0. Prológus/ Bevezetés/ vagy hívd ahogy akarod

15 1 2
                                    

A Névtelen Sziget egy olyan sziget, ami a római kor óta nem fejlődött. Vagyis de, de nem úgy, hogy az legyen belőle, ami a mai ember... 

Elöljáróban még annyit, hogy a zárójeles, vastag betűs megjegyzések azok az közbedumálásaim, nem kapcsolódnak a történethez. Az idegen (latin) szavak (többnyire a beszélőnevek) jelentését is így fogom odaírni, de mindig csak első felbukkanásakor(különben túl sok lenne).

 A nem megvastagított zárójelek lehetnek a sztori/ egy-egy leírás kiegészítései, vagy melléktörténetek, amikre ha valaki kommentben emlékeztet akkor megírhatom külön fejezetben, hogy mi is az.

Jó olvasást, jó szórakozást hozzá!^^

 - A római légiók kereken 2260 éve foglalták el ezt a szigetet, mely a kintiek által Földközinek nevezett tenger közepén fekszik. Akkoriban egy egyszerű, földműveléssel foglalkozó törzs voltunk itt, békében egészségben (vagyis...khmkhm... ókori egészségügy...). A római megszálltság alatt azonban minden megváltozott. 

Nem a törzs legbüszkébb idejéről beszélünk.A rómaiak két nap alatt rohanták le a szigetünket s  lakóit, akiknek addig szinte eszébe se jutott, hogy a lándzsát emberre is lehet fogni, nem csak vadászatra jó. Így hát könnyű prédák voltunk a jól szervezett légiónak. 

Nem voltak velünk kedvesek a latinok...A megszállás alatt a terményt elrabolták, vagy felégették, ha pedig egy szigetivel összetalálkoztak az erdei úton... Hát az illető nem biztos, hogy hazament utána (ha értitek, mire gondolok). Nem kíméltek se gyereket, se időset, se nőt.

Mindent egybevetve nem voltak szép idők. 

Mi azonban, mint tudjátok sose voltunk azok a könnyen feladós típus. Tűrtük a rómaiak kegyetlenségét, hiszen nem tehettünk mást. De mindig megvolt bennünk az ellenállás. Az érzés, hogy ,,nem, márpedig én ezt nem fogadom el és harcolok ellene!'' .  Ez az érzés vezetett el minket a Tűzhöz. 

Egy egyszerű vízhordó talált rá egy kavicsra amikor vizet merített a patakból. A kavics egyik oldala mintha színváltós lett volna. A vízhordó a saját érzelmeinek tükrét látta a színek kavalkádjában. 

Idézőkő volt, mint arra nyilván ti is rájöttetek.

...És akkor hirtelen az elszántsága, és a bosszúvágya (lányát néhány hete rabolták el a rómaiak) testet öltött. Egy apró lángocska volt csak a férfi tenyerén, de tudta: ha megtanulja irányítani csodákra lehet vele képes.

Évtized telt el ezzel a tanulással és közben a rómaiak folyamatosan sanyargatták a népét. 

De a férfi érezte hogy csak türelemmel érhet célt.

 Nem félt az időtől.

Mikor második gyermeke, a fia elég idős lett, neki is elkezdte tanítgatni a Tüzet. (Mert akkor már olyan tiszteletet viseltek iránta, hogy úgy érzem nem írhatom le kisbetűvel. Nem. Naggyal kell írni!)

Ötven év múlva, mikor már a férfi meghalt a fiú összehívta az egész Familiáját (családot), megmutatta mire képes egy kicsi kaviccsal.

Nemsokára a család az összeomlás szélére került. Nem voltak többé rokoni, jó viszonyba, nem sírtak többé egymás vállán, jó testvér módjára, nem voltak többé kedvesek, megértőek egymással. Felütötte a fejét a Kapzsiság, nagy k-val, az erő ami még a legösszetartóbb embereket is széthúzza. 

A fiú megijedt ettől. Rokonai, családja tagjai most egymást gyilkolták, azért az erőért amivel segíteniük kellett volna egymáson. Ráadásul, nem is nagyon tudták irányítani a Tüzet! Mihelyst a kő a kezükbe került, máris ölésre használták.

A Névtelen SzigetOnde histórias criam vida. Descubra agora