Savior [H.S. Fanfiction-HU]

6.

Sziasztok, itt van az eddigieknél hosszabb rész. Nagyon köszönöm azoknak akik bátorítottak, hogy ne hagyjam abba a történet írását.
Remélem tetszeni fog, írjatok véleményt. xx

"Szia Harry, szeretném bemutatni neked a barátnőmet". Végre már nem engem nézett, hanem Kimet mérte végig.
"Kim vagyok." Mondta ragyogó szemekkel és rámosolygott.
"Harry." viszonozta barátnőm mosolyát.
Részben örülnék ha összejönnének, sőt örülnék is. Legalább Harry leszállna rólam és boldoggá tenné Kimet is.
"Kértek valamit inni?" kérdezte Harry.
"Kösz nem, azthiszem én most hazamegyek." Láttam hogy Harry kissé szomorú lett, de nem törődtem vele, odahajoltam Kim füléhez: "Csak ügyesen." Elhúzódtam, majd rákacsintottam és otthagytam őket. Kiváncsian várom holnap a beszámolót.

Ahogy hazaértem, lezuhanyoztam, felvettem a pizsim és ágyba bújtam.

Jövőhéten tavaszi szünet, így arra a hétre elutazok apához. Ja igen, a szüleim 7 éves koromban elváltak, de a kapcsolatom ugyanolyan jó maradt apával is. Igaz nem sokszor találkozunk, de akkor bepótolunk mindent, imádom őt.

Mosolyogva aludtam el, hiszen tudtam hogy valószínüleg Kim és Harry még egymás társaságát élvezik.

Másnap

Reggel 10kor boldogan és kipihenve ébredtem. Első dolgom volt felhívni Kimet.
"Igen?" szólt bele álmosan 4 csengés után.
"Csak nem fáradt vagy?" nevettem."Mesélj, mi történt, milyen volt, meddig voltatok együtt?"
"Lassabban, még félálomba vagyok"
"Oké kezd, szépen lassan, elejétől a végéig." Észre se vettem de már ültem az ágyon és a körmeimet rágcsáltam, annyira kiváncsi vagyok.
"Szóval..miután elmentél meghívott egy italra, amit el is fogadtam, majd beszélgetni kezdtünk. Ismerkedtünk, és táncoltunk is, és éjfél körül hazakísért. Ennyi."
"Jaj úgy örülök, remélem lesz valami köztetek." A hangom inkább volt már vinnyogás az izgatottságtól.
"Hát majd meglátjuk." Hallottam a hangján, hogy közben vigyorog.

*Kim szemszöge*
Tegnap este

Miután kettesben maradtunk Harryvel meghívott egy italra.
"Figyelj, a segítségedet szeretném kérni." hangja kissé szomorkás volt.
"Mondd nyugodtan." küldtem felé egy biztató mosolyt.
"Te vagy Sophie legjobb barátnője, igaz?
"Igen azthiszem." Dühös voltam egy ideig Sophra de aztán beláttam, hogy nincs értelme duzzognom és bocsánatot kértem, azóta minden a régi. Na de miért számít ez most Harrynek?
"Gyönyörű lány vagy, és eddig kedves és nagyon szimpatikus is, de nekem nem te kellesz, hanem valaki más Láttam hogy néztél rám, sajnálom." Lehajtotta a fejét, szégyellte magát. Kicsit voltam csak csalódott, igazából nem nagyon reménykedtem.
"Semmi baj, nyugi. Miben kéne segítenem?" rámosolyogtam. Láttam ahogy megkönnyebbül amiért nem hagytam ott azután, amit mondott.
"Hát ez a másik lány nem hagy nyugodni, folyton rá gondolok, de ő eltaszít és kerül engem, és szeretném megérteni miért teszi ezt." Ó jaj.
"Sophie az, ugye?" Bólintott. "Tudod, nem igazán bízik a fiúkban."
"De hát nem is ismer." Suttogta halkan.
"Tudom Harry, tudom..csak nehéz ez neki."
"Elmeséled mi történt? Csak hogy meg tudjam érteni." A szemei szomorúan és kiváncsian nézték az én szemeimet. 10 másodperc után nem bírtam tovább, és beadtam a derekam.
"Na jó, legyen, csak Sophie meg ne tudja, mert megöl." Sóhajtottam majd belekezdtem: "Sophienak volt egy barátja, akivel egy évig minden rendben volt. Látszott rajtuk milyen szerelmesek, aztán egy napon, mikor Soph hazafelé ment a suliból, egy kisutcában meglátta őt egy csajjal smárolni, s közben fogdosta. Gondolhatod egy év után milyen pofára esés lehetett. Két hétig nem szólt senkihez, teljesen magába zuhant, az anyukája szerint nem igazán evett vagy aludt. Aztán oldódott kicsit, újra beszélt velem és sok időt töltöttünk egymással, tudtam hogy el kell terelnem a figyelmét arról a görényről. Szépen lassan túllepett, de azóta minden fiút eltaszít magától pedig már egy éve ennek az egésznek." kifújtam a levegőt, nem szeretek erről beszélni mert megfájdul a szívem mikor arra gondolok, Sophie milyen állapotban volt.
"Hű hát ez nem túl bíztató. Legszívesebben kiherélném azt a köcsögöt, ilyet tenni azzal a lánnyal aki bízott benne és szerette." Harry mérgesen kapkodta a levegőt.
"Na de segítened kell megszerezni Sophie bizalmát. Egy hetünk van."
"Nem lesz könnyű, de vágjunk bele." Vigyorogtam Harryre. Remélem sikerül megtörnie Sophiet és boldoggá teszi."