12.

27 2 0
                                    

ugye sosem lehetsz az enyém-kezembe veszem arcát
homlokomnak dönti homlokát, majd elporladva feleli
fogytán az idő, várlak éjjel
majd felébredek
- legalább az álmaimban megkaphatlak

VégállomásWhere stories live. Discover now