Azt mondják hogy a villàm nem csap le kétszer ugyanoda. Én magam, Abigail, megcáfolom ezt a mondást. Amelia halála után minden, de tényleg minden más lett. Nagymama elköltözött egy panel lakásba, és az erdei házát már csak arra használja, hogy nyáron termeszthessen zöldségeket. Idő közben összejött valami férfival akitől engem kiráz a hideg, mivel nem csak túl idős a mamához, de még csak nem is illenek össze. Na, valóban én leszek az utolsó akitől véleményt kérnek a kapcsolatról. Ha már nálam és mamánál tartunk; mama Amelia halála után nem képes vigyázni az unokákra. Rám még csak-csak, de szegény Poppy alig látja a nagymamát. Poppyék családja elköltözött egy kisebb lakásba és a tervek szerint a régit el szeretnék adni. Innmár 3 év telt el a történtek után, de hogy én, most, ceruzát ragadtam és írni kezdtem, nem hiába van...
Éppen a szobámban franciát tanulgattam, amikor észrevettem hogy nagyon későre jár. Szokásom szerint letusoltam, bekaptam pár falatot, és leültem a laptopom elé. Minden este átolvasgatom a napi híreket, vagy éppen ránézek a Facebookomra. Ma is így történt. Beizzítottam a gépet, és elkezdtem olvasni a híreket. Általában csak városi szinten nézek híreket, így bukkantam rá arra a cikkre, ami újból megváltoztatta az életem. Na de ezt majd később. Szóval megnyitottam a cikket aminek a címe a következő: Városunk új szórakoztató hellyel bővül!. Nagyon megrezzentem amikor olvastam a sorokat. Röviden tömören egy tó mellett nyitnak egy medencés parkot. És álljunk meg egy pillanatra. Ez pontosan az az erdő, ahol Amelia vesztette az életet. És ilyen gyorsan biztonságos lett ez az erdő? Nem. Persze hogy nem. Az állam el akarja tusolni az ügyet. Tennem kell valamit!!
