Lost Suns

Mikor felváltja a nappalt az éj

Tizenkét vörös szem fordult az érkezők felé. A két rendőrtiszt teljes nyugalommal nézett végig a társaságon.
-Jó napot uraim. Elnézésüket kell kérjem , hogy ennyi ideig tartott ,de egyeztetnünk kellett a főnökségükkel a helyzetet. -szólt az alacsonyabbik rendőrnő szívderítő mosolyt villantva a kis társaság felé így próbálta őket is jobb kedvre deríteni.- Mielőtt részletesen beszámolnánk , hogy eddig mit is tudunk megkérném önöket , hogy egyesével tegyenek majd tanúvallomást az erre kijelölt helyiségben rendben?
A csapat egyöntetűleg bólintott. Egy kisebb helyiség felé vették az irányt. A két rendőr befáradt majd egyesével átadva egymásnak a kilincset a fiúk is beléptek és beszámoltak a történtekről. A két idősebb tag Bangchan és Changbin hamar végeztek hisz tegnap este napi rutinjukat voltak elfoglalva elmondásuk szerint. Minhot már nem eresztették ilyen könnyen. A két rendőr tudni akarta pontosan min is vesztek össze barátjával àm a férfi mélyen hallgatott erről és megkérte a kihallgatóit , hogy ne feszegesség a témát. A folyosón várakozók ezernyi kényszermozdulatal próbálták lenyugtatni saját magukat. Lábak remegtek és ujjak kapartak vörösre szépen ápolt bőröket. Lassan de mindenki végzett a kínzásnak is nevezhető faggatozással. Hyunjin sem viselte jól a helyzetet hisz újra és újra ugyanazt a kérdést vetették fel neki. Miért nem nézte meg , hogy tényleg Felix fekszik az ágyban? Bár már többször előfordult , hogy a kisebbik annyira kifárasztotta magát, hogy szinte azonnal bealudt bárhol most még is okolta magát a szőkeség, hogy nem nézte meg alaposabban az ágyat. Miután mindenkit kifaggatak a rendőrök beterelték a szobába a feszült társaságot. Megvárták míg mindenki leül és csak utánna kezdtek bele a monológjukba.
-Köszönöm , hogy mind együttműködtek velünk. Mint tudják bálványok esetében a rendőrségnek azonnal lépnie kell.-Kezdett bele mély hangon a rövidre nyírt hajú rendőrtiszt-. Hisz nem tudhatjuk nem esetleg egy őrült rajongó követte el a bűncselekményt...
-A Stay nem tenne ilyet!- vágott közbe felháborodottan Jeongin.- Vannak nagyon furcsa dolgaik de soha nem bántanának minket!!
-Kérem uram nyugodjon meg,-szólt kedvesen a rendőrnő.- Sajnos a múltban nagyon sok példa volt az ellenkezőjére. A rajongás sajnos át tud csapni egy nagyon beteges ragaszkodásba ami veszélyes lehet önökre nézve így sajnos nem zárhatjuk ki , hogy egy Stay tette.
-Mint mondtam semmi nem biztos. -folytatta a férfi mintha semmi nem történt volna az előbb- A kamera felvételeket átnézve mely a bolt és a kollégium között volt szörnyű dolgot fedeztünk fel.
A teremben megfagyott a levegő. Mindenki feszülten meredt a rendőrre és imádkozott magában , hogy ne a legrosszabb következzen be.
-Nagyjából este tíz körül mikor a két férfi elhagyta a boltot és visszafelé sétált egy fekete Citroën Jumper állt meg mellettük. Sajnos a kamera felvételek nem a legjobbak és csak sejtésünk lehet mivel csalogatták közelebb a két áldozatot magukhoz de az biztos , hogy négy-öt ember együttes erővel tuszkolta be őket a gépjárműbe. Jelenleg is keressük a tulajdonosát az autónak. Arra kérném önöket , hogy maradjanak nyugodtak és ne tegyenek hirtelen lépéseket.
Kérte őket a rendőr semleges hangon , mintha amiről az imént mesélt teljesen szokványos dolog lenne. A fiúk egyszerre könnyebbültek meg és hatalmasadott el rajtuk a félelem hisz igaz társaik éltek de veszélyben volt az életük. Minho kezeibe temette arcát és szinte maga elé motyogta szavait.
-Az nem lesz jó . Nagyon nem lesz jó.
-Mi nem lesz jó uram?-kérdezte finom hangon a rendőrnő.
Minho ráemelte megtört tekintetét. És elcsukló hangon szólat meg.
-Hannak pánik rohamai lehetnek ha túl sok stressz éri. Nem vagyok mellette , hogy lenyugtassam így mi lesz vele? Hogy tudná kezelni a helyzetet? Egyre jobban bele foglya lovalni magát és a végén..
-Ne gondolj ilyenekre!-Csattant fel Hyunjin- Ott van mellette Felix és nem lesz bajuk. Hamarosan úgy is meglesznek. A rendőrök mindent megtesznek igaz?!-Esdeklő tekintettel meredt a két tisztre. Akik bólintottak kedvesnek szánt mosollyal.
-Mi mit tehetünk?-Kérdezte Changbin.
-A főnökség egy hét pihenőt adott nektek.-szólt a menedzserük.- De azt mondták többet nem kaphattok és remélik egy hét elég lesz ,hogy megtalálják a srácokat.
Jeongin és Seungmin éppen felháborodni készültek amikor találkozott a tekintetük Bangchanéval így inkább hallgattak.
-Tudom borzalmasan hangzik de sajnos ők így döntöttek-Bökött ujjával a mennyezet felé- Azt kérték még , hogy egyáltalán ne szóljatok a Stayeknek az ügyről. Nem akarnak pánikot kelteni és tudjátok milyenek a rajongók .
A két rendőr végül elbúcsúzott és megígérték azonnal értesíteni fogják a csapatott az újabb hírekről. A menedzser is velük tartott, hogy nyomon követhesse az eseményeket.
-Szerintem a legjobb lenne ha most mindenki visszamenne a szobájába pihenni.-vetette fel az ötletet Bangchan.
-Mi segítünk Minhonak visszamenni és némileg rendbe rakni őt. Igaz Jeongin?-kérdezte erőltet mosollyal arcán Changbin
-Persze!-Vágta rá a fiatalabbik és átkarolva remegő társukat vissza kisérték a szobájába.
-Te megleszel?- Kérdezte Bangchan aggódó arccal Hyunjin felé fordulva.
-Persze , persze. Megyek és lepihenek én is.-Szólt szomorkás mosollyal az arcán és már el is tűnt a helyiségből.
Ketten maradta ott. Seungmin és Bangchan. Újra közéjük állt az a furcsa feszültség ami reggel is ott volt a levegőben.
-Figyelj én sajnálom a tegnap estét-törte meg a csendet a vezető.- Nem kellet volna úgy túlreagálnom azt a ..
-Felejtsd el!-vágott a szavába a fiatalabb- Butaság volt amit tettem. Hisz te nem vagy olyan.-jelentette ki majd mosolyogva az ajtó felé vette az irányt ám szomorkás nevetéssel még utoljára vissza szólt.- Amúgy is túl idős vagy hozzám.
Bangchan egyedül maradt a kis szobában gondolataival és felkavarodott érzelmeivel.

Hyunjin lábai nem saját szobája felé vitték hanem mire felocsúdhatott volna már Felix szobájában ült. A kis helyiség tökéletesen tükrözte a fiatal srác aranyos oldalát. A falakat beborították a képek melyeken közeli barátai és családja voltak láthatóak. Az ezernyi plüss mely évről -évre egyre több lett szinte kiszorítva gazdájukat saját ágyából és a számítógép mely előtt néha hajnalok hajnalán találtak rá társai miközben sűrűn káromkodott ha elvesztett egy meccset. Akármennyire is volt élettel teli a szoba Hyunjin számára üressé vált a tulajdonosa nélkül. Elnyúlva feküdt az ágyon és szomorúan nézegette a falon lévő képek tengerét. Összefacsarta szívét az ágyneműből áradó Felix illat ám mégse tudta elszakítani magát tőle. Melankolikus állapotából rezgő telefonja szakította ki. Ránézve a készülékre egy hatalmas koponyás molylepkét pillantott meg mely ott villogott rajta. Végig futott a hátán a hideg , hisz amint megnyomta a képernyőt Felix félelemtől remegő hangja töltötte be a szobát.