Szeretem az agysejteimet. Megölni.
Ritkán olvasok könyvet Wattpadon. És akkor is valami kisolvasotságú alkotást keresek, hátha találok valami rejtett kincset. De a kincs helyett általában egy raklapnyi fosra bukkanok.
De nem baj, apám is mindig ezt mondja:
A fosból még lehet szar, a szarból meg már lehet várat építeni.
Leerőszakolom a torkomon a középszerűség alját se súroló szemetet, majd megfogalmazok egy kilóméter hosszú kritikát. Hátha a fosból egyszer szar lesz.
Íróhölgy válasza a kritikámra:
Ha nem teccik írj jobat!
Máté, felnőtt ember vagy. Ne vitatkozz egy gyerekkel! Késő...
Szépen leírom neki:
Most neked próbálok segíteni, mert én már írtam jobbat.
Válasza:
Ki szerint xddddd
Én:
Csak az a 100-200 ember szerint, aki általában olvas
(Nem szeretek a számokkal kérkedni. Najó, egy kicsit de...)
Ő:
Nekem is van 100 megtekintés a könyvön! Xddd
Enyit a nyugalomról, bedobjuk a "nagyobb író vagyok, mint te" kártyát
Én:
Csak nekem fejezetenként van ennyi ember :D
Ő:
Asked
Egy picit kaptam csak agyfaszt. Csak egy kicsit.
Nem baj, innen is puszilom az összes ilyen kiscsillagot.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Én és az írás
ЮморGondolataim szemetese. Minden, amit írás közben gondolok vagy érzek. A legapróbb hülyeségtől a legmélyebb gondolatokig. Nem ez életem főműve. De ha szereted a többi munkámat, akkor gyere nézz be.
