Kimegyek Kimegyek
Ne lássa e szomorú szemeket
Ne hallja sírásom hangját
Inkább omolyon össze a világ
Elvonulok Elvonulok
De mint hiába
Könyeim hullanak a fehér párnára
Egy kósza kép mi most megnyugtat
Fejem lehajtom
Gyönge testem eltakarom
Minek reménykedni
Minek álmodom
Hisz szíve másé
Tán nem is az én fajtáme
Fejem a párnán könnyem hull
A világot elárasztaná
Talán el is árasztja
Mint folyó eső időszakban
Illatát a szívembe vésve
Gondolok vissza arra az estére
Mely még előtem lebeg
Mikor karjai szorításában
Vártam a reggelt.
Mikor magamhoz oly közel érezvén
A világ elcsendesült
Csak ő meg én
És a kristályos holdfény
Szeme csillogása
Benne a titok homálya
Benne a titok homálya
Annak is legnagyobb lángja.
Fejem álom éri utol
Mi történt talán elnyel a pokol?
Nem nem nyel el az engem
Csak a sírás is elmereng velem
Reggel két illat kelt fel
Egyik a kávé másik a szerelem
A szerelem mely nékem ő
Az illat soha el nem veszendő
Szemem kinyitom
Először szemem előtt Homály
Aztán tisztul a kép
Kék szeme nyomán
Könnye tisztulna mikor
A fülembe édes hangja zeng
Jó reggelt. Hogy aludtál?
A szobából ki miért húzódtal?
Nem kell kérdezni
Hisz maga is tudja.
Gondolkodás után utána menne
Utána menne meglesni hol jár titkos szerelme
Amikor meglátta szíve megszakad
Hisz szerelme sírása nem apad
Eldönti holnap megmondja neki
És mellé Ajka csokját adja neki.
Elgondolkodik és szörnyű dolog jut eszébe
Tegnap este időt kért tőle.
Meg is kapta azt az időt
Mire nem volt szüksége.
Mi lett ennek a fizetsége.
Drága szerelme kinkeserves könnye.
Amire elszánta magát
Meg is cselekedte
Holdfényes éjszakára
Kedvesévé tette.
