A Megmentő

🌸4🌸

🌸t ö k é l e t e s  l á n y🌸

Nath szemszöge

Július 11.

Már hajnalok hajnalán az erkélyemen szívtam el a szokásos napindító cigimet. 
Szeretem ezeket a pillanatokat. Ilyenkor csak a madarak csicsergését hallani, s látni az égen a feltörekedni kívánó napsugarakat.

Első utam az edzőterembe vezetett. Mielőtt ide költöztünk volna, már körbe néztem, hogy hol van a legjobb edzőterem a közelben. Ez a legjobb stressz levezető. Itt ki tudok adni minden fájdalmam.

Mostanában egyre többet gondolok anyára, hogy mi lehet vele, hogy érzi magát. Nagyon hiányzik, de ha ő nem keres, nem szívesen zavarom meg az új életében, ahol én nem kaptam helyet.

Talán háromnegyed órát tölthettem az edzőteremben, miután hazaértem lezuhanyoztam, majd a kezembe vettem a telefonom, s elkezdtem tárcsázni Sofia számát.

Talán egy-kettőt csörrent, s fel is vette.

  -Szia Nath- szólt bele a telefonba aranyos álmos hangon. Ez a lány már most tönkretesz azzal, hogy milyen édes.
  -Sziaa. Felkeltettelek?- ennél rosszabb szöveget le sem nyomhattam volna.
  -Fel. De semmi baj- Válaszolta.
  -Nincs kedved eljönni velem vásárolni?- érzem, ahogy a kezeim elkezdtek izzadni, de folytattam a mondanivalómat.- Férfi vagyok, s fogalmam sincs, hogy mik azok az alap dolgok, amik kellenek egy háztartásba.- Hazudtam, pontosan tudom, hogy mik kellenek, de talán így rá vehetem arra, hogy találkozzon velem.- Segítesz nekem?- Talán a hangomban hallatszott a megjátszott kétségbeesés.
  -Persze, mikor akarsz menni?- Hangjában hallatszott a kedvesség.
  -Most?- Nevetek zavarodottságomban.
  -Ahh , adj 20 percet. Még fel kell- a mondatot már nem hagytam, hogy befejezze. Bontottam a hívást, s felöltöztem, majd a házuk felé vettem az irányt.

Sosem voltam szégyenlős , ha lányokról volt szó, de ő valahogy más. Van benne valami különleges. A közelében akarok lenni. Mindig.

Ahogy ideértem a bejárati ajtajuk elé, kisebb idegesség fogott el. Hezitáltam , hogy be csöngessek e.

Csengetésemre nem jött válasz, így benyitottam.

-Sofia. Itt vagy?- kiabáltam el magam.
-Emelet.- válaszolta vissza.
-Na végre megvagy.-Olyan gyönyörű volt, az álmos fejével, és a kócos frizurájával- Kész vagy már?- nem akartam siettetni, de nagyon nehezen fogom vissza magamat.
-Nem.Nagyon nem. Készülődnék, de itt állsz előttem, így pedig nem tudok öltözni.- láttam rajta, ahogy zavarba jön. Arcát elöntötte a vörösség.
-Ohh bocsánat. Nem gondoltam volna, hogy ilyen szégyenlős vagy.- Elmosolyodtam, olyan szédítően szép lány- Lemegyek akkor a nappaliba, megvárlak ott.- mielőtt kiléptem volna a szobája ajtaján, utoljára végig pillantottam rajta. Egy szó van rá. Gyönyörű.

Ahogy leértem az emeletről végig néztem a nappaliba. A falakat képek borították. Mindegyiken Sofia volt. Az anyukája nagyon büszke lehet rá.

Elővettem a zsebemből a telefonom. És aranyos macskás videókat kezdtem el nézni. Imádom őket.
Hallottam Sofia lépteit, így a lépcső felé vettem az irányt.

Ahogy megpillantottam, a lélegzetem is elakadt.

-Azta.- csúszott ki a számon.
-Hmm?.- nézett rám kérdően.
-Gyönyörű vagy.- csak ennyit tudtam mondani, de ezt is a bennem lévő összes őszinteséggel.
-Ugyan, indulhatunk?.- láttam rajta, hogy zavarba van. Tetszik, hogy ennyire zavarba tudom hozni.

Szerintem Florida összes boltját bejártuk. Az idő csak úgy repül Sofia mellett. Amikor megkérdezte, miért költöztünk ide, összeszorult a szívem. Nem mondhattam el neki az igazat, akármennyire is akartam. Nem akarok neki hazudni, de meg akarom védeni az igazságtól. 
Amikor kiszállt a kocsiból, bent maradt az illata. Mámorító.

Miután mindent kipakoltam, a fürdő felé vettem az irányt. Zuhanyzás közben, azon gondolkodtam, hogy lehet valaki ennyire csodálatos. Mindig mosolyog, s olyan tökéletesnek tűnik.
Kellett már az életembe, egy ilyen pozitív lány. Remélem nem veszi zokon, hogy ennyire próbálok felé közeledni. Egyszerűen muszály.