Dragon Ball Galaxy: A Varázslat

A Fa Nyomában

Liviora épp ébredezett az előbbi kiütése nyomàn. Nyitogatta lassan a szemei, közben azon gondolkodott, hogy mi is történt vele? Nerura talán még emlèkszik, de utána minden kiesett neki. Így azt se tudta hol van. De ahogy kezdett homályosan látni, kivette hogy a szobájában lehet talán. Lassan ült fel, majd a fejère rakta az egyik kezét. Előtte ült az ágyon Livi, és őt figyelte. Elnézett jobbra, ott pedig az apja állt karba tett kezekkel. Még mindig nőkènt.

Liviora: Mi történt?

Intézte a szavait az anyjának, akivel a tekintete találkozott. De az apja adott rá neki választ.

Savior: Átalakultál második szintre.

Liviora: Tényleg?

Döbbent le magától.

Savior: Igen, de viszont nem tudod magad kordában tartani azon a szinten.

Húzta el a száját. Ugyanis ez senkinek sem jó jel.

Livi: Igen. Ami miatt nagyon veszélyes vagy mindenki számára.

Szólt ő is közbe.

Livi: Majdnem megtámadtad apádat és Gogetát. De szerencsére még egyenlőre sokkal erősebbek nálad, így hamar véget vetettek a tombolásodnak.

Savior bólintott egyet.

Livi: De mivel fenyegetés jelentesz így mindenkire, és a bolygóra is, ezért nem harcolhatsz!

Liviora: Mi?!

Szeppent meg újra.

Liviora: De...de... ha megtanulom irányítani?

Livi: Nem! Ki tudja mi lesz ha azt megtanulod, majd jönnek a következő szintek?

Gondolt arra, ha esetleg harmadik, vagy negyedik szintre jutna.

Livi: Újra ugyan ebben a helyzetbe is kerülhetünk, és akkor még veszélyesebb is leszel!

Tette karba a kezét, ahogy komor arcot vágott. Savior még a földre is nézett ahogy sóhajtott. Gondolta megtanítja a lányát irányítani az erejét, de Livi teljesen lebeszélte róla. Így le is tett még arról is hogy edzi a lányát.

Liviora: De anya! Én harcos vagyok!

Akadt ki.

Livi: Már nem vagy az!

Mondta teljesen komolyan.

Liviora egyenesen aztán az apja felé nézett, aki viszont nem nézett rá, csak a földre, és ràzni kezdte a fejét.

Savior: Anyádnak igaza van.

Indult kifele a szobából. Nem is nézett senkire.

Savior: Inkább most keressük meg azt a fát, és később foglalkozzunk ezzel tovább.

Sétált ki az ajtón a női harcos.
Livi is követte aztán, ahogy felállt és megindult, otthagyva a lányát.

Liviora felhúzott lábakkal ült tovább és nézett maga elé. Átölelte aztán a lábait, és sírni kezdett, ahogy ráhajtotta a térdére a fejét.

Savior: Kicsit igazságtalannak tartom ezt Livi, amit mondtál neki, és nekem is.

Tette csípőre a kezét, ahogy megállt a nappaliba Livivel.

Livi: Nem akarok most ezen vitatkozni veled megint!

Nézett rá szúrósan.

Livi: Nem veszélyeztetem őt és másokat, hogy harcost faragj belőle! Aztán ki tudja mit tesz a hatalmával!