A Sötét Éjjel Ragyogó Fénye |18+|

Part 3

Mark szemszöge

Idegesen kezdtem meg az esti ügyeletem. Dr. Cooks nem rég felhívott, hogy be kéne ugranom helyette pár órára a rendelőben. Azt mondta régóta kezelt betegek vannak csak beírva az napra és tudnak róla, hogy nem ő lesz. Azt mondta könnyű nap lesz, az is volt, amíg meg nem jelent ő. Gyönyörűen felöltözve és kisminkelve. Ismerős volt a délelőtti órámról, amit meg egy súlyos betegséggel diagnosztizált professzor helyett tartottam meg. Már akkor is észre vettem, hogy bizonyos helyzetek remegést hozznak ki nála és talán mintha zavart is lenne.

A beszélgetés nem úgy zajlott, ahogy vártam. A végén még gyógyszert is írtam fel neki, mert nem akartam, hogy valami könnyen beszerezhetőt válasszon és véletlen túl adagolja magát.

Napok teltek el és én vártam, hogy telefonáljon időpontért, de ez nem történt meg. Az óráimon sem jelent meg, nagyon reméltem, hogy össze futunk valamikor az egyetem folyosóin. Amikor ma ez megtörtént egy elég erős altatót találtam a táskájában és hiába akartam róla lebeszélni csak elrohant.

Kiderítettem, hogy hol dolgozik, de a műszakom miatt nem tudtam el menni a terembe, így a legjobbarátomat, Olivért kértem meg rá.

-Helló haver! - szólt a telefonba.

-Szia. Miújsàg? - kérdeztem aggódva.

-Már értem miért aggódsz. Látszik rajta, hogy zavart és a remegését is megtapasztalhattam, szerintem a félelem és az aggodalom az egyik kiváltó ok.

-Baszki. Reméltem, hogy csak egyszeri alkalom volt és benéztem, de egyre jobban kezd beigazolódni, hogy komoly problémái vannak és kezelésre szorul.

-Egyetértek. Amit még észrevettem, hogy rettenetesen vékony. Lehet, hogy jól álcázza, mert azt mondtad, hogy nem tűnt annak, de az edzős ruhában nagyon jól kivehető.

-Egyre jobb. Tényleg nem tudom, hogy mit csináljak vele. Nem akarom hagyni, hogy tönkre menjen, túl fiatal hozzá, de nem hajlandó kezelésre járni inkább megvette azt a szart.

-Hátha nem veszi be, hátha hatott rá amit mondtál és pár napon belül felkeress, bízzunk benne.

-Igazad van, kösz haver.

-Nincs mit. Jó kis terem, járhatnánk oda sűrűbben is.

-Rendben benne vagyok, most viszont mennem kell. Hozztak egy túladagolt beteget és szakvéleményt kérnek.

-Menj, ments életeket. - vigyorgott a telefonba. - később beszélünk. - letettem és siettem a vizsgálóba, a beteghez.

Az ajtón belépve orvosok kavalkádja fogadott. Nem értettem miért vannak ennyien, egy túladagolás miatt. Engem már csak, akkor hívnak ha túl van az esetlegesen szükséges gyomor mosáson és magához tért.

-Rendben, újra stabil a beteg. Vihetik gyomor mosásra aztán kerüljön dr. Royal osztájára, valaki szóljon majd neki, hogy van egy súlyos állapotú beteg.

-Dr. Royal itt van személyesen. - vigyorogtam Isabella felé.

-Dr. Egoista megérkezett. - szívta a vérem.

-Ki a beteg? - léptem közelebb felé, hogy megnézhessem milyen állapotban van, mielőtt elviszik.

-Jessica Grey, 20 éves egyetemista. A szomszédja hívta a mentőket, mert nagy puffanást hallott a lakásból. Eszméletlenül találtak rá, nagy mennyiségű altatót és izom lazítót vett be, le állt a szíve, de sikerült vissza hozni.

-A francba. Tudtam, hogy ez lesz.

-Ismered? - nézett rám kérdőn.

-Ahha. Egy betegem.