Highness (Megtörve) JAVÍTÁS ALATT!!

1. fejezet

Új városba költöztem mert a szüleim kidobtak otthonról. Sosem volt velük túl jó kapcsolatom de sosem gondoltam volna, hogy képesek voltak kidobni a saját lányukat. Úgyhogy most, hogy magamra maradtam képes lettem új életet kezdeni. Keresnem kellett egy lakbérletet, és valami munkát.
Kb 2 nap múlva találtam lakást, egy hét múlva találtam munkát, úgyhogy nagyjából az első lépések megvoltak. Már csak az itteni iskolába kellett beiratkoznom. Elmentem, beszéltem az igazgatóval, és felvettek. Sőt még ki is segítettek, mert nem kellett fizetnem a tanszerekért. Aztán elérkezett az első napom. Kicsit ideges voltam mert hát...új környezet, új emberek, minden új. Amint beléptem mindenki rám nézett, úgyhogy oda mentem egy lányhoz.
- Szia tudod hol van a 11.a terme?- kérdeztem.
- Szia, nyugi én is oda járok.- mondta a fekete hajú lány.-Én Sára vagyok! Téged hogy hívnak?
- Én Léna vagyok.-válaszoltam. Sára megfogta a kezemet és magával húzott a teremig. Amikor beértünk az ofő bemutatott mindenkinek, és leültetett a helyemre. Nagyjából egész nap Sárival beszélgettem.
Mikor haza értem, átöltöztem és elindultam a munkába. Beértem, neki álltam annak amit nekem osztottak. Egyébként, egy étteremben dolgoztam. Szüneten az egyik munkatársammal beszélgettem.
- Szia! Én Tomi vagyok! - ült le mellém a barna hajú fiú.
- Szia én Léna vagyok! - mosolyogtam.
- Még csak most költöztél ide?
- Igen mert a szüleim kidobtak..
- Oh, hát ez szomorú. De remélem majd össze tudod hozni az életedet! - mosolygott rám kedvesen.
- Köszi. Én is remélem.
Vissza mentünk egy csapat fiú jött be az étterembe. Rá néztem Tomira és ő meg rám. Gengszterek. Pont most? Na mindegy, oda mentem az asztalukhoz és felvettem a rendelést. Vissza siettem a pult mögé mert kellemetlenül éreztem magamat a közelükben. Kész lett a rendelés, kivittem az asztalukhoz a számlával együtt. Nem voltak túl csendesek, de nem randaliroztak legalább. Mikor lejárt a munka időm letakaritottam az asztalokat és felvettem a pénzt amiket utoljára hagytak ott. Átöltöztem és elindultam haza. Kicsit féltem egyedül a sötét utcán. Hát volt is miért. Egyik pillanatban arra lettem figyelmes, hogy ugyanazok a fiúk állják el az utamat akik az étteremben voltak. Amikor elindultak felém én elkezdtem a másik irányba futni, ők pedig utánam. Elöntött az adrenalin ezért nem éreztem, hogy elfáradnék. Csak futottam. Futottam egészen addig amíg meg nem láttam az utca végén egy fiút. Oda rohantam hozzá sírva, lihegve, izzadva és remegve. A sokk hatására nem tudtam semmit mondani. Ő mögém pillantott és meglátta azokat akik engem kergettek.
- Ezeket fogd meg .- mondta, miközben a kezembe nyomta a telefonját és a táskáját. - ha nem bírod a verekedéseket ne nézz ide. - ezzel a mondattal megindult feléjük. Én végig néztem ahogy 1 a kb 8 ellen verekedik. És a fiú meg mindig nyert. Mikor vissza jött kivette a kezemből a telefonját és felhívta a rendőrséget. Egy kis ido múlva végzett a telefonálással, és vállamra rakta a dzsekijét. 5 perc elteltével szirénákat hallottunk. A rendőrök megérkeztek és letartóztatták a gengsztereket.
- Annyira hálás vagyok, el sem tudom mondani! - fakadtam ki a fiú előtt aki erre csak annyit csinált, hogy átölelte a vállamat. Melegséget éreztem. Hirtelen minden félelmem elszállt. Biztonságban éreztem magamat.
- Haza kísérlek, nehogy még egyszer ilyen szemetek ilyet csináljanak veled! - mondta.
- Köszi. - pirultam el. És ezzel elindultunk haza.
- Na és, hogy hívnak? - kérdezte a fiú miközben a vállamat átkarolva rám nézett.
- Léna, és téged? - mondtam még mindig remegve.
- Gergő de mindenki csak Gerinek hív.-mondta. - megadhatom a számom?
- Persze. - válaszoltam kicsit meglepve.
- Tessék. - írta bele a telefonomba a telefonszámát.
- Ha mégegyszer bármi ilyen történik...csak hívj fel. Bármikor írhatsz ha kedved van, válaszolni fogok. - adta vissza a telefonomat."Geri" így írta be magát. Megkérdeztem hogy felhívhatom-e most, hogy be tudjon írni a telefonjába. Azt mondta igen. Amikor felhivtam megszólalt a "Highway to Hell", miután letette, beírta a telefonjába "Léna". Mikor haza értem vissza adtam neki a kabátját.
- Szia! - mondtam mosolyogva.
- Szia. - mondta aztán elsétált.
Megkerestem a kulcsomat és bementem a lakásba. Felkapcsoltam a villanyt és elmentem zuhanyozni. Elalvás előtt jött egy SMS.
Geri: Szia holnap eléd jövök. Elviszlek suliba.
Egyből válaszoltam:
Léna: Szia. Köszi, ugyanabba a suliba jársz te is?
Geri: Igen. Benne vagy, hogy hétvégén bemutassalak a barátaimnak?
Léna: Benne vagyok! Amúgy sincsen sok barátom, és pont ráérek.
Geri: Akkor jó. Na menj aludni, késő van. Jó éjt!
Léna: Jó éjszakát.
Ez után elmentem aludni. Másnap reggel gyorsan lerohantam, a lépcsőn, egyenesen kirohantam. Egyébként ma egy Nirvana-s pólóban, cargo nadrágban és Converse-ben mentem. Mikor kiléptem az ajtón Gerit láttam, a motorján támaszkodva. Fekete pulcsiban és egy fekete bőszabasú nadrágban volt. Kimentem, és felültem a motorjára. Szorosan átöleltem a derekát mikor elindult. Kb 4 perc múlva már ott is voltunk a suli előtt. Amikor beléptem a terembe Sári egyből odarohant hozzám, és vadul kérdezősködni kezdett. Gondolom az eset benne volt a hírekben.
- Úristen Léna jól vagy?! Ugye nem bántottak azok a szemetek? - kérdezte aggódva.
- Nyugi jól vagyok! Egy Gergő nevű fiú védett meg. - mosolyogtam.
- Várj. Úgy érted...Balogh Gergő? - nézett rám csodálkozva.
- Igen miért?
- Ő a leghíresebb fiú az iskolában!
- Tényleg? Hát, legalább jófej. - és pont ekkor csengettek be. Olyan unalmas volt az óra hogy majdnem bealudtam, de valahogy sikerült ébren maradni. Az egész suliban érezhető volt, a "Végre péntek" hangulat. Kaja szünetben Sári, Geri és én lementünk a büfébe és bevásároltunk. Ezután felmentünk a tetőre enni. Beszélgettünk stb. Mikor véget ért a suli felhívtam Gerit, hogy vigyen el munkába mert félek egyedül menni. Alapból is ő mondta elvisz, úgyhogy miért ne?
- Persze.-mondta a telefonba. - nyugi majd haza viszlek a melód után.
- Oké köszi. Tartozom egyel.
- Igazán nem szükséges.
- Nem érdekel akkor is tartozom egyel.
- Ha te mondod. 5 perc és ott leszek.
Miután letette éreztem, hogy biztonságban vagyok. Alig várom hogy találkozzak a barátaival. De ez mellékes.
Amikor Geri megérkezett felültetett a motorjára és elindultunk. Így motorral eléggé gyorsan oda értünk.
- Majd hívj ha végeztél. - és ezzel a mondattal elhajtott. Vettem egy nagy levegőt és bementem. Tomi egyből odarohant hozzám.
- Léna! - kezdte. - jól vagy? Láttam a híreket.
- Oh, igen, jól vagyok. Egy Geri nevű fiú védett meg. - mosolyodtam el.
- Huh, akkor örülök, hogy jól vagy. - sóhajtotta megkönnyebbülten.
- Léna örülök, hogy jól vagy de dolgozni kéne. - jött oda a főnök.
- Oh, igen, bocsánat. - és elindultam a pult felé. A munka idő unalmasan telt. Ebéd szünetben csak Tomival beszélgettem. Megadta a számát, ennek örülök, mostmár 3 barátom is van :). Mikor lejárt a munka akkor felhívtam Gerit, hogy végeztem. Gyorsan ideért, belökte az étterem ajtaját, és egyenesen hozzám jött.
- Mehetünk? - kérdezte.
- Mindjárt. - mondtam miközben berohantam a táskámért. A cuccaimat összeszedve mentem oda hozzá.
- Meg tudunk majd állni a boltnál? - kérdeztem vigyorogva.
- Igen. - biccentett. És ezzel elindultunk. Mikor megérkeztünk leszálltam a motorjárol.
- Bejössz? - kérdeztem.
- Nem. - mondta.
- Oké. -ez után bementem. Vettem mindent. Innivalót, kenyeret, szendvicset(igen), stb. Gerinek vettem egy kólát, mert láttam hogy mindig azt issza.
- Geri kapd el! - mondtam miközben felé dobtam a kólát. Ő lazán elkapta.
- Köszi. - mondta miközben magától eltartva megpróbálta úgy kinyitni, hogy ne fusson ki. A dobás megártott szegény kólának. Miután végre kinyitotta bele ivott és mentünk tovább.
- Egyébként egyedül élsz? - kezdtem bele a beszélgetésbe.
- Igen egyedül élek, miért? - kérdezett vissza.
- Csak kíváncsi vagyok. Végülis meg nem ismerjük egymást annyira. - mondtam.
- Ha akarod ma átmehetek, és beszélgethetünk.
- Benne vagyok.
Mikor megérkeztünk, be engedtem Gerit a lakásba. Leültünk a kanapéra és elkezdtünk beszélgetni. Mindenről. De leginkább arról hogy miket szeretünk.
- Egyébként kérsz kaját? - kérdeztem hirtelen.
- Nem igazán vagyok éhes. Egyébként is mennem kell. Te is menj aludni, emlékszel? Holnap találkozol a barátaimmal. - mondta miközben felvette a kabátját.- Szia. - mondta, aztán kinyitotta az ajtót.
- Szia. - mondtam. Ezután Geri elment és én elmentem aludni. Másnap reggel telefon hivásra keltem, amitől annyira megijedtem, hogy majdnem kiestem az ágyból. Ránéztem a telefonomra, és Geri nevét pillantottam meg a kijelzőn.
- Jó reggelt Csipkerózsika. - szólt bele a telefonba. - itt vagyok a lakásod előtt, úgyhogy gyorsan készülj el.
- A sokk hatására konstatálni tudom, hogy gyorsan el fogok készülni. - szóltam bele, mire csak egy röhögést kaptam válaszul.
- Na mindegy. Siess. - és letette. Gyorsan kellett elkészülnöm mert Geri már várt. Kifésültem a hajamat és megmostam a fogamat. Gyorsan felvettem magamra néhány göncöt, és beraktam a pénztárcámat, telefonomat. Kirohantam az ajtón és egyből Gerihez mentem.
- Mehetünk? - kérdezte.
- Igen. - mondtam aztán felültem a motorjára. Nem igazán tudtam hova megyünk, de 5 perc múlva megérkeztünk egy elhagyatott raktár épülethez.
- Biztos, hogy kedvelni fognak engem? - kérdeztem félve.
- Biztos vagyok benne, hogy igen. - mondta miközben egy gúnyos mosolyt húzott az arcára. A gyors beszélgetés után bementünk. Mikor beléptem megpillantottam 10 fiút es 3 lányt. Kicsit ideges lettem, de megprobáltam nem kimutatni. Mindig félek új emberek között. Amikor megláttak mindenki köszöntött. Én csak félénken vissza köszöntem.
- Körülöttünk nem kell szégyenlősködni. - kezdte az egyik fiú.-én Norbi vagyok.
- Én Szilveszter. - kapcsolódott be.
- Én Zsolti.
- Peti.
- Dávid vagyok.
- Marcell. - mondta egy hang a hátam mögött amire össze rezzentem.
- Zsombor, mindenki Zsombinak hív. De annak hívsz aminek akarsz.
- Oké. - mondtam.
- Noel.
- Áron vagyok.
- Én Martin vagyok. - oda néztem a szökés-barna hajú fiúra...Nála helyesebb fiút ritkán látni. Jaj asszem szerelmes vagyok. Már megint?
- Szia, én Anett vagyok. - mosolygott rám egy lány.
- Elizabett, de legyszi hívj csak Lizának.
- Oké. - mondtam.
- Dorina, de mindenki Dorinak hív. - mutatta be magát mindenki. Rajtam a sor. Juj.
- Én Léna vagyok. - mondtam félénken.
- Nem kell idegeskedni. Na látod én már kedvellek! - karolta át a vállamat Norbi. Ezután elkezdtünk beszélgetni. Martin odajött hozzám és elkezdett velem beszélgetni.
- Szia. - ült le mellém.
- Szia. -válaszoltam.
- Lehet hogy ez furának fog hangzani, de nagyon szép lány vagy.
- Oh köszi. - éreztem ahogy az arcom felmelegedik. Sosem hívott még így egy fiú sem. Úgy éreztem ez a legjobb jelenet az egész életemben. De egyszer csak a szemem sarkából megláttam Gerit, ahogy engem néz, a szemeiben düh áradt, a kezeit ökölbe szorította. Úgy nézett ki mint aki mindjárt ott helyben fog felrobbanni. Vissza néztem Martinra aki csak kedvesen rám mosolygott, de az a mosoly nem sokáig tartott, észre vette hogy valami baj van.
- Léna? Minden oké? - kérdezte furcsállva.
- Oh igen csak elbambultam. - kaptam a fejemhez. Mielőtt fel álltam volna a kezembe nyomott egy papír darabot.
- Majd hívj fel. - mondta és felvette a kabátját. - srácok én most megyek!-ugrott le az egyik alacsonyabb konténer tetejéről. Mindenki köszönt én meg csak éreztem, hogy mindjárt össze esek. Elfordultam a többiektől és megnéztem mi állt a cetliben.
"Ez a számom ** ** *** ****". Éreztem hogy megfordul velem a világ. Életemben másodjára vagyok szerelmes. Az első még akkor volt mielőtt a szüleim kidobtak volna. De az nem volt a világ legjobb szerelme. Nem akarok róla beszélni.
Eltettem a zsebembe a cetlit és oda mentem a többiekhez. Becsatlakoztam a beszélgetésbe és hogy őszinte legyek, eléggé bírom ezt a társaságot. Néhány emberrel számot cseréltem. De legfőképpen a lányokkal. Amikor szóltam Gerinek hogy mennem kell jött velem.
- Na nekem mennem kell! - kiáltottam mire mindenki oda fordult. - Sziasztok! - mindenki elköszönt. Én és Geri kimentünk de mielőtt felültem volna a motorjára, Geri megkérdezte miről beszélgettünk.
- Miről beszéltetek? - kérdezte. Kicsit Hezitáltam mielőtt válaszoltam.
- Csak átlagos dolgokról. - mondtam.
- Ahhha.
Csak felültem a motorjára és ő elindult. Mikor haza értünk elköszöntünk egymástól, és berohantam a lakásomba. Letettem a cuccaimat és bementem a konyhába. Aztán eszembe jutott a cetli. Gyorsan kihalásztam a zsebemből és felhívtam.
- Helló. - szóltam bele a telefonba.
- Szia nem gondoltam volna, hogy ilyen korán felhívsz. - mondta gúnyosan Martin.
- Jól van na, most jutott eszembe és most értem haza. - Kb 1 órát beszélgettünk amikor benyögtem, hogy mennem kell.
- Oké menj csak. - mondta.