Becsben tartva (Rafe Cameron ff.)

2. fejezet

A parti jó hangulatban telt még a flúgosok sem rontottak el semmit. Épp Kivel beszéltem valamit, amikor kiabálást hallottunk. A bulizók egy bolyba csomósodva álltak körül valakit. Az a valaki pedig Sara barátja Topper volt, aki éppen a földön fekvő JJ-t rugdosta. Nagy nehezen átverekedtük magunkat a tömegen akkorra már John B is odaért, de nem tudta leszedni Toppert a már majdnem eszméletlen haverunkról. Szóval fogtam magam és ráugrottam Topper hátára. Rúgtam, ütöttem, haraptam mire magam sem tudom, hogy de leszedtem JJ-ről és magam alá gyűrtem. Karmoltam és ütöttem ahol értem és már épp a hajamért kapott volna mikor egy erős kéz leszedett a fiúról és elcipelt a helyszíntől egészen a homokos part kezdetéig.

- Fogalmam sincsen, hogy ki vagy te, mert nem látlak, de istenemre esküszöm, hogyha nem teszel le te is ugyanúgy végzed, mint az a szarházi – fújtattam dühösen, de a fenyegetésem süket fülekre talált.

- Tegyél már le – kiabáltam vele, amikor az illető hirtelen ledobott a földre, vagyis nem a földre, mert valami puhára érkeztem.

- Úgy látom még mindig ugyanolyan harcias, vagy mint voltál, tündérem – mondta nevetve egy mély, de mégis kibaszottul ismerős hang. A hang, amitől 4 évvel ezelőtt is kirázott a hideg, amitől libabőrös leszek, ami elkábít. Rafe.

- Mit akarsz tőlem? – köptem a szavakat a fiú felé.

- Tudtommal egy senki vagyok, aki annyit sem érdemel, hogy megtudja miért hagyta magára a legjobb barátjának hitt illető – néztem rá mérgesen az ő szemében pedig egy pillanat erejéig szomorúság csillant majd újra megkeményedett a tekintete.

- Cora nem rendezhetsz ekkora jelenetet csak úgy, Topper bánthatott volna – mondta hűvösen.

- Ó minthogyha annyira érdekelne téged, hogy mi van velem – nevettem gúnyosan.

- Ne beszélj, úgy velem mintha az egész csak az én hibám lenne, sohasem hagytad, hogy megmagyarázzam mit miért tettem. Akár most is elmesélhetném...

- Hagyd a kamu dumádat a kis kurváidnak, akiket nap, mint nap váltogatsz. Nekik valószínűleg pont olyan szinten van az agyuk, hogy be is veszik ezeket – szakítottam félbe.

- Pontosan erről beszélek Cora, kibaszottul erről – suttogta lemondóan, de nem tudtam sajnálni.

- Most pedig ha megbocsátasz, visszamegyek a barátaimhoz – motyogtam majd felkecmeregtem a pokrócról és elindultam egy irányba.

- Tündérem, rossz irány – nevetett Rafe mire hátranéztem és ő a teljesen másik irányba mutatott.

- Nem vagyok a tündéred, már nem - motyogtam idegesen. Akármennyire utálom is őt ettől a becenévtől megdobban a szívem.  Istenem, de utállak Cameron.

Visszafelé magamban vívódtam. Végül arra jutottam, hogy nem mondom el a többieknek hogy miután Rafe elhurcolt a partiról vele is maradtam. Van, épp elég problémájuk nem kell velem foglalkozniuk.

Mikor hazaértem a teraszon megláttam JJ-t ahogy egy zacskó jéggel az arcán ül és néz ki a fejéből.

- Hé, mit csinálsz te idekinn? – kérdeztem a fiút majd leültem mellé.

- Inkább te mondd, meg hogy hol voltál Rara – nézett rám és közben vizslatott nincs e valami bajom.

- Nyugi pajti minden rendben miután Rafe elvitt a partiról faképnél hagytam és sétáltam egy jó nagyot, jót tett kitisztult a fejem – nyugtattam majd megnéztem az arcát, amelyen iszonyatos tempóban olvadt a jég.

- Jól helybenhagytak barátom – nevettem játékosam majd beszaladtam az elsősegély csomagért és habár Ki biztos ellátta JJ-t újra lefertőtlenítettem a sebeit és újrakötöztem a szemöldöke felett felszakadt bőrt.

- Én semmi vagyok ahhoz a faszkalaphoz képest. Látnád Topper arcát. Nem vagy semmi Rara – dicsért meg JJ miután végeztem az arcával.

- A többiek? – kérdeztem miközben még pakolásztam a kellékeket.

- Pope és Ki hazamentek John B pedig elvileg odabent alszik. Ki azt mondta várjam, meg amíg elolvad a jég és aztán aludhatok. Ezért ültem itt kint. Meg amúgy sem tudnék aludni – motyogta, de láttam az arcán hogy fáradt.

- Gyere, be feküdj le jót fog tenni, nem muszáj aludnod, de jobban leszel, ha pihensz egy kicsit – mosolyogtam rá majd bementünk.

A telóm fénye mellett gyorsan átöltöztem a pizsimbe majd indultam a szobám felé. Útközben rálestem JJ-re aki békésen aludt a nappaliban. A meleg idő ellenére esténként hűvös van ezért ráterítettem egy takarót majd bementem a szobámba.

Már épp elaludtam volna mikor megrezzent a telefonom és a felvillanó képernyő jelezte, hogy üzenetem érkezett.

Rafe: Lehet, hogy hallani sem akarsz rólam, de tudd, hogy mától fogva azon leszek, hogy visszanyerjem a bizalmad és becsben tartom majd azt!;)

Még mit nem.