★NE TASZÍTS EL⚣ 𝙅𝙄𝙆𝙊𝙊𝙆 ★

1

-Édes istenem, nem tudnál a lábad elé nézni?!-horkantott fel a meglökött fél. Dacosan meredt nála kisebb srácra aki még csak azt sem tudta hol van éppen.

-Nem szándékosan tettem, elhiheted.-védte meg magát Jimin, sértve érezte magát az ismeretlennel szemben. Bár azt magában elismerte, miszerint igazán jóvágású sráccal van összetűzésben.

-Tök mindegy, legközelebb nézz a lábad elé!-vetette oda flegmatikus hangnemben, azt követően már ott sem volt. Hosszú léptekkel elviharzott, maga után hagyva, kölnijének férfias eszenciáját.

Jiminnek aztán végképp nem volt ideje ezen agyalni tovább, sietnie kell ha nem akarja meghosszabbítani a hiányzását, az óráról.
Szerencsére az egyetemen, némelyik tanár már nem figyelte ezeket, ám voltak kivételek akik előszeretettel buktatták le, az órára osonó diákokat.
Filozófia, ez az amit Jimin rokonszenvesnek talált, mert itt igazán meghallgatták a gondolatait, amit anyja Mina asszony sosem tett meg.

-Milyen volt a hétvégéd?-Ángelo a spanyol osztálytárs, érdeklődve fürkészte az apró termetű fiút.

Ejtésmódja, még mindig érezhető volt, viszont nem zavaró, ez már így is haladásnak bizonyult.

-Buliztam, bár inkább mondanám teapartinak azt az estét.-gondolkodott el egy pillanatra.

-Hogy hogy?-Ángelo letette a táskáját, majd féloldalasan Jimin felé fordult egész testével.

-Kiskorú vagyok, így nekem nem adják ki az alkoholt, ezért inkább egy pohár jeges teát ittam.-sóhajtott mintha ez komoly gondot okozott volna neki, vissza emlékezni a tegnapra.

Ángelo fejét fogva nevetőgörcsöt kapott. Jimin megpróbálta csitítani, mindhiába.

-Nem bírom, ilyen nincs emberek!-kapkodott levegő után.

-Szemét állat, nem is értem miért barátkozom még veled.-könyökölte oldalba, jómaga is tudta a választ. Rajta kívül senki nem érti meg.

-Mindig elfelejtem, a törpék mennyire szeszélyes lények.-grimaszolt, fájló oldalára szorította tenyerét.

Így telt a napjuk, vidáman. Jimin nem is sejtette Ángelo érzései mögött a szerelem bújik meg, mint parázsló ágak között, lángnyelvek.

-Akkor majd találkozunk, szia!-rengeteg a kezét integetés képpen.

-Szia!

Céltudatosan megindult az egyik irányba, oda ahol élt. Ám ekkor váratlanul érte, a testének csapódó másik test.
Arca ütközött egy mellkassal, szemét majd kiütötte a fém cipzáros dzseki.

-Jajj!-jajdult fel.

-Már megint te. Folyton belém esel.-amint rájött hogyan használta a kifejezést, és hogy az mennyire más jelentéssel bír, megrázta a fejét és újrakezdte.-Akarom mondani, izé...ööö belém jössz.-feketén csillogó szemek zavarodottságról árulkodtak, ahogyan a legkisebb szemébe meredt.
Leginkább két fekete lyukra emlékeztette.

Most valamiért lágyabb volt a tekintete mint reggel.
Lehet a napsütés teszi.

-Kicsit szétszórt vagyok mostanában.- nevetett kínosan.

-Aham. Mindenkinek neki mész ilyenkor? Ez valami hepp nálad?-ráncolta össze a szemöldökét, ekkor tűnt fel Jiminnek egy kis heg, ott ahol a szemöldök piercing takarta.

-Dehogy is!-rázta hevesen a fejét Jimin.

Az idegen megint bólintott, mitől csak magával akarja megbeszélni.

-Akkor csak engem tisztelsz meg vele. Világos.

Jimin el akart sétálni mellette, ő azonban megállította a karjánál fogva megállásra késztetve.

-Neved?

-Mivan?

-Mi a neved?

-Park Jimin.