Hat év után csak úgy vissza jössz..? [T!DekuXB!Baku]

1. rész

1. rész |Találkozás 6 év után
Bakugo szemszöge:

"Bakugoooo~"
- Te meg ki vagy?!
"Awee... Már nem is emlékszel rám? Nagy kár..."
- TE MEG KI FASZOM VAGY?! - Nem tudom hol vagyok, csak néztem körbe és körbe, de semmit sem láttam. Egy sötét szobában lehettem. "Mi folyik itt?!" Ez a kérdés mocorgott a fejembem.
" Ohh..~ Kacchan~"
- K-kacchan? - Lefagytam, egyedül egy ember hívott így engem, az pedig Deku, de ő eltűnt amikor 14 évesek voltunk... Azóta eltelt 6 év...
"Utállak Katsuki, mindig is-  ...u-tál-ta-lak.." - Majd megjelent előttem a 14 éves Deku, nem tudtam megszólalni, csak vigyorgott rám.
- T-te..

- MEG A FASZT! - Riadtan keltem fel, néztem körbe a szobában - Oh.. Csak egy álmom volt... - Tettem a kezem a mellkasomra, a szívem csak úgy kalapált, lihegtem, de nem kicsit. Folyt róllam az izzadtság. Ezek a rémálmok már 6 éve kísértenek. Amikor ránéztem az órára láttam, hogy
már 8 óra.
- Ennyi az idő..? - Próbáltam kimászni az ágyból, kisebb-nagyobb sikerrel, de sikerült. Lementem a konyhába és készíttem egy kávét, majd meghallottam, hogy csörög a telefonom.

- Igen?
- Áh! Bakugo! Szia!
- 'Reggelt Uraraka..
- Ugye nem felejtetted el, hogy ma koncertre megyünk?
- Oh, de igen. Basszus, kösz, hogy szóltál. - Ma este egy koncertre megyek néhány barátommal. Egy
nem rég befutott zenekart fogunk meghallgatni, hamar nagy hírnévre tettek szert. - Akkor mikor is lesz a találkozó? - Kérdeztem, mert teljesen kiment ez az egész a fejemből.
- Este hat kor! Ne késs~ A csoportba is beküldtem mindent! Ott mindent eltudsz olvasni!
- Oh oké, akkor este találkozunk. Szia.
- Szia! - Majd leraktam a telefont.

=☆Pár óra elteltével☆=

Most talán tizenegy óra lehetett. Éppen főztem amikor egy kopogást hallottam. "Gyere!" kiáltottam ki. Leállítottam a gázt és kimentem megnézni, hogy kilehetett az.
- Szia Bakugo! - Kirishima volt az, vajon mit akarhatott?
- Szeva, mit akarsz?
- Na, de kérlek... Ne flegmáz~! Megbántod az érzéseim~ - Miután ezt kimondta elkezdtünk röhögni, ez a nevetés jól esett.
- Ahjj ne már! Így is fáj gyomrom! Meg is könnyzetem! - Mondtam miközben töröltem le a könnycseppet ami kicsordúlt a szememből - Na de komolyan, mit akarsz? - Kérdeztem rá.
- Ja csak unalmas volt otthon, ezért gondoltam lemegyek a kávézóba és eszembe jutottál, nem tudom miért, ezért hoztam neked is! - Nyújtotta nekem át a kávét.
- Oh köszi. - Vettem el tőlle - Na, de várjunk! Denki? Ő nincs otthon? Hol van? - Denki Kirishima-val egy házban laknak, mert lakótársak.
- Neem, elment randizni Shinsou-val.
- Hah! De magányos vagy! - Röhögtem ki.
- Kikérem magamnak!
- De ez az igazság! Mit kell rajta szégyelni? - Megint röhögtem egyet, imádok vele lenni, mindig megnevettet..
- Megbántottal. - Mondta.
- Jajj nehogy belehalj nekem, csak viccelek, mondjuk. - Flegmáztam - Épp ebédet készítek, gyere meghívlak kárpótlás képp. - Mutattam a konyha felé.
- Kösz szépen! - Bement a konyhába és leült az asztalhoz, én vissza kapcsoltam a gázt és folytattam a főzést. Elég sokat beszélgettünk.

- Na kész is. - szedtem ki a kaját két tányérra - Tessék, remélem ízlik.
- Uhhh! Köszi! De rég ettem már a te főztödből!
- Azért óvatosan, még forró. Nehogy mégegesd a nyelved. - majd elővettem két kanalat. - Fogd.
- Köszke!
- Most már fogd be és egyél. - Ilyen 2 óra körül kezdtünk el enni.

"Bakugoo~!" - Na már megint...
- Mit akarsz Deku...?
"Ma koncertre mész igaz~?"
- Uhm.. Igen, miért kérded..? - Ismét megjelent előttem. Most viszont idősebbnek tűnt, este csak 14 volt amikor álmodtam, de most ő is 20-nak nézki, akár csak én.
- Magasabb lettél.. - néztem föl rá. Sokkal magasabb lett, még nállam is magasabb...!
"Igen~! Bakugo.."
- Igen Deku? - Most már pont leszartam, hogy mit akar tőllem, egyetlen érzelmet sem mutattam ki.
"Jól figyelj az este, talán rám lelhetsz..~"
- Te meg miről beszélsz..?