Várjak rád? /BEFEJEZETT/

6.

Egész héten a keresztszüleimnek segítettem.
Meglepő módon még tetszett is a feladatom.
Egy temetkezési vállalkozásuk van, én fogadtam a gyászolókat és együtt éreztem velük.

Most képzeljétek el, hogy egy 17 éves srác nyit ajtót és a legjobban beveti színészi tudását.
Igazából elfoglaltam magam, amíg Amaya meg nem érkezett, utána átvette a frontot.

Főztem teát, ha erősebbre volt szükség akkor kávét, vagy találtam egy kincses kamrát, ahol borok és más erős italok voltak elzárva. Gondolom előlem.

Meghallgattam a történeteiket fiatal kisfiúktól kezdve idősebb asszonyokig.

Amikor megláttam mit olvas az a lány, egyből a 15 éves énem jutott eszembe. Imádtam olvasni. Imádtam a könyveket és az illatukat is.
De persze volt egy adott műfaj, ami megszeretette velem ezt a világot. Ez pedig a horror.
Innentől kezdve nem nehéz kitalálni, miért élveztem az itthoni melót.

Miután nekem is elhunyt egy szerettem már nem akartam több ilyen történetet olvasni, mert csak ő jutott a hátborzongató sztorikról eszembe.
Olvasni jó volt, amíg a képzeletemet nem léptem át.

Egyedül vagyok. Elzárást kaptam, szóval nem volt lehetőségem haverkodni sem. És mi segít egy magányos emberen?
A Martini-n kívül egy jó könyv.

- Van a közelben könyves bolt? - kérdezem Amaya-tól, aki éppen süt.
Talán csokis kekszet.

- Csak bent a városban. De pénteken még ritkábban járnak buszok, a hétvégén meg aligha.

- Akkor elmegyek ma.

- Ó, neked kell könyv? Olvasni akarsz? - úgy le döbbent, hogy már kezdtem aggódni miért..

- Igen.

- Ne haragudj, ez meglepett. Rendben, adok rá pénzt.

- Van egy kis spórolt pénzem - vetem el azonnal az ötletét.
Mielőtt válaszolt volna felkaptam a kabátom és kiléptem a házból.

Ha sietek elcsípem az éppen hazaérkező buszt, amivel jön a könyves lány is.