𝐃𝐀𝐑𝐊 𝐅𝐀𝐈𝐑𝐘𝐓𝐀𝐋𝐄𝐒 - 𝐒𝐇𝐎𝐑𝐓 𝐒𝐓𝐎𝐑𝐈𝐄𝐒

𝐋𝐀𝐒𝐓 𝐂𝐇𝐑𝐈𝐒𝐓𝐌𝐀𝐒 (𝐑𝐎𝐘𝐀𝐋 𝐅𝐋𝐔𝐒𝐇)

Néhány információ a félreértés elkerülése végett:

1. Ez a bónusz fejezet a prológus és az első fejezet között helyezkedik el, egészen pontosan az utolsó karácsony Jimmy és Camilla kaszinóbeli találkozása előtt. Az alap történetünk májusban indul, ez a bónusz pedig közvetlenül előtte, karácsonykor.

2. Elmondhatatlanul hálás vagyok nektek, hogy olvassátok a történetet, hogy szavaztok is rá. Instagramon továbbra is megtaláltok ameliarosewinters99 néven, így ott is tudtok engem követni.

•❅───✧❅✦❅✧───❅•

𝙲𝙰𝙼𝙸𝙻𝙻𝙰

Amikor hazaérkeztem, egyáltalán nem számítottam nagy felhajtásra. Persze, a szüleim azonnal magukhoz szorítottak, amikor megláttak a reptéren, de ezen felül nem hittem, hogy olyan felejthetetlen lesz ez a karácsony. És akkor tévedtem egy hatalmasat.

Már két teljes napja vagyok itthon, és azóta mást sem csinálunk az édesanyámmal, mint a konyhában sürgünk-forgunk. Persze az apám már legalább százszor elmondta, hogy feleslegesen fárasztjuk magunkat, mert az égvilágon senki sem fog jönni hozzánk, de mi hajthatatlanok vagyunk.

Jelenleg pedig éppen a mézeskalács házat próbáljuk egyben tartani, mert valami nagyon nem úgy sikerült, ahogy kellett volna.

- Á, ez egyszerűen hihetetlen! – sóhajt fel anyu elkeseredetten. – Tavaly pedig milyen szép lett a végeredmény.

- Talán nem azzal kellene töltenetek a december 24.-ét, hogy az összes maradék energiátokat elhasználjátok, hanem nézhetnétek valami csöpögős, romantikus ünnepi filmet – vágja rá az apám nevetve.

- Mondd csak, Marco, a fenyőfa magától fog belemászni a talpba, vagy már hozzákezdtél a faragáshoz? – hát igen, Claudia Rossi nagyon ért hozzá, hogyan hallgattassa el a férjét, különösen a szeretet ünnepének idején. Csak egy átlagos családi karácsony, emberek.

- Vegyétek úgy, hogy meg sem szólaltam – emeli fel a kezeit védekezésképpen a szóban forgó személy, aztán felveszi a kabátját, hogy hozzáfogjon az általa olyannyira gyűlölt procedúrához. Pedig ez egy férfi dolga, ha tetszik, ha nem. Mindenki jobban jár, ha ő csinálja, nem mi. Különösen az a fenyőfa.

Annak pedig, hogy most fogjuk díszíteni a fát, nem pedig még a hónap elején, végtelenül egyszerű az oka. Mivel eddig nem voltam itthon, az őseim pedig nem akartak kihagyni belőle.

- Na, és Cami, mit terveztetek nagyanyáddal Szilveszterre? – kérdezi anyu, miközben a tetőt próbálja a helyére ragasztani. – Remélem, nem akar leitatni.

- Istenem, még csak az kéne! – nevetek fel. – Képzelj el engem részegen, ahogy franciául kiabálok összefüggéstelen dolgokat a Champs-Élysées-en haladva. Kötve hiszem, hogy az olyan jó lenne rám nézve.

- Nem is feltételeztem ilyet, drágám. Viszont Beatrice-t ismerve minden erejével azon lesz, hogy rávegyen téged a szórakozásra. Még ha ahhoz az is kell, hogy minden környékbeli szembesüljön az akcentusoddal. Bár, hogy most belegondolok, inkább hasonlít a beszéded valami flancos párizsi hölgyére, mintsem egy New Orleans-i 20 évesére.

- Hallanál franciául beszélni! – emelem fel a mutató ujjamat a levegőbe. – Már én magam is meglepődök, mire képes kicsivel több, mint két év a tengerentúlon. Néha olyan szavakat használok, hogy na még. De mindegy, mert nem leszek részeg és kész, csak hogy visszatérjünk az eredeti témához. És kérdésedre válaszolva, a nagyi meghívta a szomszédjait a birtokra, így ott fogjuk köszönteni az újévet. François beszerzett valami hang nélküli tűzijátékot, úgyhogy a környékbeli állatoknak nyugtuk lesz.