ötletfoszlányok

2.

Kora ablakából nézte a kastély ajtaja előtt kígyózó sort. Azok a férfiak napok, sőt hetek óta ott töltötték minden idejüket, mindössze azért, hogy a kegyes hercegnő kezét megkérhessék. Az őrök beengedtek egy újabb embert és felsóhajtott: itt volt az ideje, hogy megint egy kínos beszélgetésen essen át. Felemelte hosszú szoknyáját és apró léptekkel távozott díszes szobájából. Őszintén fájt neki amikor a csillogó szemű fiatalemberek aurája elsötétült amint kinyögte az apró nem szócskát. De bármennyire is megviselte őt ez belülről, a birodalmi uralkodó egyetlen szem lányaként kötelessége volt ezt megtenni. Leért a hosszú lépcsőn és meghajolt apja és az újabb próbálkozó előtt. A király szigorú pillantást vetett rá melybe beleremegett a szíve. Vége volt a jó világnak, muszáj lesz ezt a férfit választania magának, ha nem akarja, hogy apja válasszon neki. Így hát sorsába beletörődve bevonult az idegennel egy külön kis szobába, hogy elbeszélgessenek. Az idegennek feltűnően magas hangja volt, de Kora úgy gondolta nem tesz megjegyzést.

-Felség, engedje meg hogy bemutatkozzam-az idegen felállt-A nevem Bianka Grace.

Felemelte a kalapját, ami alól kihullot vörös göndör haja. Tökéletesen keretezte szeplős babaarcát és zöld szemeit. Gyönyörű nő volt, az már egyszer biztos. Kora nem tudta megállapítani mit érzett abban a pillanatban, de gyanította ezt hívják úgy, hogy szerelem első látásra.

-Nincs szükség arra, hogy felségnek szólíts. A nevem Kora, és nyugodtan tegezhetsz engem, kedves Bianka.

-Oh, persze, rendben! -Bianka arca vörösre váltott, szeplőit alig lehetett most észrevenni.

-Mondd csak hogy kerültél ide? Ritkán látni erre nőket anyámon kívül. – a hercegnő úgy döntött kérdezősködni kezd. Kíváncsivá és egyszerre furcsamód izgatottá tette az idegen jelenléte. A szíve gyorsabban vert és hosszú ideje nem látott boldogsága egy pillanat alatt visszaröppent hozzá. Tiszta szívből úgy gondolta, ha Grace kisasszony most megkérte volna a kezét karjai közé vetette volna magát és ezerszer igent sikoltott volna. Ki tudja, talán még sírt is volna örömében.

Bianka oldalra pillantott majd ölében heverő összekulcsolt kezeire és szóra nyitotta száját, de végül nem mondott semmit. Pár percen keresztül kínos csendben ültek a selymes, bársonyos anyaggal bevont székeken, majd a fiatal uralkodó úgy döntött, egyelőre nem feszegeti a témát.

-Nos...az apám a démon király kitagadott, miután megtudta, hogy szívem utánad vágyik. Tudod, beleláthat az ember és a démon, de még a félvér elméjébe is, ha kedve úgy tartja. Előle kell menekülnöm, így kerültem hát az emberek világába.

Kora szíve ha lehet még hevesebben vert miután megtudta, hogy van aki rá vágyik. Persze tudta, hogy a milliónyi jelentkező férfiú között akadt egy egy mely szíve érte dobogott, de azzal is éppúgy tisztában volt, hogy soknak csak a vagyona volt oly szívdobogtató.

Ezt még lehet hogy folytatom úgyhogy kérlek titeket, hogy egyelőre ne használja fel senki. Köszönöm a figyelmet