1. rész

6.6K 24 0
                                    

Leraktam az asztalra a két oldalára a kezemben lévő tányérokat, mindegyikkel két-két tükörtojással. Visszafordultam a tűzhelyhez és a serpenyőben megpiszkáltam a sistergő bacon szeleteket. Kiválasztottam a két ropogósabbat és a a kis szilikon végű csipesszel a keresztlányom tányérjára tettem őket. A többit bolgodan ráborítottam az én tojásaimra. Kitöltöttem 1-1 pohár narancslevet, majd elkiabáltam magam:
- REGGELI!
Leültem és büszkén láttam neki a hihetetlen konyhai kulináris tudással elkészített tükörtojásoknak. Szokásos módon nyomkodtam közben a telefonom, hátha érkezett az éjszaka fontos emailem. Nem sok falatot fogyott a tányéromból, mire egyre hangosodó dübörgést hallottam, először pont a konyha felett, majd a lépcsőn egyre közeledve hozzám. Belépett a konyhába a szemeit dörzsölgető, kócos hajú fiatal lány, majd lehuppant a velem szemben lévő székbe és szó nélkül elkezdi lapátolni magába a reggelijét.
- Jól aludtál, hercegnő? - raktam el a telefonom a zsebembe, hogy rámosolyoghassak.
- Rosszat álmodtam. Az osztálytársaim folyamatosan basztattak...
Felemelte az egyik bacont, a tekintetével kissé elidőzve rajta, majd hangos roppanással kettéharapta és elkezdte megrágni.
Csengben bólogattam, hogy a megértésemet átadhassam és folytatásra bírjam.
- Lekúrváztak. - folytatta csámcsogva.
Egy régi pólóm volt rajta, ami pont addig ért a combjain, hogy épp hogy eltakarja a bugyiját, de tökéletesen kiváncsiságot és vágyat ébresszen, hogy mégis mi lehet alatta. Nagyon szerettem volna újat harapni a reggelimből, de fontosabbnak láttam odafigyelni az egyszerre szomorú és mérges arckifejezésére.
- Vegyünk új ruhákatt? Lehetséges, hogy túl provokatív az öltözködésed. - fejeztem be a kérdéest, az arcára kiülő utálatos grimasza ellenére.
- Szerinted úgy öltözködöm, mint egy kurva? - kérdezte.
Leraktam a villám és hátradőltem a székben. Egy pillanatra el kellett gondolkodnom, hogy mi is volt rajta az utóbbi pár alkalommal, amikor reggel iskolába ment. Gyorsan végiglapozgattam a fejemben a képeket róla reggelenként. "Vajon még hányan legeltethették a keresztlányomon a szemüket?" - gondolkodtam.


KILENCEDIK TÖRTÉNETWhere stories live. Discover now