19:30 volt mire belepett az etterem ajtajan. Kesett 30 percet de nem lepodok meg. Mar nem. Teljesen nyugodtan setalat oda hozzam mintha nem kesett volt egy percet sem es meg elobb is erkezett volna oda.
-Szia szivem-ult le elem mosolyogva-Mit szoltal a csodas hirhez?
Mar megint csak magaval foglalkozik.
-Oszinten pont nem erdekel mivan veled-feleltem undorral a hangomban.
-Miert vagy meg a szokottnal is morcosabb?
-Nem lepodom meg, hogy elfelejtetted milyen nap van ma-feleltem szemforgatva
-Ezt minden evben el kell jatszanunk? Mar ezerszer elmondtam, hogy sajnalom te is tudod, hogy nem volt szandekos es soha nem csinalnek ilyet veled.
-Szeretnem ezt hinni minden evben de nem jon ossze. Kosz hogy eljottel igaz egy feloras kesessel de nalad ez mar nem meglepo-ezzel a mondattal otthagytam az etterembe es hazagurultam a kerekes szekkel.Hazaerve annyit lattam, hogy anya ugy surog forog a konyhaban mintha az elete mulna rajta.
-Szia szivem milyen volt apaddal a talalkozo?-kerdezi ugy mint aki mar tudja a valaszt.
-Szokasos: Felora keses, o mondta mar, hogy sajnalja, megint az o elete a lenyeg
-Tenyleg a szokasos. Nem szeretnelek megjobban elszomoritani de mondanom kell neked valamit-mondja szomorusaggal a hangjaban.
-Anya baj van?-kerdezem aggodva
-Megismerkedtem egy ferfival es ma idejon megismerni teged. Kerlek ne haragudj de most vegre ugyerzem, hogy boldog vagyok miutan apaddal elvaltunk.
-Anya ez szuper egyaltalan nem haragszom orulok, hogy vegre boldog vagy es, hogy talaltal valakit-mondtam oszinte mosolyal.Amikor nemsokkal a baleset utan szakitottak apaval anyu napokig nem jott ki a szobajabol.
Egy kicsit a balesetemrol is aminek ma van a 4.evforduloja. 15 eves voltam amikor apuval hazafele tartottunk a sulibol, mert delutan o jott ertem. Egy folyo menten mentunk haza minden nap es ez akkor sem volt maskepp. Apa megallt a folyo mellett mert hallotta, hogy valami leesett a kocsi tetejerol es megakarta nezni. A kezifeket viszont nem huzta be pedig en tobbszor is szoltam neki de azt mondta ugyse fog tortenni semmi. Egy eleg meredek reszen alltunk meg. Ereztem, ahogy a kocsi elkezd lefele gurulni a folyo iranyaba. De mire eszbe kaptam mar tul keso volt. A kocsi beleesett a folyoba. A kovetkezo emlekem mar csak az volt, hogy a korhazba vagyok es anyu sir mellettem. Nem birtam megmozdulni. Lebenultam derektol lefele es ez orokre megkeseritette az eletem. Es azota is azt allitja, hogy egyaltalan nem o volt a hibas. Meg azok utan is, hogy 2 evet volt bortonbe mert egyertelmuen az o hibaja volt az egesz de nem kepes felfogni.Egy eletre megutaltam ezt a datumot. Julius.15. Soha nem fogom neki megbocsajtani ezt senki nem varhatja el tolem.
Egy fel ora mulva anyu szolt, hogy menyjek le. Lementem es illedelmesen koszontem a ferfinak. Magas es izomos volt. Fekete inget es oltonynadragot viselt es ket nagy viragcsokrot tartott a kezebe. Sotetbarna haja a szemebe logott es ott vilagitott alatta a tengerkek szeme. Eleg jo valasztas volt anya reszerol.
VOUS LISEZ
Hazugságban éltem
Roman d'amourA nevem Lia 19 éves vagyok és az az álmom, hogy profi kosárlabdázó legyek. Amit a mostani állapotomra nézve képtelenség mert tolószékes vagyok 15 éves korom óta. Viszont azon a bizonyos napon minden megváltozott...