Highness (Megtörve) JAVÍTÁS ALATT!!

6. fejezet

Mintha megállt volna az élet. 1 hónap telt el az eset óta, én kicsit kezdtem feldolgozni, viszont Geri és Dori nem. Próbáltam velük annyi időt tölteni, és annyira felvidítani őket amennyire csak tudtam. Geri minden este velem aludt, mert nem tudott egyedül lenni. Minden este sírt. Nem tudott mindig elaludni. Mostmár jobban van, tud aludni, nem sír gyakran, már van kedve az élethez.
Dorival szintúgy. Nem tudott aludni, mindig sírt, folyton magát hibáztatta a történtek miatt, nem tudott egyedül lenni. Ő is kezdett felépülni.
- Mi lesz a terveddel? - ült le mellém Geri, mire én vissza tértem a gondolataimból.
- Milyen tervel? - kérdeztem értetlenül.
- Az, hogy tönkre teszed Sára életét. - mondta.
- Feladom, már nem lényeg. - legyintettem.
- Oké. - mondta, szorosan átöleltem, ő pedig vissza ölelt.
- Szeretlek. - mondta. Erre én mégjobban átöleltem. Így maradtunk még 5 percig, aztán Dori megérkezett.
- Van kedvetek ma este elmenni inni? - kérdezte miközben neki dőlt az ajtókeretnek.
- Minek? - kérdeztem. Még én is meglepődtem, hogy ezt kérdeztem.
- Elfelejtsünk mindent egy éjszakára? - mondta.
- Hát, ha már így mondod, akkor benne vagyok! - mondtam.
- Geri? - fordult felé Dori.
- Felőlem. - vonta meg a vállát.
- Éhes vagyok. - mondtam, aztán elővettem a telefonomat, hogy rendeljek. Miután megvolt a rendelés vissza mentem a nappaliba, és leültem Geri mellé.
- Jól vagy? - kérdeztem.
- Igen, asszem'.. - mondta. Betettem egy filmet, és egészen addig azt néztük, amíg a kaja megérkezett. Dori ment ki fizetni helyettem. Igazából az a nap unalmasan telt. Nincs mit regélni róla. Csak az este volt igazán jó. Este 7-kor elindultunk egy kocsmába, hogy igyunk. Út közben elszívtunk pár cigit, Dori megint majdnem bele esett egy árokba. Amikor odaértünk pár embert félre lökve odamentünk a pulthoz. Mindenki kért magának egy italt, és elkezdte elengedni magát. Dori már a 6. felesét húzta le, én a 4.-et, Geri pedig a nagyon sokadikat. Kezdtem magam jól érezni egy hosszú idő után, az incidens után nem volt egyikünknek sem élet kedve. Buliztunk, ittunk, egy éjszakára minden gondunk elszállt..
Részegen ballagtunk haza, majdnem minden sarkon neki mentünk valaminek, vagy valakinek. De az nem lényeg, hanem az, hogy sikeresen haza értünk. Régen éreztem magam ilyen jól. Reggel a kanapén ébredtem, amikor felültem, Gerit az étkező asztalon, Dorit pedig a földön. Felkeltem, hogy átöltözzek. Próbáltam minél kevesebb hangot csinálni, és nem felkelteni őket. Hát nem sikerült. Abban a pillanatban amikor megmozdultam, Geri felkelt.
- Azta k*rva. - mondta miközben a fejét fogta. Mióta szokott rá a káromkodásra?
- Hány óra van? - kérdezte.
- Nem tudom. 9 óra körül. - mondtam és ránéztem az órára.-Oké ez volt az egyik legnagyobb tévedésem.-vigyorogtam.
- Miért mennyi? - kérdezte röhögve.
- 13:24.... - mondtam.
- Azta k*rva. - mondta.
- Úgy látom ez az új kedvenc mondatod. - mondtam.
- Aha. - bólintott miközben felállt. Odament Dorihoz és bele rúgott.
- Ááu. - mondta Dori miközben az oldalát fogva felüllt.
- Ezt minek kellett?! - kérdezte idegesen.
- Mert miért ne? - vonta meg a vállát Geri. Én csak bementem a fürdőbe, hogy zuhanyozzak. Borzasztó szagom volt. Miután végeztem Geri és Dori lökdösték egymást, hogy ki mehessen be előbb. Végül Dori nyert.
- Nemáár. - mondta Geri.
- Nyugi, majd sorra kerülsz! - ütögettem meg a vállát.
- Remélem. - sóhajtott majd megölelt. Bementem a szobámba, és átöltöztem (igen egész végig törölközőben voltam). Kijöttem, majd bementem a konyhába.
- GERI!! - üvöltöttem. Geri rohant a konyhába.
- MIVAN?! - kérdezte idegesen.
- Rendelj már kaját. - mondtam nevetve.
- Oké. - forgatta a szemeit majd elővette a telefonját, és elment telefonálni. 2 percel később Dori jött ki a fürdőből, mire Geri berohant (persze miután rendelt). Dori odajott hozzám egy szál törölközőben.
- Elviszem néhány ruhádat. - mondta majd bement a szobámba.
- DORI HIVNAK!! - üvöltöttem.
- HOZD BE!! - üvöltött vissza. Bementem a szobába és oda adtam neki a telefonját.
- Ez ki? - kérdezte.
- Ki? - mondtam és megnéztem a telefonját.
- Ismered? - nézett rám.
- Nem.. - válaszoltam. A telefonján az volt kiirva "Petra".
- Nem lehet, hogy tegnap este ismerted meg? - kérdezte Geri miközben bejött a szobába. Nem volt rajta póló, mondjuk ezt már megszoktam.
- Lehetséges. - mondta Dori.
- Vedd már fel!! - mondtam. Dori felvette és kihangosította.
- Szia! - köszönt bele egy lány.
- Szia. - mondta vissza Dori.
- Emlékszel mi történt tegnap este? - kérdezte a lány.
- Hát, hogy őszinte legyek nem igazán... - vallta be Dori.
- Nyugi én sem. Arra emlékszem egyedül, hogy csókolóztunk, majd hát, eléggé összejöttünk. - mondta a lány. - ha elfelejtetted volna, akkor Petrának hívnak!
- Jaaa, rémlik valami, engem meg Dorinak! - mondta.
- Akkor, azt hiszem együtt vagyunk. Neked ez rendben van? - kérdezte Petra.
- Persze, minden oké... - mondta Dori, majd ránk nézett. Szegény csak annyit látott, hogy mi ketten Gerivel próbálunk nem röhögni. Egy idő után, Geri először nevetett. Vagyis csak vissza tartotta.
- Most mennem kell. - mondta Petra.
- Szia. - köszönt Dori.
- Szia! - mondta Petra, és letette. Ezután kitört belőlünk a nevetés. Dori csak bele temette az arcát egy párnába, a vállai viszont rázkódtak. Gondolom ő is röhögött.
- Ez mi volt?! - kérdezte Geri röhögve.
- Nem tudom. - válaszolta Dori miközben felnézett a párnából. Jól gondoltam, nevetett. Szegény Petra, pedig kedvesnek tűnik. Ez így ment kb még 10 percig amikor végre befejeztük.
-Ez jó volt.-töröltem meg a szemem. De a hangulat hamar elszállt mert Dorinak, és Gerinek eszébe jutott az incidens. Láttam rajtuk. Szorosan átöleltem Gerit, ő pedig vissza ölelt.
- Léna.. - mondta Geri szipogva.
- Igen? - mondtam.
-Beszélnünk kell..-nézett rám. Nem kezdődött jól.
- Már most rosszul kezdődik. - sóhajtottam. - Mond, essünk túl rajta.-mondtam mire Geri mélyen a szemembe nézett.
- El kell költöznünk. - mondta. Én csak meredten bámultam rá.
- Miért? - csak ezt tudtam kérdezni. Miért kell költöznünk? Nem jó itt?
- Találtam egy munkahelyet. Viszont az másik városban van. - mondta.
- Geri, ez nem baj. Örülök amiért találtál új munkát. - öleltem meg.
- Ha érdekel mikor költözünk, akkor az holnap után lesz.
- Mi? -kérdeztem döbbenten. Már holnapután?
- A főnök látni akar, ezért akkor. Ja és Dori is jön. - mutatott Dorira.
- Remélem nem baj. - mondta Dori.
- Nem dehogyis... - néztem rá.
- De akkor miért nem utazol oda és jössz vissza? - kérdeztem.
- Mert nem fogok több órát oda vissza utazni csak egy találkáért az új főnivel. - mondta mire hangosan felnevettem.
- Akkor menni kell pakolni. - mondta Dori miközben felállt az ágyról. Odament a ruháimhoz majd kivett egy....bőröndöt? Nekem nincs is bőröndöm, honnan szedte? Oké nem kérdezősködök tovább. Neki álltunk pakolni a ruháimat, olyanok is elő kerültek amikről azt sem tudtam, hogy vannak nekem. Dori folyton azzal szórakozott, hogy a pólóimat próbálta fel. Geri pedig a kiegészítőimet pakolta magára. Nagyon jól állt neki a rózsaszín Barbie-s napszemüveg, ami még a gyerekkoromból maradt fenn. Estére pont végeztünk.
- Geri, nem gondolod, hogy a te cuccaidat is össze kéne pakolni? - néztem rá.
- Igazad van. De nem akarok oda menni... - mondta. Megértem, Timi cuccait már kidobálta, csak ami kötődik hozzá azt tartotta meg.
- Mi lenne, ha én és Dori átmennénk és össze pakolnánk a cuccaidat, te pedig itt maradsz. Mit szólsz hozzá? - kérdeztem.
- Az nekem jó. - bólogatott.
- Akkor megyünk. - mondta Dori miközben kihúzott a szobából.
- Van kaja a hűtőben! - kiáltottam.
- Oké!! - kiáltott vissza. Felvettük a cipőnket, és elindultunk.
- Várj, nincsen kulcsunk. - mondtam.
- Nekem van. - mondta Dori.
- Akkor jó. - zártam le a beszélgetést. Az út közben, majdnem elütött egy autó, Dori pedig majdnem megvert egy embert. Amikor odaértünk Dori kinyitotta az ajtót, és felkapcsolta a villanyt. Kihalt volt az egész ház, nagyon hideg volt.
- Hoznom kellett volna pulcsit. - húztam össze magam.
- Majd felveszel egyet Geri pulcsiai közül. - legyintett Dori. Bementünk a szobájába és felkapcsoltuk a villanyt. Dori levette a szekrény tetejéről a bőröndöt majd kinyitotta. Én odamentem a szekrényhez és elkezdtem kipakolni a cuccait. Egy kis idő múlva találtam egy pulcsit amit felvettem. Reméljük nem veszi észre. Ez így ment még jó néhány óráig. Éjfélre végeztünk a pakolással. Dori vitt 2 bőröndöt, én meg 3 táskát. Mikor haza értünk leraktuk a cuccokat. Dori bement a konyhába, én bementem a szobámba, ahol Gerit találtam az ágyamon. Aludt, legszivesebben befeküdtem volna mellé. De előbb kimentem megnéztem mi van Dorival, aki a kanapén aludt. Nem volt más választásom, befeküdtem Geri mellé és egyből álomba merültem. Reggel arra keltem, hogy Geri kint van a konyhában és valamit pakol.
- Jó reggelt. Te mit csinálsz?-ásítottam.
- Neked is. Össze pakolom a konyhai cuccaidat! - mosolygott rám.
- Jaa...köszi. - mondtam még mindig kómásan.
- Menj szedd rendbe magadat! - mondta miközben be tessékelt a fürdőbe. Kifésültem a hajamat, megmostam a fogamat és átöltöztem.
- Végeztél már? - dugta be a fejét Geri az ajtón.
- Nagyjából. - mondtan egy kicsit szomorúan.
- Mi a baj? - kérdezte miközben mögém jött és átkarolta a derekamat.
- Hogy nézek ki? - néztem bele a tükörbe. Geri csak meglepett arccal rám nézett.
- Hogy néznél ki? - kérdezett vissza.
- Hát.. - mondtam halkan.
- Válaszolok helyetted. Szépen! - mondta aztán egy puszit nyomott az arcomra.
- Befejeztétek már a nyálaskodást? Nekem jelenleg egy olyan barátnőm van akit nem is ismerek! - mondta Dori neki dőlve a falnak. Geri összerezzent Dori hangjára, én csak elkezdtem nevetni. Dori csak vigyorogva távozott.
- Egyébként találkozol majd vele? - kiabáltam ki.
- Igen! - kaptam a választ. Ezután Gerivel együtt vissza mentem a szobámba és leültem az ágyra. De nem tudtam sokáig leülni, mert csengettek.
- Kinyitod? - vigyorogtam Gerire.
- Igen. - sóhajtotta. Geri kiment az ajtóhoz, én csak kivettem az egyik bőröndből egy pólót, mert az előző nem tetszett. Kirántottam az ősrégi Tokio Hoteles pólómat. Előjöttek a régi szép emlékek. Amikor Geri vissza jött egy pillanatra megállt, fel és le nézett rám.
- Az előbb más póló volt rajtad.. - mutatott rám.
- Igen, az előző nem tetszett! - mosolyogtam. Hirtelen Norbit véltem megpillantani Geri háta mögött.
- Szia! - intett oda nekem.
- Szia. - mondtam vissza.
- Hoztam mekit! - emelte fel a 2 zacskót. Én csak csillogó szemmel néztem rá.
- Honnan tudtad, hogy éhes vagyok?! - kérdeztem visítozva.
- Megérzés. - mosolygott, és letette a kajás zacskókat az asztalra.
- Hallottam elköltöztök. - nézett ránk Norbi.
- Igen. Amúgy Geri meg mindig nem mondtad el hova költözünk. - néztem Gerire, aki csak bámult engem.
- Ja igen! Szegedre. - jutott eszébe. Én csak nagyra nyílt szemekkel néztem rá.
- Nem hallottam jól. Szegedre!? - kérdeztem vékony hangon.
- Tudom messze van. - mondta.
- Istenem...-mondtam. Norbi csak állt előttünk. Nem tudott mást csinálni, odaadta nekünk a kajánkat.
- Ha már ott vagy, ide tudsz nekem hozni egy energia italt? - kérdeztem.
- Igen. - mondta és kivett egyet a hűtőből. Miután odaadta leült mellénk és elkezdte enni a hamburgert.
- Egyébként Dori itt van? - kérdezte Norbi.
- Elméletben igen, gyakorlatban nem biztos. DORIII!!! - kiabáltam.
- MIVAN?! - jött a válasz.
- Itt van. - mondtam. Geri csak elröhögte magát.
- Mondom, mivan? - jött ki a fürdőből.
- Ott a kajád. - mutatott az asztalra Norbi.
- Ja köszi. - mondta és elvette, majd elkezdte enni.
- Van kedvetek, egy utolsó bulira eljönni a költözés előtt? - kérdezte Norbi.
- Hát persze! - tártam szét a karom.-kinél lesz?
- Marcell. - mondta.
- Hánykor? - kérdezte Geri
- Szokásos 7. - mondta.
- Megyünk. - mondta Dori tele szájjal.
- De hajnali 2-kor el kell jönnünk. - mondta Geri.
- Miért? - kérdeztem.
- Mert reggel 5-kor indulunk és még vannak dolgok amiket össze kell pakolni. - mondta.
- Akkor miért nem pakoljuk össze most? - kérdeztem vissza.
- Mert nincs kedvem. - röhögte el magát. Ez érthető, kinek van reggel kedve pakolni?
- Ahhhha, értem. - néztem rá értetlenül.
- Elfogyott a kajám! - jelentette be Dori.
- Dehát még csak kb 5 perce kezdted el enni. - csodálkozott Norbi.
- Dori gyorsan eszik. - mondtam és kimentem a szobából. Elkezdtem lapozni a névjegyzéket, és felhívtam valakit.
- Szia! - köszönt bele Tomi miután felvette.
- Szia! Figyelj. Most dolgozol? - kérdeztem.
- Igen, Miért? - kérdezett vissza.
- Mond meg a főnöknek, hogy felmondok. - mondtam.
- Sajnálattal hallom, megmondom neki. De ha szabad kérdeznem miért mondasz fel? - kérdezte.
- Mert elköltözök. - vallottam be. 
- Oh, értem. Akkor megmondom neki. A papírokat majd átviszem! - mondta.
- Oké, köszönöm. - mondtam mosolyogva.
- Igazán semmiség! - mondta és letette. Sóhajtottam egyet. Úgy érzem nagyjából kezd össze állni az életem. De csak nagyjából. Ránéztem az órára és elcsodálkoztam. Már 4 óra van?! Berohantam a szobába, gyorsan befejeztem a kajámat, és vadul elkezdtem nyomogatni a telefonomat.
- Most mi van? - kérdezte Dori.
- Ismerek valakit aki Szegeden lakik. Nála tudunk maradni egy ideig! - mosolyogtam.
- Oké. - mondta Geri. Hát rövid és tömör válasz legalább. Na mindegy.
- Mi a neve? - kérdezte Dori.
- Ismeritek. Budai Ákos. - mondtam.
- Igen, ismerem. - mobdta Geri. Ákos gyorsan válaszolt egy "Oké, egy ideig maradhattok"-al. A megkönnyebbülésből sóhajtottam, és rádőltem Geri vállára, aki csak átkarolt.
- Elfogyott a kajám! - jelentette be Norbi.
- Ez most egy verseny? - kérdeztem.
- Nem csak be kell jelenteni. - röhögött Geri. Nem tudom mi olyan vicces benne, na mindegy. Miután mindenki megette a kajáját Norbi elment,mi pedig unatkoztunk. Hat órakor már azzal foglaltuk el magunkat, hogy mondtatokat alkottunk, úgy hogy mindenki mondott egy random szót. Csak próbáltunk nem röhögni. Amikor már fél hét volt elmentünk öltözni. Geri felvett egy fehér pólót, fekete melegítő gatyát és egy Vans cipőt. Dori egy Nirvana-s pólót, bő fekete farmert és Converse cipőt. Én maradtam a Tokio Hoteles pólómban, a gatyámat átvettem egy fekete cargo nadrágra, és egy Converse cipőmet vettem fel. 18:45-kor indultunk el Marcellhez. Útközben Dori elkezdett veszekedni egy hajléktalannal aki pénzt kért tőle, de ő nem akart neki adni. Útközben elkezdett szakadni az eső, és ez miatt megvakultam, mert bele ment a szemembe az eső. Geri csak megfogta a kezemet, és közel húzott magához, hogy azért mégse menjek neki minden második embernek, vagy tárgynak. Dori csak élvezte az esőt, amit ki tudtam venni belőle, hogy tiszta víz a haja, és pocsolyákba ugrál, aminek következtében beázott a cipője. Geri csak röhögött mellettem, én pedig csak próbáltam valamit látni. Amikor odaértünk Marcellhez levettük a cipőnket, és be telepedtünk a radiátorokhoz. Miközben száradtunk, megfogadtuk, hogy ma este megprobálunk nem részegek lenni. Mert hát mégis csak utazunk pár óra múlva. Miután megszáradtunk odamentünk Norbiékhoz beszélgetni. Viszont miközben álltunk előttünk egy random gyerek leborított minket piával, ezért mehettünk vissza a radiátorokhoz.A pia miatt Geri pólóján lett egy hatalmas folt. Dori elkezdett veszekedni a gyerekkel, aki leöntött minket, Norbi csak röhögött, Marcell  próbálta nem kiköpni az innivalót. Geri csak átkarolt és megcsókolt, én csak röhögtem. Miután másodjára is megszáradtunk vissza mentünk Norbiékhoz, miközben messziről kerültünk a piával rendelkező embereket. Amikor sikeresen odaértünk leültünk a mellettük lévő kanapéra és elkezdtünk beszélgetni. Miközben beszéltünk pár részeg lány rátapadt a fiúkra, főleg Gerire ami miatt egy kicsit féltékeny lettem. Ezt persze Geri egyből észre vette és szorosabban átölelt. Én csak magamban visítottam egy sort. Miközben beszélgettünk Dori bukkant fel egy lánnyal.
- Ez ki? - kérdeztem.
- Nem fogjátok elhinni. - kezdte.-ő itt Petra! - mondta vigyorogva.
- Tényleg? - csodálkoztam amint ráneztem a rövid, göndör és barna hajú lányra.
- Sziasztok! - köszönt mosolyogva.
- Szia. - mondta kb mindenki egyszerre. Ezután Petra és Dori elhúztak tőlünk ezért mi továbbra is foglalkoztunk a saját dolgunkal. Én és Norbi egészen addig nyugodtak voltunk, amíg fel nem csendült a Pitbull-Hey Baby. Amint meghallottuk, felálltunk, bele olvadtunk a tömegbe, és hangosan elkezdtük énekelni a zenét miközben ugrálva lökdöstük egymást. A körülöttünk lévő emberek nagyon örülhettek nekünk. Nagyon élveztük a számot, miután ki baromkodtuk magunkat, vissza mentünk a többiekhez, és nevettünk egy sort. De ezután sem volt nagyon nyugi, mert megszólalt a Tankcsapda-Mennyország Tourist. Na erre Geri és én őrültünk meg. Konkrétan torkunk szakadtából énekeltünk. Egészen addig,  amíg egy lány oda nem ment Gerihez és elkezdett vele flörtölni.
- Foltos a pólód, le kéne venned. - mosolygott a lány, aki egyébként egy kicsit túlságosan is rövid szoknyát viselt. Geri csak undorodva bámulta.
- Hagyjál békén, van barátnőm.-mondta.
- Hol? Én nem látom. - forgolódott a lány mire én felálltam.
- Vágott már pofán egy ideges alkoholista? - kérdeztem vigyorogva. A lány csak nézett engem, a szemhéjja egy kicsit megremegett, ahogy a szemembe nézett. Sokkal magasabb voltam nála. Miután ez lejátszódott a lány fújtatva távozott. Én csak vissza ültem a helyemre és átöleltem Gerit. Ő csak nyomott egy puszit a fejemre, miközben röhögött az "ideges alkoholista" részen. Abban a pillanatban nem tudtam magamra jobb jelzőt adni. Én is elkezdtem egy idő után nevetni rajta. Viszont hirtelen ránéztem az órámra.
- OOH B*SZKI! - üvöltöttem mire néhány körülöttünk lévő felénk fordult.
- Mivan? - kérdezte Geri.
- Már hajnali fél három van. - mondtam.
- Hol van Dori?! - állt fel a helyéről. Én és Geri elmentünk megkeresni Dorit, aki a pultnál volt kifeküdve.
- Azt hittem azt mondtuk, hogy nem leszünk részegek!! - rángattam fel a pultról.
Geri mellettem röhögött, én meg csak üvöltöttem vele, hogy segítsen már. Aztán abba hagyta, és segített kivinni Dori a házból.
- Hol van Petra?! Nem vele voltál? - kérdeztem. Választ nem kaptam, helyette csak vonszolhattuk tovább a sötét utcákon Dorit. Néhány mellettünk elsétáló ember, szerintem másra gondolt, de mindegy. Kb még fél óráig szenvedtünk a szakadó esőben, de valahogy haza értünk. Gyorsan átöltöztünk, mármint Dorit én átöltöztettem mert szegény meg beszélni sem tudott. Átvettem a ruháimat egy fekete bő farmerra és egy sima fekete pólóra. Ráraktam a radiátorra a ruháimat, és Doriét, majd elkezdtem össze pakolni a szobámban lévő dolgokat. Ezeken értek képeket, figurákat stb. Egyszer csak Geri jött be kettő energia itallal, és...és félmeztelen volt. Próbáltam úgy viselkedni mintha nem most akarnék elájulni, és elvettem az italt.
- Nem mintha ez segítene valamit. - röhögött és kinyitotta. Én is ugyanígy tettem.Aztán egyszer csak annyit hallunk, hogy Dori mögöttünk nyöszörög valami "Hánynom kell" félét. Én azonnal letettem az innivalómat és elrángattam Dorit a wc-ig. Még szerencse, mert pont akkor kezdett el rókázni, amikor odaértünk. Miután elvégzte amit el kellett végezni megtörölte a száját, én meg vissza húztam a szobába. Úgy viselkedtünk mintha mi sem történt volna. Alá festő zenének beraktam az Arctic Monkeys-Do I Wanna Know?-t. Geri élvezte, Dori kevésbé, de a többség nyer. Szóval maradt ez. A szomszédok biztos örültek. De úgysem kell minket sokáig elviselniük. Geri odament az ágyamhoz, és a képeket kezdte nézni. Közös kép vele, Dorival, Norbival, kép ahol én és Geri csókolózunk stb. Én elkezdtem leszedni őket, és bele raktam egy borítékba. Geri csak szorosan átölelt. Bele raktam a cuccokat egy szatyorba, és félre raktam őket. Kb hajnali 4 volt amikor végeztünk.
- Egyébként a busz mikor indul? - kérdeztem.
- Nem busszal megyünk, kocsival. - mondta miközben átölelte a derekamat.
- És ki fog vezetni? - kérdeztem nevetve.
- Én. Van jogsim, és csokim is. - mondta Geri mire én ledöbbentem.
- És én erről miért nem tudtam? - kérdeztem nevetve.
- Sosem kérdezted.-vonta meg a vállát. Logikus. Geri adott egy csókot, és kiment a konyhába, és behozott mégegy energia italt, mert az előzőt már mind a ketten megittuk. Geri behozta az italt, én meg zenét kerestem. És az Arctic Monkeys-Wanna Be Yours-t kapcsoltam be. Dori erre csak nyöszörgött egy sort. Mostanában én és Geri Arctic Monkeys őrültek lettünk.
- Én szerintem ide hozom a kocsimat. - mondta Geri miközben letette az üveget a polcra.
- Vigyázz magadra! - mondtam vékony, gúnyos hangon.
- Fogok anya! - röhögte el magát. És ezután Geri elment a kocsiért, ezért én maradtam Dorival. Nem igazán tudtam vele mit
kezdeni, ezért csak zenét hallgattam. Egy csomó Arctic Monkeys, Kiss, Nirvana, Tokio hotel stb ment. Dori igaz nagyon részeg volt, de szerintem nem élvezte. Kb 10 perc múlva Geri megérkezett és kivittük a cuccainkat a kocsiba. Miután azzal végeztünk, kirángattuk Dorit a kocsihoz, és betuszkoltuk a hátsó ülésre. Én még bekötöttem, és bezártam az ajtót nála, hátha útközben meg akar szökni. Én beültem az anyós ülésre, Geri pedig a volán mögé. Elkezdtem nyomogatni a rádiót, hogy valami hallgatható zenét keressek. Igaz az út közben aludni fogok, de azért kell zene amire alszok, nem? Dori csak a hátsó ülésen aludt.
- Geri, nem tudom miért de úgy éreztem, mintha ma bunkóbb lennél.. - mondtam.
- Most arra célzol, hogy alapból is bunkó vagyok? - kérdezte nevetve.
- Nem csak, érted. - mondtam.
- Hát bocsánat, ha tényleg bunkó voltam. Nem tehetek róla. - vonta meg a vállát.
-Miért?-kérdezte hirtelen felindulásból. Geri csak rám nézett egy pillanatig, aztán vissza az útra.
- Érdekel, miért vannak neha hangulat ingadozásaim? - kérdezte.
- Igen. - mondtam.
- Egy toxikus családban éltem, ahol az apám folyton bántott minket verbálisan és fizikálisan. Az anyámat is bántalmazta, Timit is, engem is. Olyan dolgokat vágott a fejünkhöz, amiket szerintem néha még saját maga is megbánt, viszont azt kötve hiszem. Semmi nem tetszett neki, ha például egyest hoztunk haza keményen megvert minket. Viszont ha ötöst akkor még egy "Gratulálok"-ot sem kaptunk. Ha kimentünk a szobánkból Timivel az volt a baja, ha egész nap bent voltunk az volt a baja stb. A suliban nem öltözhettem a többi fiúval, nehogy meglássák a zúzódásokat rajtam. Folyton hosszú ujjú pólóban kellett járnom. Egy idő után elkezdtem én is magamat hibáztatni mindenért, és sajnálatos módon elkezdtem magamat bántani. Ehhez még a suli is hozzájárult, mindig szekáltak, a suliban is megvertek, elvették a dolgaimat, csúfoltak, stb. Egyszer valaki dagadtnak hívott, ezért abbahagytam az evést. Az egyetlen támaszom Timi volt. Ő mindig segített nekem, támogatott. Ő mindig ott volt nekem. Úgy szabadultunk meg tőle, hogy anya, Timi és én amikor nem volt otthon, összepakoltunk, és elhúztuk a csíkot. Mindent hátra hagyva. Ezért vagyok ennyire védő veled szemben, és viselkedek úgy ahogy. Ne félj én mindent meg fogok neked adni, Léna. - mondta. Én annyira ledöbbentem, hogy egy hang sem jött ki a torkomon. Most, hogy elmesélte az egész sztorit, hányingerem lett. De komolyan. Legszivesebben most azonnal megöleltem volna, de azért nem akartam vezetés közben zavarni. Az a baj, hogy teljes mértékben átérzem, az egészet. De inkább ezt nem mondom neki. Egy idő után (vissza tértem a cipőm elemzéséből) éreztem, hogy egy könnycsepp lefolyik az arcomon. Ez volt az a pillanat, amikor elvesztettem. Csak sírtam az egészen.