Lívia szemszöge:
————————-Lívia vagyok 16 éves tinédzser lány aki már kb 2 éve az anyámat gyászolom.
Éppen az utolsó dobozt vittem le a kocsiba a szobámból.
Apa odajött hozzám megdicsérni engemet.
— köszi a segítségedet lányom nem tudom mi lenne nélküled.
Apa dícsért engem lelkesen.
— ez semmiség apa
Mondtam neki kedvesen.
Az apukám neve leslie 12 évesen fogadták örökbe.
— lívi még lemegyek az utca szélére a boltba egy pár üdítőkért addig van még időd elbúcsúzni a háztól.
Közölte nekem mire én egy kicsit elkeseredtem ettől a gondolattól hogy soha többet nem leszek itt.
— rendben apa
Nyögtem ki nagy nehezen hogy ne lepleződjek le.
Apa gyorsan elment gyalog addig én körbe néztem mindenhol.
Nagyon nehezen szokom a változást.
Ez még egy lapát a mentális állapotomra.
Hiába próbálok túllépni rajta képtelen vagyok túl lépni rajta és ezért szánalmasnak érzem magamat.
Félek mindentől távolabb leszek a barátaimtól a nagyszüleimtől és sok mindentől ami fontos számomra.
Apa kérdezte hogy én bele akarok menni de én igent mondtam mert apa nagyon boldog volt és ezt nem akartam elvenni tőle.
Az üres szobámba kuksoltam végig néztem mindenen mindenre vissza emlékeztem ami velem történt itt születtem meg itt tanultam meg beszélni járni és végül itt halt meg anya. Úgy volt hogy majdnem elbőgőm magamat. De pont apa felkiabált.
— kicsikém indulás!
Gyorsan erőt szedtem magamon és lementem a lépcsőn.
És kimentem az ajtón apa még utoljára szemezgetet az ajtóval és végül kocsihoz érve beszálltunk.
Megkezdtük az úttat nem nagyon voltam lelkes.
Útközben bedugtam fülemet fülhallgatóval.
Kedvenc számomat hallgatom a babydollt.
Lassan pedig elbólintottam arra ébredtem meg hogy apa szólítgatni kezd.
— kicsikém gyere már lassan dél és ebéd idő
jelentette ki a apa barátságosan.
Hirtelen magamhoz tértem.
— oké mindjárt kiszállok a kocsiból.
Kiszálltam és hátam még lábaim is megzsibbadtak.
— rég láttalak így elaludni úgy aludtál mint egy csecsemő este nem tudtál aludni?
Kérdezte apa aggódva én erre meglepődtem ezen a kérdésen.
— késő estig telefon hívásoztam a barátnőimmel.
Mondtam apának komoran miközben ásítottam.
— lívi te is tudod hogy nem örülök ennek ez nem egészséges főleg keveset tud aludni a szervezeted.
Mondta komoly szigorú hangnembe.
— oké oké apa sajnálom legközelebb odafigyelek.
Megnyugtatva őt ezzel hogy ne legyen mérges.
Apa a kezembe nyomta a bentot kávéval együtt.
Kint ettem a kocsi csomagtartóban
és közben nézegettem az eget és a felhőket.4 órával később
————————
Már odaértünk a városba ahol lakni fogunk már lassan este felé volt.
Tök szép környéken lakhatnak megkell mondjam.
Egyszer egy nagy háznál álltunk meg.
Én meg tátott szájal néztem bár nem éreztem otthonosan magamat.
— üdvözöllek téged remélem otthon fogod érezni magad.
Üdvözölt az apu lelkesen és a boldogságtól csillogó szemekkel.
Sejtettem hogy apa erre járt mivel nem úgy tűnt neki mintha új lenne minden.
Kiszálltunk a kocsiból apával ketten.
Odamentünk az ajtóhoz apa kb 2-szer kopogott.
Torkomon megjelent egy gomboc féleség tenyereim izzadni kezdtek.
Borzasztóan izgultam a szívemről ne is beszéljünk totálisan kalapált össze vissza.
Legszívesebben elmenekültem volna bárhová de ettől pillanatoktól rettegem a legjobban.
Egyszer csak azt láttam hogy az ajtó kinyitódik.
Egy fiatál kedves hölgy lágy mosollyal az arcán.
Pár másodperc alatt végig néztem rajta.
Fekete haja kontyban csillogó lila szem.
Lila pulóver és szürke farmert viselt.
— sziasztok !
Köszöntött barátságosan.
— szia drágám
Köszönt neki apa boldogan és puszit adott az ajkaira.
Mikor befejezték én szóra nyitottam a számat.
— Jó napot az én nevem Lívia
Mutatkoztam be illedelmesen.
Erre elmosolyodott lágyan és mire nyújtotta volna a kezemet kézfogásra de ő erre hirtelen megfogta az arcomat két oldalról.
— olyan szép az arcod te tényleg kiköpött az apád hasonmása vagy csak lány változatban.
Simogatta az arcomat miközben mondta mézes mázas hangon.
— kö-köszönöm
Hebegtem zavaromba összevissza.
De hirtelen elengedte az arcomat.
— jutt eszembe az én nevem isabella
De nyugodtan tegez engem és gyertek be a házba ne ácsorogjatok itt kint hisz hosszú úttat tettek meg.
Beinvitált minket körbe vezetve.
Eléggé hatalmas és tágasnak tűnt minden belül. Csodaszépnek találtam mindent a berendezéstől kezdve.
— Ray gyere le! Itt vannak leslie és lívia
Kiabált isabella miközben én csak meglepődtem hogy ki a Ray.
—itt vagyok anya
Kiáltatott vissza azt hallottam hogy valaki a lépcsőn úgy jön mint az örült. Én meg hang után kaptam oda a fejemet. Egyidős srácnak tűnt.
Fekete tüsi haja van ami bal szemét eltakarta. onix fekete szeme és az én kék szemem összetalálkoztak hirtelen.
Szívem úgy zakatolt mint egy vasút.
Istenem csak nem lehet hogy... az csak tuti hisz lehet sőt valószínű hogy izgulok.
Nyugodj le lívi minden rendben van idáig.
Ahogy látom ray és apa kezet fogtak és közben bemutatkoztak egymásnak.
Észrevettem ahogy hozzám fordult és a kezét kinyújtotta mielőtt én tettem volna. Oda nyújtottam a kezemet óvatosan. Erre ray megfogta érzékien a kezemet és a kézfejemre adót puszit.
— szia az én nevem ray és tied?
Kérdezte tőlem lágy hangnembe.
— szia az én nevem lívia de nyugodtan hívj lívinek.
Próbáltam neki magabiztosan bemutatkozni. Ez után konyhába vezetett minket isabella be a konyhába addigra megvolt tálalva az asztal.
Gyönyörű szépen megvolt tálalva ezt elismerem.
Mindegyikünk helyet foglalt én ray mellet míg apa isabella mellet velünk szembe.
Ez a vacsora tök nyugisan telt közben elbeszélgetem isabellával míg ray az apával. Vacsora végeztével már apa és isabella beszélgetett el míg mi rayel ketten csendben elhallgatunk.
Egyszer csak észrevették hogy kínos csendben hallgatjuk őket.
— ray légyszíves vezesd körbe lívit míg én megbeszélem az apukájával a fontos dolgokat addig viszont megismerhetitek egymást.
Ezt hallatán ray felállt és megszólított.
— gyere köves engem.
Utasított közömbösen én meg engedelmesen felálltam és követtem őt.
Felmentünk a lépcsőn néma csendben.
És egy szobába vezetett engem.
— ez te szobád egy bizonyos időre
Én egy kicsit meglepődtem ezen a mondaton.
— hogy érted hogy bizonyos időre?
Kérdeztem tőle megdöbbenve de közben rettegtem a választól.
— addig még be nem fejezzük az eredeti szobádat.
Jelentette ki semleges hangon.
Szóval ezek szerint dolgoznak a szobámon ? Kérdeztem magamtól. De hisz miért?
Tovább mentünk még megnéztük a fürdőt és még a szobáját.
A szobája nagyon hatalmas volt olyan majdnem mint egy hatalmas könyvtár.
— aztaa
Véletlenül kicsusszant a számból.
— tetszik ?
Kérdezte magabiztosan
— irigylem
Motyogtam neki halkan.
— köszi de ha valami könyvet szeretnél akkor bármikor szólhatsz nekem.
Közölte velem közömbösen.
— köszi a kedvséged.
Erre nem reagálva olvasta a könyvet.
Körbe nézegettem mindenhól a szobájába.
— ha leszeretnél ülni akkor nyugodtan ülj le az ágyra vagy az író asztali székre.
Mondta miközben az ágyán olvasta a könyvet.
— oké
Nyögtem ki nagy nehezen.
Egyszer csak apáék nyitottak be hozzánk.
— azt ti így elvagytok ? Ray és lívi nagyon jó testvérek lesztek.
Kiáltott fel apa és Isabella egyszerre lelkesen.
Na igen ray és én nem hinném hogy testvérek leszünk valaha hisz én nem vagyok jó húgi vagy nővér figura csak max jól kijönnénk egymással.
— gyere lívi még kikell szedni cuccainkat a kocsiból.
Mondta apa én meg felálltam és indultam le a lépcsőn.
Felcipeltem a cuccaimat az emeletre be a szobámba. Berendeztem magamat a szobába.
Mikor végeztem mindennel gyorsan letussoltam és felvettem a pizsamámat.
YOU ARE READING
The promised neverland rayXoc (modern au)i wanna be yours
FanfictionLivia 16 éves lány leslie lánya akinek az anyja meghalt kb 2 éve. Míg az apja talál magának másik nőt akivel már árvaházba nőttek fel együtt. Végül az apja úgy dönt hogy a lányának szeretne rendes anya figurát az életében ezért megkéri a szerelme k...