Én és az írás

Lelkizős nyáltenger

Marha unalmas önterápiás kiírom az összes hülye gondolatomat az írással kapcsolatban rész. Vigyázz, uncsi lesz. Nagyon. A végén lesz a lényeg.

Nem vagyok egy szociálispillangó. Új embereket megismerni stresszes, nagyon. Főleg a nálam idősebbekkel. Gyerekként mindig azért kapartam, hogy a nagyoknál üljek, a felnőttek között. De ma már rohannék vissza a kisasztalhoz zsírkrétával firkálni. Nem akarok felnőni. De valahogy mégis fel akarok nőni.

Én és az írás...
Vicces visszaolvasni, hogy 15 évesen milyen hülyeségekben hittem és mennyire hibás értékrendem volt... 3 éve vagyok az oldalon. Ez az én kis felnövéstörténetem. Amiről mindig azt hittem, hogy a kutyát se érdekli.
Mert mindig van valami kifogásom. Mindig van valami, hogy miért is lényegtelen az a dolog amit elértem.
Akarom, újra akarom érezni azt az örömöt, amikor 16 évesen láttam, hogy az egyik könyvemen 150 megtekintés van. Ma már mellé mászott a K... ez csak egy szám, csak egy betű, amúgy is 100 rész alatt összegyűlik, egy ember többször is olvassa. Kifogások. Akarom érezni az örömöt amit az 1K-nál éreztem. Azt még felfogtam. Ezt nem tudom. Vagy nem is akarom. Nem hiszek a megtekintésekben, a voteokban hiszek, az valósabb adat. De részenként mégis 150 voteot kapok, van amin 300-400 van. És ettől félek. Mert nem vagyok szociálispillangó, nem vagyok extrovertált. Anyám szerint szocialista vagyok. Szerintem csak antiszociális. Nem esik jól sokat emberek között lenni, mert félek, hogy hibázok és mindent elrontok. Nem esik jól sok ember között lenni, efáradok és elegem lesz. És van a kamumosoly. Legrosszabb dolog a világon. Főleg, amikor azt hiszed igazi, de rájössz, hogy magadnak is hazudtál. Na az összetör.

Mindig azt hiszem, hogy van kb 5 fix olvasóm, akik mindig  ott vannak, akik kommentelnek, minden könyvemet olvassák. De ez nem igaz. 30-40 ilyen ember van. És ez rengeteg. Legalábbis nekem. Nem hangzik soknak, de ez 2x annyi, mint az osztályom. Para.
A 300 emberbe meg inkább nem gondolok bele, mert lefordulok a székről.

Most így szeretnék elhatárolódni a 16 éves énem  minden szexista, homofób, rasszista megjegyzésétől. Ezek is hibák, amikből tanultam.

Hajnali kettőkor arra döbbenek rá, hogy a hang a fejemben mesél. Ennek a Máténak más a hangja, mint nekem. Fura. Lehet megbolondultam. Hajnali kettőkor újra és újra elmeséli ugyanazt a történetet. Kicsit javítgat, átfogalmaz mindig. És ezt addig csinálom, míg a telefonomért nem nyúlok, hogy leírjam.

És ilyenkor elgondolkozok hogy ezt mégis miért kell csinálnom. Hagyhatnám az egészet. De aztán jön egy komment, hogy megnevetettem. Hogy feldobtam a napját. És én ettől mindig nagyon boldog vagyok. Hogy a kétbalkezes hülyegyerek örömöt okoz másoknak az hihetetlen.

Most, hogy leküzdötted magad idáig jöhet a lényeg. Tetszett a bevezető?

Ma történt velem valami, ami mindent megváltoztatott. Jött egy lány és mindent felforgatott bennem. Nem "olyan" dolog, mert az én szívemben csak egy "olyan" lány van...
Ez más.

Tehát, nyugiban ültem a metrón, amikor a mellettem ülő lány elkezdett nevetni. Az a fajta nevetés, amit próbálsz lenyelni, de egész testeddel remegsz és egyszer ki fog törni. Kis fejemben feltámadt a kíváncsiság, így vetettem egy pillantást a mobiljára. Wattpad. Görgetem tovább az instát, de a lány még mindig nevet. Kiváncsi vagyok, semmi közöm hozzá, de túlzottan érdekel. Beleolvasok. És ismerem. Én írtam. És ez annyira ledöbbentett, hogy csak néztem a nevető lányt. Ilyet még nem láttam.
Ez annyira mély nyomot hagyott bennem, hogy élőben láttam milyen hatással vagyok az emberekre...
A lány már engem néz. Valszeg para, hogy percek óta bámulom. Valamit mondanom kellett, hogy ne tűnjek perverz kukolónak. Valami ilyet kellett volna: Örülök, hogy tetszett.
De nem futotta épkézláb, menő megjegyzésre csak erre:
Szép a mosolyod.
Aztán leszálltam, pedig még 3 megállóm hátra volt. És most se nagyon tudok mit kezdeni a helyzettel. De örülök és boldog vagyok.

Mert ha csak rá vagyok ilyen hatással, már megérte. De sokan vagytok. És ez amilyen ijesztő annyira csodálatos is.

Ha ezt Te olvasod: Köszönöm, hogy megmutattad nekem.

Nektek meg köszönöm az elmúlt 3 évet, az összes támogatást, amit tőletek kapok. Remélem még ezer történetet elmesélhetek nektek. Mielőtt Lenti néni vagy a hang a fejemben teljesen őrületbe kerget.