A Bírás

Első fejezet

1. Fejezet

E történet mint sok más élet történet ez is pár éve kezdődött.
Sziasztok Peter vagyok Peter Lockner tizennégy éves vagyok friss kapcsolatban és a világon a legboldogabb. Nemrég ismertem meg kedves párom Nataliet. Igaz ő 17 éves dehát, tudjátok milyen ez a fiatal románc. Történt ugyan is hogy egy parkban az akkori legjobb barátommal egy kisebb találkozót terveztem. Mint utólag ki derült hívott másokat is picit rosszul esett de azért el tudtam tűrni. A park bejárata előtt már tíz perccel előbb ott vártam Flórát a barátom. Amint meg láttam egyből a nyakába borultam. Tudniillik kb másfél hónapja nem láttam. Majd el kezdtünk beszélgetni

-Flóra: Szia Peter!

-Peter: Szia!

-Flóra: Úristen már vagy ezer éve mesélj hogy vagy?

-Egész jól kicsit magányosan de minden rendben. Mondtam neki mosolyogva.

Majd el kezdett nekem mesélni az új társaság-rol . Nagyvonalakban egy közvetlen kis három fős baráti társaság akik új barátokat kerestek és Flórán keresztül meg ismertek engem. Épp a mondtad végén járt mikor kettő lány és egy fiú kezdett felénk futni.

-Alisa:SZIASZTOK!!!

-Natalie: Ali nyugi ne rohand így le az új fiút. Természetesen rólam beszélt.

-Flóra: Sziasztok!

Igazából el mesélhetném miket beszélgettek de tipikus tini lányos sztorik voltak.
Viszont annál érdekesebb a harmadik fél Thomas. Csendes vézna alkatú kissé pszichopata beütésű de többnyire barátságos fickó. Még a lányok pletykálkodtak addig én Thomassal váltottam néhány szót.

- Csá!

-Thomas: Cső!

-Na és? Hogy kerültél ebbe a lány körbe? Kérdeztem tőle

Thomas: hát igazából eleinte Natalie-val
Kezdtem beszélgetni de semmi komoly tudod ez a szerezzünk egy párt magunknak típusú ismerkedés.

-OO értem. Szóval be jön neked Natalie?
Néztem rá huncut szemekkel.

-Thomas: Hát igazából inkább az ő által meg
ismert Alisa tetszik.

Ebben a pillanatban meg könnyebbült érzés fogott el amit hirtelen nem értettem. Aztán le esett. El kezdtem érdeklődni Natalie felé. Ez az érzés mindig erősebb volt mikor mellette voltam . Ez az úgynevezett pillangók nekem elég ujjak voltak mivel egy kapcsolatom se volt még. Szóval igen tetszett nekem Natalie.
De viszont időközben telt múlt az idő beszélgettünk sétálgattunk és el érkeztünk ahhoz a ponthoz hogy indulunk haza. Jött a búcsú ölelés meg ilyenek. Viszont mikor Natalie-t meg öleltem ő szorosan vissza ölelt és nem engedett el csak percekkel később. Aztán ebbe a pillanatban mint egy paradicsom vörösödtem el amit szerencsére senki nem vett észre.
Tehát összegezve ez a nap nagyon jól telt haza értem le tusoltam és be feküdtem az ágyamba mint aki jól végezte dolgát.
Pár percre rá mikor már aludni készültem volna fel villant a telefonom rajta egy üzenettel.
Natalie: Szia nagyon jól éreztem ma magam és remélem még fogunk találkozni, és köszönöm az ölelést nagyon jól esett.
Abban a pillanatban nem tudtam mit reagálni ezért nem írtam vissza neki úgyis gondoltam, már ő is megy aludni és erre a kérdésemre a választ miszerint:
Most mit kéne vissza írnom?

Márcsak holnap reggel válaszolom meg magamnak.