen dolog, amit képesnek érzed arra gondolva, hogy örömöd legyen, képes vagy egy pillanatra átküzdeni a ködöt, hogy kinyújtsd a kezed az alkimistának, amikor a csúcspontodhoz közeledsz. Nehéznek érzede a karod, és bizsereg a kezed, ahogy kinyújtod neki, amennyire csak tudod.

- Nnh- ah- Albe- Albedo - dadogod. - I-hah... kö- közel... - Homályosan tisztában vagy enyhe tanácstalanságoddal, de abból ítélve, ahogy az arckifejezése megváltozik, úgy tűnik, csak jobban elragadtatja magát.

Szabad keze a tieddel találkozik, puha ujjai olyan gyengéden simogatják az ujjaidat, hogy a szíved megszakad. Megszorítod a kezét, miközben orgazmusod szökőárként zúdul rád, csípőd gyengén remeg, ahogy kiáltasz.

Albedo szája mindvégig a szexen marad, még akkor is, ha megrándul az utórengésektől. Eleinte kellemes, átlovagol az intenzív orgazmuson, de hamar túlstimulációvá válik, amitől megfeszül.

- Ah, ah, túl sok - nyafogsz. Az egész tested úgy érzi, mintha az asztalhoz lenne ragasztva, amelyen fekszel, vagy valami láthatatlan erő nyomna le.

Érzed, hogy Albedo felnéz rád, hátravetett fejjel, és a szex remeg alatta. A nyelve nem kegyelmez. Albedo továbbra is túlértékel téged, és amint a kellemetlen érzés újra átadja helyét az élvezetnek, tiltakozásaid elhalnak.

Azt hitted, a második orgazmusod kielégíti őt. De tévedtél. Albedo nem tántorodik meg és nem lassít, még levegőt sem vesz, miközben erőtlenül remegsz és élesen nyögsz. A tested még mindig úgy érzi, hogy belülről ég, izzadtság ragyog a homlokodon és a mellkasodon.

Annak ellenére, hogy tested remeg a túlterhelt érzésektől, úgy érzed, hogy többre vágysz. Az agyad gyakorlatilag zselé, csak a belső tűzre koncentrál, és arra, ahogyan annyira fáj. Albedo káprázatos kékeszöld szemekkel néz rád, minden reakciódat kíméletlen szájára itta.

Időnként Albedo dúdolt, hogy rezgéseket sugározzon az idegeiden, amitől felsóhajt az örömtől. A gravitáció magához húz, a helyén tart az asztalon. Bár, ahogy a végtagjai bizseregnek a zsibbadástól, tompán azon tűnődsz, hogy van-e valami köze a titokzatos folyadékhoz.

A tiszta gondolkodásra már képtelen vagy, amikor egy harmadjára éred el a csúcspontodat értelmetlenül, zihálva és elgyengülve gügyögsz. Albedo bágyadt nyelvmozdulatokkal kedveskedik ezen az orgazmuson keresztül, és végre úgy érzed, képes vagy lélegezni.

A mellkasod emelkedik és lesüllyed, ahogy ellazulni kezdesz, hallja, hogy Albedo kérdő hangot ad. - Azt gondoltad, hogy háromnál megállok? - kérdezi. - Még több adatot kell gyűjteni, kis laborpatkányom.

A szíved összeszorul az állat nevétől. Szimpatikus és ragaszkodó, de ugyanakkor olyan... dehumanizáló. Ez ismét, üzemanyagként szolgál a hedonista vágyakhoz, amelyek a bőröd alatt lángolnak.

Az idő elgörbül és nyúlik. Esküszöl, hogy érzed, ahogy a véred felforr, szó szerint az ereidben, és a látásfoltod szélein. A szemhéjaid megremegnek, miközben hátra döntöd a fejed, a lábaid ernyedtek és gyengék.

Annak ellenére, hogy szexuális fájdalmat okoz a túlzott stimuláció, könyörögsz irgalomért, van benned valami ősi, ami miatt többre vágysz. Szíved vadul kalapál a mellkasodban, visszhangzik a füledben, és érzed, ahogy lüktet a pulzusod forró orcádban.

Meg elek (ez a kijelentes erosen meg kerdojelezheto) Ezen a heten csak a "kedvenc" tantargyaimbol irunk tz-t. Ilyen pl fizika, kemia, foldrajz, biosz.

Remelem a foldrajz tanart elcsapja valami....