Égő parázsként hullanak könnyeim
Perzselő pusztakként hatolnak szavaim
Szavaim valoban az enyémek
Enyémek elytenek sokadszorra vérző sebbeket
"Megérdemelted"ez cseng a fejemben
Sajgó fajdalom nyilall a lelkembe
A szerelmet érdemelni kell?
Ha valaki meg sem érdemli
Mit lehet az ellen tenni
Hogy más lelkét össze ne törjük.
S mi lesz a miénkel?
Felejtsük el
Hagyjuk darabokban?
Csak mert a tűz egyszer lángra lobbant .
Tudom a konyek amík szememből gördülnek .
Bűn csepjei mely viharaként tört meg .
Bűn valóban?
Ha lelkem vére ily modon csurran.
A lelkem vérzik a testem fáj
Lassan beborít az éjeli homály
Szívem fáj
Lelkem megszakad
Minek próbálkozni
Minek hajtanak
Azzal az egy szóval
Megmérgezet mindent
Nem is a szó az csak habb volt a tortán
Az a pár mondat mindent megfertőzöt
Minden szép emlékem méreggel fertőzőt.
S ezzek a kérdések kavarodnak bennem
Szerettet-e engem egyszer is igazán
