Becsben tartva (Rafe Cameron ff.)

3. fejezet

Nem hagy nyugodni amit Rafe mondott. Miért akar hirtelen helyrehozni mindent? Hisz annyira megbántott és nem úgy nézett ki, mint akit megviselne az elvesztésem. Nem engedhetek neki még akkor, sem ha a szívem ezt akarja. Még egyszer nem esek ugyanabba a hibába. Nem tehetem.

- Rara ébren vagy már? – szakította félbe az elmélkedésemet JJ hangja. Baszki semmit nem aludtam az éjjel.

- Igen pajti fent vagyok, gyere nyugodtan – mondtam majd kinyújtóztattam elgémberedett tagjaimat. Egész éjszaka egy helyben feküdtem és agyaltam Rafen. Ki kell törölnöm a fejemből.

- Figyi tudnál segíteni valamiben? – kérdezte kétségbeesett hangon.

- Persze mondd – válaszoltam.

- Tudod, hogy működik a tűzhely? Meg akartalak titeket lepni egy reggelivel, de nem tudom bekapcsolni – vakargatta a tarkóját.

- Gyere, segítek – nevettem majd kicsoszogtam a konyhába megmutattam a fiúnak, hogy mit hogy kell csinálnia és abban a reményben, hogy nem lángoló konyhára térek vissza elmentem felöltözni.

Beléptem a szobámba és mérgesen néztem a telefonra. Szinte égetett az az 1 üzenet, ami benne van. Nem tudtam nem megnyitni viszont válaszolni már képtelen voltam. Mégis mi a francot írhatnék? Nem akarok tudni róla semmit. Nem érdekel, vagyis az agyamat nem a szívemet pedig mindennél jobban, de nem tehetem. Nem fogok, úgy viselkedni mintha minden rendben lenne. Mert nincs.

Felkaptam egy biciklisnadrágot és egy spagetti pántos toppot, a hajamat pedig csak átfésültem. A történtek után kiráz a hideg, ha arra gondolok, hogy újra befonjam. Ebből a gondolatmenetből ránt ki egy újabb üzenet.

Remegő kézzel veszem fel a telefonom és nagyot dobban a szívem mikor meglátom kitől érkezett üzenet. Nem, nem szabad nem tehetem ő rossz nekem. Az agyam tiltakozását sutba vágva megnyitottam az smst.

Rafe: Jó reggelt tündérem. A tegnapi után azt gondoltam, hogy reggel egy konyhakéssel a torkomon ébredek, de örömmel konstatáltam, hogy életben hagytál az üzenetem ellenére. Nos, mit gondolsz? Elrabolhatlak egy vacsorára ma este?

Cora: Szállj le rólam! Jól tudod, hogy semmit nem fogsz ezzel elérni. Nem megyek veled sehová. Nem érdekel, meddig próbálkozol, nem fogsz tudni semmi olyat tenni vagy ajánlani, amivel bármit elérhetsz. Szóval hagyj, békén éld tovább nyugodtan a tékozló életedet a luxusprositkkal karöltve, seggfej.

Ez talán majd felnyitja a szemét és békén hagy. Minél tovább beszélek vele annál kisebb az esélye annak, hogy ellenállok. Picsába veled Cameron!

Rafe: Tündérem, komolyan gondoltam, amit mondtam. Ha nem tudok, közel kerülni hozzád sosem tudod meg mi történt valójában. Egy kicseszett hazudságban élsz Cora! Ha ma nem is gyere el velem valamikor vacsorázni és ígérem, a teljes sztorit megtudod!

Még mit nem. Eleget tudok ahhoz, hogy ezt ne vegyem be. De basszus, ha nem teszem meg akkor sohasem hagy békén. Olyan jó lenne ezt megbeszélni valakivel, de jelenleg egy olyan ember sincsen az életemben, aki ne utálná Rafet.

Elkeseredve ültem az ágyamon a telefonom felett amikor JJ jelent meg az ajtóban.

-Hé, Rara minden okés? Tegnap este óta fura vagy. Pontosabban azóta, hogy találkoztál Rafefel. Csinált valamit? Mert ha igen mondd el és esküszöm megölöm – mondta miközben az ágyam felé indult. Megállt előttem majd letérdelt és a szemembe nézett.

- Mi történt tegnap? – kérdezte kedvesen. Muszáj valamit kitalálnom. Nem mondhatom el neki. Nem terhelhetem a saját problémámmal.

- Cora nekem akármit elmondhatsz – mondta majd felemelte a fejemet az államnál fogva ugyanis nekem fel sem tűnt hogy rögeszmésen a padlót bámulom.

- Tegnap mikor lerángatott Topperről és elvitt onnan akkor beszélni akart velem a történtekről. Nem engedtem neki hiszen tudod jól mi történt és hogy hallani sem akarok róla. Még tegnap este kaptam tőle egy üzenetet amiben azt írta hogy valahogy rá fog venni hogy meghallgassam és elmondja nekem a teljes történetet. Ma reggel pedig szintén írt hogy el akar vinni engem vacsorázni ma este – motyogtam remegő hangon.

- Nem tudom, mit tegyek JJ. Ismerem Rafet nem fogja annyiban hagyni a dolgot, ha azt mondom neki, hogy hagyjon békén.

- Cora én...én nem is tudom, mit mondjak, gyere ide – mondta majd szorosan megölelt.

- Mindannyian tudjuk mi történt mikor legutóbb megbíztál Rafeben. De én azt is tudom, hogy fontos neked és azt is tudom, hogy a szíved mélyén reméled, hogy meg tudja magát hazudtolni és mégsem igaz, amit eddig annak hittél. Tudom, hogy szeretted, és hogy mindent feladtál volna érte. De ez a múlt. Azt kell eldöntened, hogy képes vagy-e a múltat magad mögött hagyni és elengedni, ami történt annak reményében, hogy a vallomása mindent megváltoztat. Azt kell eldöntened, hogy megéri-e az, ami előtt állsz. Hogy Rafe megéri-e. Tudom, hogy még mindig szereted és fontos neked másképp nem ilyen reakciót váltana ki belőled. Én elfogadom, ha adsz neki egy esélyt arra, hogy megmagyarázza, de azt is megértem, hogyha hallani sem akarsz róla. Neked kell döntened. Akárhogy is döntesz én, támogatlak, és itt vagyok neked. – mosolygott rám majd felpattant.

- Gyere reggelizni kislány, mert, elkészülni láthatod a JJ féle a 10-ből 10-es rántottát – mosolygott rám majd elindult ki.

- JJ – szóltam utána.

-Igen, Rara? – kérdezte.

- Köszönöm – mondtam miközben elmosolyodtam.

- Ugyan már hisz barátok vagyunk, a barátok segítik egymást – kacsintott rám.

Elgondolkodtatott amit JJ mondott. Igen szerettem és fontos volt nekem. De még mindig szeretem. Ha adok, neki egy esélyt nagyon megüthetem, a bokámat arra viszont kíváncsi vagyok, mit akar mondani. Hogy érti, hogy hazugságban élek? Mit tud, amit én nem? Nagy levegőt veszek, majd kifújom azt. Egyelőre elengedem ezt.

Épp elindultam volna ki mikor kaptam egy üzenetet. Kiara írt, hogy mi újság JJ orrával. Elmosolyodtam majd megnyugtattam, hogy minden rendben. Vajon mi van kettejük között? Tuti hogy többet éreznek, egymás iránt csak nem mondják ki. Majd én kiderítem.

Aztán megint rezzent a telefonom.

Rafe:Kérlek tündérem, csak egy vacsora. Nem ígérem, hogy azután békén hagylak, mert tudod, hogy nem foglak. Hadd avassalak be mindenbe.

Nem lehet. Nem kellene ezt tennem. Át kéne ezt gondolnom. Félek, hogy megint fájni fog. Egyszer már fájt, nem akarom többé. Az észérvek ellenére mégis válaszolok neki.

Cora:Egy vacsora. Semmi több. Elmondhatsz mindent, meghallgatlak, de többet ne várj.

Szentséges basszantyú. Mit tettem? A vártnál hamarabb érkezett a válasz.

Rafe: Köszönöm tündérem. Péntek este 7kor felveszlek a házatok előtt. Öltözz csinosan ;).

Édes istenem mibe kevertem magam már megint.

Kábultan léptem ki a szobámból, de egyből felvidított JJ szerencsétlen alakja a konyhában.

- Várj, csak segítek – nevettem majd elindultam, hogy segítsek neki reggelit készíteni.