A Bírás

Második fejezet

Most mit kéne vissza írnom?

E mondat járt reggel a fejemben miközben ittam a kávém. Amint meg ittam, el készültem fel öltöztem, és úgy gondoltam le megyek egyet sétálni a közeli parkba.
Amint le értem le ültem egy padra, és el kezdtem gondolkodni. Mit írjak neki vissza?
És egyszer csak le esett, először is nem szabad hogy meg várakoztassam, mivel bunkónak fog nézni, ami annál a lánynál aki tetszik nekem egy elég nagy fekete pont. Elővettem a telefonom és írni kezdtem:

-Szia Natalie! Én is meg szeretném neked köszönni a tegnapi napot, hogy őszinte legyek sose fogott még el olyan érzés mint abban a percben mikor meg öleltél, abban a pillanatban mintha pillangók lettek volna az egész testemben.
összességében nagyon jó érzés volt....

Majd meg kérdeztem tőle:

-Esetleg holnap lenne kedved össze futni?

És el küldtem. Nagy meglepetésemre meg nézte és el kezdett írni, a szívem majd ki ugrott a helyéről olyan volt mintha most vallottam volna neki szerelmet pedig egyáltalán nem erről volt szó. Meg kaptam az üzenetet amiben az állt hogy:

Natalie: Úristen igen!! Persze hogy van kedvem tálálkozni. De én ma is rá érek persze...

Végig sem olvastam mikor Natalie fel hívott.

-Natalie: Szia!

-Szia Natalie hogy hogy fel hívtál? Kérdeztem zavart hangon.

-Natalie: Hát úgy voltam vele hogy itt beszéljünk inkább.

-Teljesen igazad van ez tényleg jó ötlet volt. És hogy gondoltad hol találkozzunk?

-Natalie: Mondjuk nálatok a parkba?

-Tökéletes. Kettőkor? Kérdeztem.

-Natalie: Nekem tökéletes.

Majd le tettük. A nap további részét a parkban töltöttem majd ilyen este 6-7 felé haza mentem és el végeztem a szokásos esti rutinom.
Majd el tettem magam holnapra.
Másnap reggel fel keltem és el készültem a "randira". A meg beszélt idő előtt szigorúan 20 perccel előbb vártam őt, majd rá 10 percre meg is érkezett. Meg ölelt majd köszönt.

-Natalie:Szia!

-Szia. Köszöntem neki és vissza öleltem.
Igazából át beszéltük a találkozót a többiekkel hogy ki hogy érezte magát meg ilyenek. De volt egy megszólalása aminek nagyon örültem

-Natalie: Amúgy nem azért mondom de nagyon aranyos vagy és mondhatni az esetem. Jelentette ki eléggé el pirult arccal.

-K..k.. Köszönöm. Válaszoltam neki zavartan

Úgy gondoltam itt az idő el mondom neki hogy be jön nekem igen is férfi leszek.

-Natalie egyébként eléggé kedves vagy és igazán jól nézel ki nagyon jó a ruhád és a hajad is nagyon szép... Igazából annyit szerettem volna mondani hogy...

Viszont ebben a pillanatban meg csörrent a telefonja, az anyukája hívta. Annyit mondott hogy az anyukája azonnal haza hívta mivel nem takarított ki otthon (igen mesélte hogy eléggé szigorú az anyukája). Így a mondatomat nem tudtam neki el mondani. El köszöntünk és el indultunk. Amint haza értem boldog de egyben szomorú is voltam, de úgy voltam vele lehet hogy nem kell ezt még siettetni, így hát boldogan és csupa örömmel neki álltam az esti már már reflex szerű rutinomnak, majd utána le feküdtem . Viszont ismét fel villant a telefonom rajta egy üzenet Natalie-tól:

-Te is be jössz nekem...