Várjak rád? /BEFEJEZETT/

15.

/ Ella szemszöge /

Itt sétál a házunk előtt.
Megtudtam, hogy Weber-ék otthonába költözött.
Állítólag rokonok, szóval egy ideig elfelejthetem, hogy meglátogatom őket.

Kedves család, segítőkészek voltak, amikor a dédimet eltemettük, ők szervezték az egész szertartást.
Kiskorom óta járok át hozzájuk, akkor amikor a papa inni szeretne egy jó bort valakivel.

Annyi minden összeköt minket Caleb-el, de tényleg nem szeretnék problémát a suliban. Mégis valami azt súgja, hogy simán barátok lehetnénk.

Az esti órákban csak a gyéren világító utcalámpák fényében látom, hogy telefonál valakivel. A lehelete látszódik a levegőben.
Elered az eső.

Tényleg piszok helyes, főleg vizes hajjal..
Sötétkék kapucnis pulcsiban és egy bő világoskék farmerben van.
Én meg itt bámulom az ablaküvegnek döntve a fejem.

Felkapcsolódik a villany a szobámban. Caleb felkapja a fejét én pedig azonnal a földre vetődöm, hogy elbújjak előle.

- Te meg mi a fenét csinálsz? - kérdőn néz rám mama.
A szőnyegen fekszek szétterülve.

- Ő az a srác.. róla beszéltem - mutatok az ablak irányába szerencsétlenül.

- Aki értetlenül bámul fel rám?

- Isntenem.. mindjárt elásom magam - nyöszörgök.

- Tényleg rendben van a fiatal ember..

- Mama! - kiáltok rá, miközben felkászálódok és lekapcsolom a villanyt.

- Na jó éjt, bogaram!

- Jó éjt..- dünnyögöm, miközben kimegy és becsukja az ajtót.

Olyan jól elkerültem eddig, most meg mindent tönkreteszek.
De nincsen semmi baj, holnap szombat és nem fogom látni hétfőig.