Gondolataim..♡

Nem értelek.

Ideg, és elkeseredtség. Ez a két érzés, amit érzek jelen pillanatban. Tényleg ennyire elfoglalt vagy, hogy arra sem méltatsz, hogy vissza írj nekem? Bezzeg mikor én nem érek rá akkor is írnom kell, mert meg haragszol. Nem gondolod úgy, hogy ez nem fer? Nem értelek. Mindig azzal jössz, hogy szeretsz, de mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz. Miért dobálózol ilyen lazán ezzel a szóval? Nem érted az értékét? Hogy tudsz szeretni, ha még nem is találkoztunk, s nem ismersz? Te nem szeretsz engem, csak azt szereted, ha valaki törődik veled. Nemrég kezdtünk el beszélni, és már belém "szerettél". Te is tudhatnád, hogy ez nem így működik. Legjobb dolog lenne az életben, ha ilyen egyszerű lenne ez a dolog. Nem tudok megnyílni neked, mert nem hallgatsz meg. Hiába kérdezed mindig, hogy mi a bajom, ha legbelül magasról teszel rá. Mikor elmondom neked a gondolataimat, nem reagálsz rá, pontosabban leláttamozol, más esetben megharagszol. Nem gondolod, hogy ez nem igazságos? Más lányokkal beszélgetsz, és mikor én egy régi ismerősömmel beszélek aki fiú, egyből kiakadsz. Ezt nevezed szerelemnek? Nem tudsz a múltamról, nem tudsz semmit rólam. Ha megkérdezné tőled valaki, hogy mi a teljes nevem, esetleg mi a kedvenc színem mit válaszolnál? Na ez az, te se tudod, mert nem kérdezel semmit. A barátaidnak tudod fényezni magadat, hogy a barátnőd vagyok, de nem gondolod, hogy kicsit gáz? Azért nem kérdezel velem kapcsolatban semmit, mert nem érdekel téged. Csak az a lényeg, hogy legyen egy barátnőd akivel tudsz "menőzni" a barátaid előtt. Kezdem unni a helyzetet, és már nem sok idő, de egyszer csak azt fogod észre venni, hogy már nem vagyok melletted. Gondolom ez se hatna meg, hanem keresnél magadnak egy másikat, de remélem rá jössz majd, hogy engem senki nem tud pótolni.