Lost Suns

A sötétség apró üzenetei

Levegőben szinte szikraként pattogtak a fiatalabbik kétségbeesett szavai.
-Hyunjin hallasz? Kérlek segíts rajtunk! Mond , hogy hallod-könyörgött  Felix a vonal túlsó oldalán.
-Felix! Itt vagyok!-kiáltotta kétségbeesetten Hyunjin.
Hirtelen egy ajtó csapódása és egy távoli káromkodás hangzott fel. Felix iszonyatos zihálása és könyörgő szavai szinte elhaltak a tűsarkú koppanásainak közeledő hangja mellett. Hyunjin torkában dobogó szívvel hallgatta a vonal túlsó oldalán keletkező furcsa zajokat. Kétségbeesett kiáltások ,és  mintha valami nehéz puffant volna a padlón.  Aztán hirtelen csend lett. Éles és iszonyatos csönd.
-Felix mi történt? Mi volt ez a zaj? Jól vagy?-a félelem minden zsigerébe elért.
-Nem nincs jól-jelentette ki  egy éles női hang-Megszegte a szabályainkat és ez csúnya dolog.
-Ki maga, és mit akar tőlünk?-kérdezte szinte hisztériás hangon.
-Én semmit.-jelentette ki a nő nyugodtan-Ám a Játékmester annál többet. Ó ahogy látom tíz perc és új ajándékot kaptok.
Morbid kuncogás hangzott fel a vonal túloldaláról  majd hirtelen minden elhalt. A hívás véget ért. Hyunjin egész teste remegett ahogy  gondolata az utolsó mondatban kereste az értelmet.

Tíz perc...
Bangchan  próbálta össze szedni gondolatait ,de egyszerűen képtelen volt rá.  Engedélyt kért hát főnökétől , hogy elhagyhassa egy kis időre a kollégiumot. Hamarosan kirendeltek egy kocsit neki, így a bejárat felé vette az irányt. Amint elhaladt Minho szobája mellet ,óvatosan bekukkantott. A szoba tulajdonosa és két társa egymás mellet , szinte összebújva aludt el. A hirtelen stressz mindhármukat kimerítette.    Bangchan apró mosollyal ajkain hajtotta be a szoba ajtaját és folytatta útját. Az épület előtt álló fekete autó pont annyira olvadt bele a tömegbe, amennyire kellett neki. A vezető nagyot sóhajtva szállt be a gépjárműbe.
Öt perc...
-A Yeouido Hangang parkba legyen szíves-kérte meg a sofőrt.
-Valami felzaklatta?-kérdezte udvariasan a férfi.
Ezek szerint nem tudnak róla-gondolta kissé megnyugodva Bangchan.- hát igen, a JYP eltudja tusolni a dolgokat ,ha kell.
-Semmi különös csak a munka-hazudta rezzenéstelen arccal.
-Hát igen nem lehet könnyű életük-jegyezte meg együtt érzően a sofőr, majd beindította a motort.
A kocsi felbőgött majd egy-két kanyar után beleveszett Szöul útjainak forgatagába.
Két perc...
Kellemes idő volt az nap , Bangchannak ezért is jutott eszébe a parkba menni. Még régebben mesélte neki Hyunjin , hogy szeret oda járni. Bár nem volt éppen közel a kollégiumhoz de most mindennél jobban elszeretett volna távolodni az épülettől.
Egy perc...
Forgalmas kereszteződés lámpájánál várakoztak. Bangchan  az ablakon túl lévő mosolygó és nevető embereket szemlélte. Szinte elképzelhetetlen volt számára az ilyes fajta boldogság, pedig nem olyan régen még érezte ,ám  a negatív érzelmek mint sötétben lappangó lények , most újra tépni kezdték lelkét. A kocsi aprót rándult ,majd elindult , amint zöld lámpát kapott. A kereszteződés közepén járhattak ,amikor feltűnt az a furcsa autó. Iszonyatos tempóban közeledett. Szinte feleszmélni sem tudott amikor megérezte az ütközést. Ezernyi szilánk repült szanaszét ahogy a két jármű összepréselődött. Bangchan számára a világ zajai összeértek. A  repedés hangja. Kiáltások. A gumi iszonyatos csikorgása. Egy félbeszakadt mondat, melyet talán a sofőr intézett hozzá. Ám mindezt felváltotta a sötétség hívogató csöndje. Az ajándék elkészült.