Becsben tartva (Rafe Cameron ff.)

Prológus

Sziasztok!😊

Megérkezett a második wattpadra publikát könyvem a Becsben tartva. A könyv csak nagy vonalakban fogja követni az Outer Banks eredeti cselekményszálát de remélem hogy élvezni fogjátok! 

Jó olvasást❣️

***********************************************************************************************

Az emberek szemetek. A Földi evolúció legundorítóbb és legkizsákmányolóbb faja. Nem pontosan értem, hogy miért éppen az ember kapta ezeket a felsőbbrendű képességeket. Na és hogy miért gondolom ezt?

Szerintem elég, ha annyit mondok, hogy flúgosok. Aki meglátja, őket egyből rájön, hogy a déli oldalon miért is utálja őket mindenki. Pazarlás, pénzszórás, puccos partik, méregdrága autók, ruhák, házak. Mi ezt délen nem látjuk szívesen. Könnyen beszélek hisz John B. ikertestvéreként a déli oldal legfontosabb flúgosutáló körének tagja vagyok. Soha nem gondoltam, hogy létezik-e ember, aki jobban utálja őket, mint a bátyám, de aztán megismertem JJ-t akinek szó szerint a vérében van. Aztán ott van Pope. Nem nyilatkoztatja ki az utálatát, de tudna mit mesélni, és ott van Kiara.

Mióta az eszemet tudom ő a legjobb barátnőm, bár ők gazdagok és a szülei mindent megadnak neki Kiara mégis velünk van. Együtt nőttünk fel, nem lehet minket elszakítani egymástól. Régen Sarah Cameron volt a tökéletes háromszög harmadik csúcsa. De aztán az egyik szülinapjára mindenkit meghívott csak minket, kettőnket nem. Rájuk hívtuk a zsarukat. Azóta nem beszéltünk vele, egyikünk sem mondta, ki de mindkettőnknek iszonyúan hiányzik. De nem hunyászkodunk meg egy flúgos előtt. Snecik vagyunk és azok is maradunk.

Amíg Sarahval jóban voltunk nagyon sokat voltunk náluk. Régebben a bátyja Rafe nagyon idegesítő volt és alig lehetett elviselni főleg akkor, hogyha összefogott Wheezievel a húgukkal. Talán annak az egynek örülök, hogy nem idegesítenek többé.

Így éldegélünk Apa, John B. és én. Anya kiskorunkban meghalt, apa pedig nem éppen mintaapa mostanában. Megszállottan kutatja a Royal Merchant 1641-ben eltűnt roncsát. Nem lehet kizökkenteni semmivel, alig látjuk, nem jár ki az irodájából és nem is enged be senkit. Nem teszi közszemlére a kutatásait. Csak tudnám miért ilyen mániákus. Meglehet, hogy a Merchant horribilis aranymennyiséggel süllyedt el, de nekem a pénz soha nem lenne fontosabb a családnál.

Emlékszem még régebben voltak közös családi vacsik, reggel együtt készültünk el a suliba, apu elvitt miket, uzsonnát csomagolt és mindig valami jókívásággal engedett el minket.

De ahogy felnőttünk rájöttem, hogy nem vagyunk többé gyerekek, apu pedig többé nem olyan jó apa, mint volt. Valami történt vele, hiszen alig beszél hozzánk, tulajdonképpen ránk se néz. Viszont mi a bátyámmal itt vagyunk, egymásnak bármi is történjen, bár ne történjen semmi. Mégis jó tudni, hogy itt van valaki velem. Szeretem a srácokat, de nekem mindig a bátyám lesz az első. Ő az én védelmezőm, a támaszom, a lelki társam.