A Megmentő

🌸5🌸

🌸b o l d o g s á g h o z v e z e t ő út🌸

Sofia szemszöge:

Az ágyamon ülve helyezem magam kényelemben, Emily társaságában.

-Na csibe.-Mély levegőt vesz, majd arcába lógó szőke tincseit a füle mögé tűri.- Gondolkodtál már, hogy hogyan tovább?- az eddig bent tartott levegőjét kifújja, majd kedves pillantásokkal borít be.
-Nem.-Sóhajtok-Nem fogok amiatt a seggfej miatt iskolát váltani. Erősebb vagyok annál.- felállok, s fel-alá járkálok a szobámba idegességembe- Nem befolyásolhatja ennyire az életem- éreztem, ahogy a sós cseppek marni kezdik a szemem.
-Nem gyengeség-Sóhajt Emily- Egyszerűen csak ésszerű döntés.
-Akkor sem fogok semmit sem tenni. Ott maradok. Kész vége- törölgetem meg az arcom- Nem lehetek gyenge- hajtom le a fejem, s átadom magamat az érzelmeimnek-
-Rendben.- Közelebb lép hozzám Emily, majd szorosan magához ölel. Beszippantom a parfümjét, és átadom magamat ennek a megható pillanatnak- Bármi lesz, én támogatni foglak. Ugye tudod csibe?- mormogja a nyakamba-
-Köszönöm, hogy mindig mellettem vagy.- szipogom-

Emily mindig mellettem van. Kilencedik elején lettünk barátok, de a legnagyobb traumám hozott össze minket. Kiállt mellettem, mikor mindenki ellenem volt. Ezt sosem fogom tudni eléggé meghálálni neki. Amikor bezárkóztam, nem akartam senkivel sem beszélni, ő kitartóan ült az ajtóm előtt, s várta, hogy hajlandó legyek szóba állni vele.

Hosszú idő óta Nath az első fiú, aki felé nyitok. Emily-nek még nem beszéltem róla, hisz semmi komoly nem történt. Őt ismerve, száz százalék, hogy kiakadna. Sőt még meg is fenyegetne Nath-et , hogy ha megbánt, megöli.

×

A nap folyamán Emily-vel közösen takarítottuk ki a szobám, majd filmet néztünk. A nap folyamán most először volt alkalmam ránézni a telefonomra. Kijelzőmön Nath nevén akadt meg elsőnek a tekintetem. Szegény egésznap kitartóan írt, én pedig akaratomon kívül nem válaszoltam neki. Körülbelül tizenhét üzenet várt tőle. A legutolsóbban annyi állt, hogy reméli nem haragszom, és este kilenckor vár az utca végén.

Az órára pillantottam. Nyolc óra harminckét percet mutatott. Nem akartam bunkó lenni, bár sok energiám nem volt, mégis készülődni kezdtem. Megfésültem hosszú hajam, s hagytam, hogy természetes formájára a vállaimra hulljon. A ruhát sem vittem túlzásba. Egyszerű fekete cicagatya, s egy nagy fekete pulcsi. Rohanó léptekkel szaladok le a lépcsőn. Anya és a párja William ülnek a konyhapultnál, s éppen valami munkaügyet tárgyaltak.

-Anya, bocsánat, hogy zavarlak titeket, de elmegyek Nath-el kocsikázni- mosolygok rájuk kedvesen-
Anya elém sétál, majd egy puszit nyom a homlokomra-
-Rendben, de vigyázzatok magatokra- Mosolyog, majd vissza ül William mellé.

Még egy utolsó pillantást vetettem anyáékra , s kiléptem a házból.
A hűvös szellő befújt a ruhámba. Elindultam az utca vége felé. Nem sokkal később megpillantottam egy matt fekete Audit. Talán egy pillanatra még a lélegzetem is elállt a látványtól. Gyönyörű autó volt. Pont Nath-hoz való.

A visszapillantóból észrevehetett, mert ahogy közeledtem az autó felé kiszállt. Szürke melegítő szettjébe tökéletesen látszott a kidolgozott teste. Lehetetlenség lett volna nem megbámulni.

-Szia Sofia.- Kedves volt a hangja, bár észrevehető volt, hogy feszült. Kinyitotta udvariasan az ajtót.
-Szia Nath. Ne haragudj, hogy nem jelentkeztem egésznap, de sűrű napom volt.- zavarba jöttem a közelségétől, de ő csak kedvesen mosolygott egyet.
-Semmi gond. Szállj be.- tettem ahogy kérte. Az ülés elképesztően kényelmes volt. Jó illat lepte be az autót. Mindig is volt bennem egy olyan érzés, hogy Nath szereti rendben tartani a dolgokat maga körül, de nem hittem volna, hogy ennyire.

-Na és kedvesem, hogy hogy nem jelentkeztél egésznap?- kérdezte miközben a kezét a sebességváltóra helyezte.

Szavaitól, mintha más világba kerültem volna. Éreztem, ahogy a hasamba eddig elhaló félben lévő pillangók újra feléledtek.

-Bocsánat. Ma elég sűrű napom volt. Így nem nagyon tudtam telefonozni.- Próbáltam nem a szemébe nézni. Nem akartam , hogy lássa elpirultam.
-Hát rendben. Nem haragszom.- mosolygott, de nem volt őszinte.
-Na és merre megyünk?
-Remélem nem vagy félős típus. - pimasz mosolya ismét a szája sarkába húzódott.
-Attól függ miről van szó.
-Szóval. Megismerkedtem pár új emberrel a leendő osztályomból. Meghívtak egy kisebb összejövetelre. Gondoltam viszlek téged is. - pillant rám, majd a sebességváltóról a combomra helyezte a kezét.
-Hm. Rendben.- Mosolygok rá bíztatóan
-Köszönöm Sofia.- mosolyog rám, majd szorít egyet a combomon.

Az út hátralévő része csendben telt.

-Azt hiszem megérkeztünk- kiszállt az autóból, pont arra pillantottam, és volt alkalmam szemügyre venni a tökéletes fenekét.
Nem gondoltam volna, hogy ilyen udvarias.
-Szépségem! Szállj ki.- mondta, majd viccesen meghajolt előttem.
Amint kiszálltam, becsukta az ajtót, majd belém karolt, s megindultunk a hatalmas ház felé. Nem volt ismerős. Egyáltalán nem.

Ahogy beléptem az ajtón, megcsapott egy ismerős illat. Az az illat, amit másfélévvel ezelőtt éreztem aznap este.
Ahogy beljebb mentünk, szembe találtam magam vele.
A világ lelassult, s egyre gyengébbnek éreztem a lábaimat.

——————————————-

Sziasztook! Ma kicsit hosszabb részt hoztam el nektek! Remélem tetszeni fog! Ha tetszik, nyomj egy csillagot!

Puszi, merci❤️