Szerelem van a levegőben (Marics Peti)

1 Rész

06:00-kor felkeltem az ébresztőmre.
Persze lenyomtam mert nincs kedvem iskolába menni, mert nincs egyetlen egy barátom se és a tanárok fele utál mert nem vagyok jó tanuló.
06:15-kor berontott Milán a szobámba
-Hugi keljél fel iskola van és muszáj menned.-mondta idegesen
-De Milán nem szeretnék menni.-mondam
-Nem akkor is mész készülj.-modta még mindig idegesen
-Rendben.-sóhajtottam.-De menj ki!
-Rendben megyek is ki.-modta egy fokkal nyugodtabban
Felöltöztem a szettem:

Sminket nem raktam fel mert lusta voltam.
Lementem a konyhába ahol bátyám és Brúnó ültek és beszélgettek.
-Felöltöztem.-mondtam a bátyámnak
-Rendben hugi-mondta
-valaki nem akar elvinni iskolába-mondtam mert nem akartam gyalogolni
-Elviszlek csak rendbe rakom magam.-modta Brúnó és ment is felöltözni
-Köszönöm Brúnó.-mondtam neki nagy mosollyal, addig felvettem a Jordenemet

Vártam rá öt percet felvette a cipőjét megfogta a kocsi kulcsot és elindultunk az autóhoz.

Brúnó előre ment és kinyitotta nekem az ajtót
-Köszönöm Brúnó.- mondtam neki kedvesen
-Szívesen Liza.-modta
Beült ő is az autóba és elindultunk.
Hirtelen Brúnó megszólalt
-Miért nem szeretsz iskolába menni.-kérdezte meg
-Hát...nincs egy barátom se és a tanárok is utálnak.-mondtam meg neki nehezen.
Közben oda értünk az iskolához.
-Köszönöm hogy elhoztál.-mondtam neki nagy mosollyal
-Szívesen.-mosolygot vissza
Bementem az iskolába onnan a terembe ahol már gyülekeztek az osztálytársaim.
-Ma csak öt óránk van ki kell bírnom.-gondoltam magamban
De persze az egyik osztálytársam ma is beszólt nekem
-Mi van csecsemő.-röhögött 
Én persze nem szólaltam meg
Az első kettő óra normálisan telt de aztán jött irodalom és a tanár az gyűlöl és énis őt. De persze engem szólít fel amikor ideges is vagyok.
-Liza figyelsz rám?-kerdezte a tanár
-Nem bazdmeg éppen egy emberre figyelek önre de persze ön egyből rá kérdez hogy még idegesebb legyek.-mondam neki idegesen
-Liza hogy beszélsz velem!-ordított rám
-Úgy ahogy megérdemled te kis ribanc geci.-válaszoltam neki
-Na húzzál ki a teremből.-mondta idegesen
-Ezer örömmel te kutya.-így felálltam is kezdtem kimenni de megszólalt
-Ezért a viselkedésért beírok neked egy szaktanári figyelmeztetést.-modta de engem nem érdekelt így kimentem
Tizenöt perc múlva kicsöngettek
Így mindenki kiment az udvarra kivéve én a ki vissza ment a terembe telefonozni
Már 2 óránk volt megtartva így amint kiértem az iskolából egy fiú banda jött hozzám lökdösni
-Mi van csecsemő.-lökött meg az egyik
-Mi van attól hogy még vissza beszélsz a tanárnak nem vagy a király.- lökött meg a másik
-Hagyatok már békén.-mondtam a a sírás határán.
De amint ezt kimondtam az egyik felpofozott és hasba rúgott azután elmentek.
Én hazafele indultam és amikor bementem az ajtón és Milán fogadott
-Miért beszéltél vissza tanárnak!-modta kiabálva
-......-maradtam Kussba
-Na ilyenkor nem beszélsz csak a földet bámulod.-mondta még mindig kiabálva
közben Laci is kijött az ordibálásra mert megilyedt
-Na mivan miért nem válaszolsz!-monta Milán idegesen-Inkább menny a szobádba!
Én tettem amit mondott így felszalattam a szobámba becsuktam az ajtót és le feküdtem az ágyra és a plafont bámultam és elkezdtem sírni de kopogtak így felültem
-Én vagyok az Laci bejöhetek?-kérdezte félve
-Persze gyere.-mondtam elcsukló hangon
Kinyitotta az ajtót de látta hogy vörös a szemem a sírástól. Nem szólt semmit elém gugolt én meg elkezdtem jobban sírni.
-Mi a baj Liza? Bámtottak?-kérdezte
-Igen Laci bántottak-mondtam sírva
-Ki bántott?-kérdezte
-Egy fiú csapat oda jött az egyik felpofozott aztán bele rúgott a hasamba és elmentek.
Ahogy ezt elmondtam Lacinak felált és megölelt
-És Milán miért ordibált veled.-kérdzte
-Azért mert vissza beszéltem az egyik tanáromnak.- mondtam neki őszintén.
Még egy kicsit ölelkeztünk aztán leültem az ágyamra. Laci elindult kifele de az ajtóban megált.
-Kérsz enni?-kérdezte
-Nem vagyok éhes spacc.-mondtam
Laci kiment és békén hagyott