Lost Suns

Hova tünt a fény?

Korai nap első sugarai az apró kollégium konyha ablakán bevilágítva egy fáradt férfi alakra vetült. Koffeines teáját szürcsölgetve nézte át az aznapi időrendjüket a csapattal. Némileg bosszantotta a túl zsúfoltság de sajnos bálványokként ilyen életet választottak maguknak.
-El sem tudom képzelni , hogy tudod kávé nélkül kezdeni a napot-Jegyezte meg a szobába belépő álmos arcú hosszú hajú szőkeség.
-Koffeines a teám. De jól tudod Hyunjin , hogy utálom a kávét.-Jegyezte meg az idősebb majd kinyitva a hűtőt elő vett egy adag tojást.- Még nem kelt fel Seungmin szóval én ütök össze valami reggelit.
-Akkor temethetjük a konyhát mert a végén porig égeted.- Felelte szemtelenül a fiatalabb majd kavargatva kávéját leült a konyha asztalhoz , hogy onnét lesse tovább társa kotyvasztását.
Bangchan elengedte  füle mellet a megjegyzést már hozzá szokott , hogy  a csapata állandóan ugratja. Amíg elkészítette a reggelit szép lassan beszállingózott a csapat nagy része. A kész ételeket kirakta az asztalra amikor feltűnt neki , hogy ketten nincsenek jelen.
-Hol van Han és Felix?-Kérdezte miközben automatikusan Minhora és Hyunjin emelte tekintetét.
-Nem tudom-Felelte egyezerre a két férfi.
-Bizonyára alszanak.- Felelt kótyagosan Chanbing aki ép a fáradsággal küzdött.
-Hamarosan kelniük kellene  vagy nem tudnak reggelizni a munka előtt-Morfondírozott Bangchan.
A srácok nagy örömmel kezdték meg reggelit. Néhány percig csak az edények csörgése hangzott. A csöndet  Jeongin törte meg ki mint minden étkezésnél elsőként végzett.
-Seungmin minden rendben? Nagyon csöndes vagy ma reggel- Kérdezte miközben oldalra billentette fejet. Ilyenkor nagyon is hasonlított egy sivatagi rókára.
-Csak rosszul aludtam ennyi az egész-mormogta az orra alatt. Hirtelen mintha átsuhant volna valami a vezető arcán ám szinte el is tűnt róla.
Minho nyújtózkodva kelt fel az asztaltól. Mosogatóba helyezve tányérjárt elindult kifelé.
-Megyek felkeltem Hant. Nagyon morcos lesz ha nem eszik reggelente.-Vette oda a többieknek a válla fölött.
Changbin kuncogott egy párat de a többiek figyelmeztető tekintetére abba hagyta.
-Na ne legyetek ennyire szigorúak-Jegyezte meg felháborodva- Nagyon aranyosnak találom őket. Meg ti is tudtok róluk.-Puffogta.
-Lehet , hogy tudunk de addig míg ők el nem mondják nekünk mi még nem is sejtünk semmit rendben?-Magyarázta Jeongin mosolyogva.
Changbin némi szemforgatás árán de egyet értet. Már majd nem mindenki végzet amikor az ajtóban ismét megjelent Minho. Sápadt volt és kézfejei remegtek. A csapat azonnal felé fordult és azonnal faggatni kezdték , hogy mi történt.
-Eltűntek..-Dadogta zavarodottan-Nincsenek sehol.
-Mi miről beszélsz?-Kérdezte ijedten Hyunjin.-Hogy hogy eltűntek?
Seungmin leültette az asztalhoz remegő barátját aki úgy tűnt képtelen megszólalni. A többiek azonnal a szobák felé vették az irányt.  Mind két helyiség érintetlenül rendbe rakva állt ám gazdáiknak nyoma sem volt. A csapat pánikolva kutatta át az épületet de sehol nem lelték nyomukat. Majdhogynem egy óra után ismét a konyhában gyűltek össze ám mostmár a menedzserük is velük volt.
-Szóval mi történt pontosan?-Kérdezte aggódva.
Minho megpróbált válaszolni  a remegése nem hagyott alább így Bangchan vette át a szót és számolt be a reggelről.
-Értem . Mikor láttátok őket utoljára?
-Tegnap este még Felix azt mondta elmegy nasiért mert filmet akartunk nézni .-Szólt sápadtan Hyunjin. Látszott rajta  ha nem tudná ennyire jól tartani magát pont ugyan olyan állapotba került volna mint Minho.-Vártam rá de nem jött át. Mikor benéztem hozzá azt hittem ő alszik a szobájában de mint kiderült csak az egyik plüsse az.-Könnyei végigfolytak az arcán a mire a mondat végére ért.
-Lehet , hogy együtt mentek?-Kérdezte a manager miközben egy adag zsebkendőt adott a szőkeség kezébe.
- Meglehet hisz este utáltak egyedül mászkálni-Jegyezte meg Changbin ki idegességében az asztal lapján kopogott ujjaival.
-A többiek láttak valamit. Minho, Bangchan , Seungmin?
-Én korán lefeküdtem -szólt a kiskutya bár valami hamisan csengett hangjában.
-Én is . -Jelentette ki Chan kerülve a tekinteteket.
Minden tekintett Minhora szegeződött. A férfi szemei pánikolva járt át az arcokon.  A levegőben a feszültség és a bánat keveréke tapintható  volt. Mindenki tudni akarta mi is történt azon az estén.
-Tegnap én és Han összevesztünk.-Kezdet bele remegő hangon- Egy nagyon nagy butaságon. Annyira elmérgesedett a helyzet , hogy kirohant a szobámból. Gondolom Felixhez ment át ahogy szokott. Lehet elhívta magával a boltba. Én annyira idióta vagyok ha nem veszekszem vele akkor....
Nem tudta befejezni a mondatot mivel a feltörő sírás elnyomta szavait. A többiek megpróbálta vigasztalni síró társaikat miközben ő rajtuk is elhatalmasodott a felelem és a bánat. A manager elindult , hogy értesítse a rendőrséget és szóljon a vezetőségnek az ügyről.  Bangchan fel és alá járkált a konyhában miközben próbált  nyugalmat erőltetni magára.  Ám ahogy az idő telt és a csapatt egyre rosszabb állapotba került. Jeongin és Changbin vöröslő szemekkel próbáltak nyugtatni  két zokogó társukat.
Seungmin még úgy ahogy tartotta magát és minden maradék energiáját arra fordította , hogy valamennyire megnyugtassa vezetőjüket. A férfi karjába zárta a fiatalabikkat így már annak is eleredtek könnyei és a köztük lévő furcsa feszültség és megszűnt egy pillanatra. Ilyen állapotban látták meg őket a belépő rendőr tisztek.