Tizedik fejezet

359 15 0
                                    

!A végén fontos információk és kérdésem! Előre köszönöm a válaszokat és a megértést!

Odette Cygnes

Mindössze néhány óráig bírtam ülve maradni. Viszont mikor felkeltem a kórházi ágyból, egyből megszédültem. Szám elé kaptam a kezemet és a szobához tartozó fürdőbe igyekeztem. A vécécsésze felett, kiadtam a gyomrom tartalmát.

-Odette? Odette!-Két kéz húzta hátra a hajamat, miközben igyekeztem rendezni a levegővételemet.-Várj csak, lassan!-Tartott meg a könyökömnél amikor felpattantam volna. Megmostam az arcomat és kivánszorogtam az ágyamba.

-Miért jöttél?-Kérdeztem Charlestól végül. Szemöldökét szórakozottan vonta fel és letette a telefonját.

-Vége a futamnak, jöttem érted.-Nagyot nyeltem és sikerült értetlen arcot vágnom.-Mit hittél?

-Azt hittem, hogy csak néhány óra telt el...-Álltam fel és álltam neki a pakolásnak. Mikor előszedtem egy fekete csinos nadrágot és egy fehér pólót. A fürdőben néhány perc alatt elkészültem és ismét kimentem.-Miért nem Bruce jött?-Álltam Charles elé karba tett kezekkel.

-Mert mondtam neki, hogy eljövők érted én.-Állt fel, ezáltal elég közel kerülve hozzám.

-Akkor menjünk.-Tettem el a töltőmet is a táskámba. Kistáskámat vállamra akasztottam, utazótáskámat viszont a pilóta előttem felvette.

A recepciónál minden papír aláírása után kimentünk. Minden ajtót kinyitott nekem és előreengedett. A ferrari ismerős volt, ezúttal viszont az anyósülésen foglaltam helyet. Mikor beindította a motort a telefonom megcsörrent.

Lando Norris

Szemeimet megforgatva nyomtam ki. Előkotortam a napszemüvegemet majd az orromra helyeztem. Újra csörgött a telefonom. Miután újra kinyomtam, lenémítottam a telefonomat.

-Miért nem veszed fel?-Szólalt meg a mellettem ülő.

-Nem túlságosan vágyok a sajnálatra. És nem erre van a lakásom!-Néztem az ismeretlen tájra.

-Itt én lakom. Egy bejárónőd még délelőtt összeszedett neked dolgokat és áthoztam. Mikor aludtál, anyukád hívott. Ő is jó ötletnek látta, ha figyelnék rád, hogy semmiképpen ne dolgozz.-Magyarázása alatt kissé elnyíltak az ajkaim. Ha megfojtom egy kanál vízben és felakasztom a pályán, illetve...

-Mi az, Lando?-Vettem fel a telefont végül.

-Sz szia, Odette! Hogy vagy?

-Hagyjuk a felesleges szavakat, inkább bökd ki mit szeretnél!-Nincs kedvem a rizsára, csak beakarok menni és tervezni egy új ruhát. Talán egy ékszert. Cipőt? Táskát!

-Sajnálom, hogy megemlítettem Őt.

-Sajnálhatod is. Végeztünk?-Ahogy kiejtettem a számon az utolsó szavamat: megérkeztünk.

-Tényleg sajnálom, Ody!-Azzal kinyomtam.

-Mehetünk?-Néztem Charles felé, ő csak bólintott és kiszállt. Mire kiszálltam már a táskám is nála volt és az utat mutatva indult előre.

Szép lakása volt, tipikus fiatalos kupival. Egy zongora szúrt szemet, tetején egy rózsa Love táblákkal. Egy fehér ajtóhoz sétált, ismét előre engedett. Egy franciaágyas szoba volt. Holmimat letette az ágymellé, majd csendben néztük egymást. Kínos.. 

-Honnan ismered Landot?-Szakította meg a köztünk lévő, szinte feszítő csendet. 

Mondjam el? Vagy ne mondjam el?

-Ez hosszú lesz, ülj le..-Ültem le elsőnek az ágyra, a háttámlának támaszkodva. Mellettem foglalt helyet.-A szüleim elváltak, anyukámnak az új férje: Hiran. Apukám új felesége: Anne. Anne Norris. Adam Norris nővére. Mikor elváltak, Lando mindössze egy hónapos volt. Sokszor fogtam a karjaimban, rengetegszer vigyáztam rájuk. Nem nagy történet, mostohatestvérem.-Magyaráztam neki.

-És.. ki az a Deny?-Hatalmasat nyeltem.-Nem kell válaszolnod, ha nem akarsz!-Aggodalmasan szólt gyorsan utána.

-M majd, talán máskor.-Biccentettem felé, mire rám mosolygott.-Ha nem baj, zuhanyoznék és aludnék.

-Persze, nyugodtan! Melletted jobbra a fürdő, szembe veled a szobám.

-Köszönöm.-Feleltem neki, miközben kivettem néhány dolgot a táskámból. 

Elképesztően esett a forró zuhany. A szatén pizsamám, kissé nagy volt rám. Biztos megnyúlt a mosásban!

|

|

Sziasztok!

Meglett ezen a történetemen az ezer olvasási szám! Nagyon, de nagyon szépen köszönöm nektek, hogy a mostani kihagyásaim ellenére is itt vagytok!

Igyekszem visszatérni, viszont 24.-én írásbelim, 2.-án szóbelim van. Miután annak vége, már csak az osztályommal való kirándulás lesz, kihagyás. 

Viszont!

Holnapra tervezek ide, ehhez a történethez tervezek egy szavazást. Nehéz volt, de szűkítettem a történetek számát. 

Előre is köszönöm a válaszaitokat!

Szép estét nektek!

Édes vörösWhere stories live. Discover now